A Föld – különösen az északi félteke – ilyenkor terményekben bővelkedik, szépsége és ereje teljében van. A nappalok a következő napfordulóig innentől már csak rövidülhetnek. Ezen a napon – június 21-én – az év leghosszabb nappalát és legrövidebb éjjelét élhetjük meg évről-évre. Szent Iván éjjele mégsem június 21-ére, hanem június 24-ére esik. Oka a tropikus időszámítási mód sajátosságában és a tényleges naptári évek közti különbségben, illetve az egykori naptári reformokban rejlik. A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban június 24-ére esett, de az eltolódás miatt három nappal korábbra, június 21-ére került. Nem volt ez másképp a magyar néphagyományban sem, s a tűz nem véletlenül vált a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, az elevenség, a szerelem és az örök megújulás jelképévé a magyar hiedelemvilágban is. A nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent János ünnepe az ötödik században vált elterjedtté, s a keresztény ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek korábban a különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak.
A falusiak egy bizonyos fajta mérges gombát dobáltak a lángok közé, hogy megtörjék a manók és más természetfeletti lények hatalmát, amelyek a néphit szerint ezen az éjszakán a legaktívabbak. A régi svédek ugyanis azt tartották, hogy a nyári napforduló éjszakáján megnyílnak a hegyek, és a föld mélyének lakói elözönlik a fenti világot. Az angolok Szent Iván éjszakáját William Shakespeare-nek köszönhetően talán a legtöbben ismerik világszerte. A népszokás szerint az emberek itt a szentivánéji máglyáról hozott fáklyával gyújtottak tüzet házaikban az ünnep alkalmából. Az ország egyes részein az emberek úgy hitték, hogy az almatermés tönkremegy, ha nem gyújtanak tüzet Szent Iván napján. Az ünnep tetőpontja az a szertartás volt, mikor fiatalok és idősek egyaránt lobogó diszkoszkorongot hajítottak az ég felé, valamint lobogó kerekeket gurítottak a dombokról. Ezekkel az égő kör alakú formákkal köszöntötték a Napot. Napjainkban Szent Iván napja sokszor összekapcsolódik náluk a szerelmesek fesztiváljával, úgy hiszik, ilyenkor nagyobb esélye van az álmok megvalósulásának.
Ezenkívül kiállítást tartanak kisiskolások munkáiból, kiséji zenét rendeznek a tóparton fáklyavilág mellett, s persze jó bajor sült kolbászokat árulnak kiváló, frissen csapolt sörrel. És az elmaradhatatlan schramlizene is szól, hajnalig. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Tapasztalataim szerint a szabadtéri operaelőadások a természet közelsége miatt mindig nagyon különlegesek, lebilincselőek, a megszokottól eltérőek, így a budapesti produkció is rendkívül izgalmasnak ígérkezik számomra" – mondta az olasz operaénekes, aki Chicagoból érkezik a magyar fővárosba, innen pedig a londoni Királyi Operaház felé veszi majd az irányt. "Egy új produkció mindig izgalmas és inspiráló kaland. Minden alkalommal olyan érzésem van, mintha legelejétől kezdeném tanulmányozni az adott művet, és még ennyi év elteltével is mindig tartogat valami újat, valami meglepőt a partitúra" – tette hozzá. A történelmi szereposztás a közönség számára is megannyi újdonságot tartogat, felejthetetlen pillanatokat ígér. Sümegi Eszter szívbe markolóan őszinte szopránja és Kálmándy Mihály baritonja a zenei skála mélységein és magasságain át ragadja magával a jelenlévőket, a nyáresti ég alatt felcsendülő "Levél ária", és a "Vissi d'arte" pedig bizonyára még a libabőrről is gondoskodik majd.