Ezért karakterfejlődésről nem érdemes beszélni, csak változásról. De közel sem ez volt a film legnagyobb hibája. Ha kedvet kaptál a filmhez, akkor javasoljuk, hogy a cikk második feléhez a megtekintés után térj vissza, mert az a rész a cselekmény kielemzéséről szól. Ha egy filmben kiemelt szerepet kap egy misztikus lény, akkor a néző jogos elvárása, hogy megtudjon róla valamit. A Madarak a dobozban 4 dolgot árul el erről: aki ránéz, az öngyilkos lesz; néhányan mégsem lesznek öngyilkosok; nem tud bemenni a házakba; a madarak megérzik, ha közeledik. Mindegyiknél felmerül a kérdés, hogy ezek miért vannak így, de a film egyikre sem ad választ. Ezek közül szerintem az a legbosszantóbb, hogy nem derül ki, hogy miért nem tud bemenni a házakba, épületekbe. Ennek ténylegesen az az egyetlen funkciója, hogy legyen egy cselekmény, amin nem kell gondolkodni, és ez teljesen elveszi azt a misztikus légkört, amit egyébként megteremthetett volna ez az alkotás. Ez olyan kettősséghez is vezet, hogy egyszerre tűnik gondolkodó, intelligens jelenségnek, és korlátolt, könnyen kijátszható dolognak is.
Így a Madarak a dobozban egy olyan alkotás lett, amiben sokkal nagyobb potenciál volt, mint amit végül kihoztak belőle. Képek forrása: IMDb
A két szálat Malorie ( Sandra Bullock) karaktere köti össze, ő a történet központi szereplője. A Madarak a dobozban egy jutalomjáték neki, de erről elsősorban a forgatókönyv tehet. A legtöbb karakter egyetlen dimenziót kapott, és általában az a feladatuk, hogy valamilyen módon irritálják a nézőt. Ezt sikerült változatosan megoldani, mert mindegyikük máshogy irritáló. Kiemelkedett közülük John Malkovich karaktere, az ő ellenszenves és pesszimista figuráját nem sokan tudták volna szórakoztatóbban előadni, a film legjobb pillanatai szerintem az ő megnyilvánulásai. Bullock játéka nekem kifejezetten tetszett, hitelesen adta elő, amit a forgatókönyv előírt neki. Az általa képviselt karakterváltozás is érdekes szerintem, bár ezzel már vannak problémák. Ez a változás Malorie anyasághoz való hozzáállásában jelenik meg. A történet elején szinte tudomást sem vesz arról, hogy hamarosan szülni fog és felelősséget kell vállalnia egy gyermekért is. 5 évvel később látszólag ugyanígy viszonyul ehhez, de egy monológban kifejti, hogy ez nem így van.
A Madarak a dobozban legnagyobb hibája mégis az, hogy szinte mindent meg akar úszni, amitől kiemelkedő lehetne, illetve az alapanyagon történt változtatások ellenére sem képes újat nyújtani. Komoly potenciál rejlett abban, hogy a film a vizuális eszközöket elvetve hogyan képes hatni a nézőre, hogyan változtatja meg a műfajra jellemző zsánereket azáltal, hogy játszik az érzékekkel. Ehelyett azonban csak néhány tompított képet kapunk, a néző csak pár pillanatra lát Malorie lekötött szemén keresztül, így míg a Hang nélkül siket szereplőjének révén mi is a történet részesévé válhattunk, a Madarak a dobozban esetében végig kívülállók maradunk. Bier a saját csapdájába esik, ugyanis a lendületes és intenzív vágással és tempóval, amellyel a feszültséget és a hangulatot fokozná, a kívánt hatás elérése helyett átrohan a jeleneteken, így aztán a nézőnek nincs ideje megélni az adott érzelmet, legtöbb esetben pedig éppen a félelmet. Emiatt a film nem képes horrorként funkcionálni, ugyanis egy-két – főként slow-scare – jelenetet leszámítva nem ijesztő, a rendező pedig a műfajra jellemző feszültséget sem hagyja kibontakozni, így hatásmechanizmusát tekintve a film sokkal inkább a thriller műfajába sorolandó.
Bővebb ismertető Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van. Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött. A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé. Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?