"Last Christmas, I gave you my heart. But the very next day you gave it away" – Emma Thompson és szintén színész férje, Greg Wise, szó szerint véve George Michael kultikussá vált dalának sorait, romantikus és rendkívül közhelyes karácsonyi mesét szőtt a szívátültetésen átesett lányról (Emilia Clarke). Múlt karácsony kritika. A Múlt karácsony, Paul Feig első tökéletesen ártalmatlan romkomja, olyan mint egy könnyű, ünnepekre szánt popsláger – nem kockáztat, így nem is nyer. Ahogy a Mamma Mia! -filmek az Abbához, az Across The Universe – Csak szerelem kell és a Yesterday a The Beatles-hez, az Édes vízi élet David Bowie-hoz, úgy szándékozott óda lenni a Múlt karácsony is George Michaelhez. Az utóbbi években trenddé vált, hogy klasszikussá vált bandák és alkotók farvizén csinálnak nézettséget a filmstúdiók: a Queen sztoriját elmesélő Bohém rapszódia és Elton John mennybemenetelét megéneklő Rocketman után szinte biztos volt, hogy a 2016-ban elhunyt angol énekes sem kerülheti el a sorsát, hiszen romantikus dalai szinte sírnak a vászon után.
És egyáltalán, ha már nem a saját szíved dobog benned, hanem valaki másé, akkor hogyan maradj meg annak, aki voltál? Egyáltalán, hogyan tudj szívből énekelni, ha más szíve dobog benned? Kifejezetten örültem, hogy ezt a komoly témát boncolgatta a film, de tette mindezt hihetetlenül érzékenyen és még véletlenül sem szájbarágósan. Abszolút nem volt túl sok, sem túl kevés. Az árnyaláshoz persze nagyon kellett a romantikus felhang és persze az a zseniális humor is, amit a film képviselt. Tudjátok, vannak azok a filmek, amiknél bármennyire is jó a történet, mégis a színészi játék adja el. Múlt karácsony-kritika: egy film sosem hallott George Michael-dalokkal. Emília Clarke egyszerűen isteni volt Kate szerepében, olyan jól hozta a karakter személyiségének az összes színfoltját, baromi szerethető volt még a mélyebb pillanataiban is. És milyen jól énekelt! A férfi főhősünket, Henry Goldingot is imádtam, a Kőgazdag ázsiaiak után itt egy újabb karakter, ahol bele kellett szeretni a srácba. Végtelenül imádnivaló, azok a táncolások és a hatalmas mosolyok, hát naná, hogy elrabolja az ember szívét.
Nem így lett. Szerencsére az együttes és George Michael készített annyi jó slágert, hogy tökéletesen illeszkedtek az adott jelenetekhez. A történet szépen végig volt vezetve. Megfelelő mennyiségben utaztunk vissza az időbe, hogy megismerjük a szereplők múltját és tudjuk ki kicsoda és miért olyan amilyen. Bevallom Emilia Clarke sose volt szívem csücske és amennyire irritáló volt a film első perceiben karaktere, annyira szerethetővé vált a mozi végére. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jól énekel a filmben. Ledöbbentem. Emma Thompson, mint jugoszláv bevándorlóként és Kate (Clarke) anyukájaként ismét nagyot alakított. Tulajdonképpen nem tudnék egy olyan színészt, színésznőt se kiemelni, aki csalódást okozott volna játékával ebben a bő másfél órában. A profin megírt forgatókönyvet mi se bizonyítja jobban, hogy a romantika és a karácsony középpontja mellett olyan aktuális témákat szőttek bele a storyba, mint a Brexit, a bevándorlás, migráció. Persze akadtak sablonok is, mint az ilyesfajta alkotások nélkülözhetetlen kellékei, mint a család fontossága, a betegségből való felépülés és a másság elfogadása, na és persze a szerelem, mint húzóerő.