Kérjük, hogy amennyiben lehetséges hozza magával a gitárját. Elérhetőségünk: "GENIUS" Jótékonysági Alapítvány 90202 Beregszász, Kossuth tér 6. Tel. : 0038031-41-4-29-76 (159-es mellék) Honlap: E-mail: Kérdés felmerülése esetén kérjük Önöket, hogy az alábbi elérhetőségen keressék a tábor szakmai felelősét, Kepics Andzselikát. Jelentkezni elektronikus úton 2022. február 14. – május 31. között lehet a "GENIUS" Jótékonysági Alapítvány honlapján. A "Minden Egész eltörött" c. gitár- és ének tábor megvalósulását a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Demeter Szilárd: A teremtésvédelemről. és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos támogatja. "GENIUS" Jótékonysági Alapítvány
Ha racionálisan magyarázatot kell adnom arra, hogy mi az, amit a kereszténység adni tud, sőt, amit csak a kereszténység tud adni, akkor azt mondanám még nem hívőknek is, hogy a kereszténység az emberi lét egészét értelmezi. Könnyű belátni, hogy minden egyes ember élete egy elképzelt egészből nézve csak egy átmeneti pillanat, ám éppen azzal és abban, hogy az ember képes ráeszmélni erre az átmenetiségre, máris kívül került fizikai létének pillanatnyiságán, s óhatatlanul rádöbben arra is, hogy részese valaminek. Igen, de minek? Gréczy Zsolt rámutatott a legszégyenteljesebb dologra, amit Orbán a győzelme kapcsán prezentált - Ellenszél. Mondjuk így: az egésznek. Valamikor még tudtunk erről az egészről, amelyet a kereszténység mondott el a számunkra Jézus Krisztus történetén keresztül. Valami történt azonban a keresztény Nyugat eszmélődésének történetében, amit Ady a Kocsi-út az éjszakában c. halhatatlan versében így mond el: Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött.
Pakolhatsz, Stonehenge, Manhattanben lement a nap Manhattanben évente kétszer hatalmas tömeg gyűlik össze, hogy megcsodálják a naplementét, amely ezeken a napokon különleges látványt nyújt kelet-nyugati irányú utcákból. A Stonehenge után Manhattanhenge-nek nevezett jelenség különösen a felhőkarcolókban gazdag, középső városrészben látványos, ahol a Nap a magas épületek övezte utcák középvonalában látható. „Lehetetlen megfesteni az élet nyomorúságát, kivéve talán szürkével, hogy eltakarjam” – Megnéztük a Gerhard Richter-kiállítást - WMN. Idén július 12-én így búcsúztak a Naptól New Yorkban: Egy garzon áráért eladóvá vált egy első világháborús erőd a tenger közepén Az angliai Cleethorpes partjainál 1914-ben kezdtek építeni tengeri erődöket, hogy így védjék a Humber folyótorkolatot. Sajnos a britek nem voltak túl hatékonyak, mire elkészültek a katonai létesítmények, a világháború már egy éve véget ért. A második világháborúban viszont fontos szerepet kaptak a tengeralattjárók elleni harcban, és egészen 1956-ig működtek katonai bázisokként. Azóta viszont kihasználatlanul állnak, pár évtizede felmerült, hogy drogfüggők rehabilitációs intézeteként hasznosítják az egyiket, ám a tervből nem lett semmi.
Arról szívesen elbeszélgetnék egyszer Richterrel, vajon miért nem került bele egyetlen nő sem, szándékos döntés volt-e ez vagy szimpla ignorancia – mivel kevéssel arrébb a kiállításon több, nőalakokkal, női teljesítménnyel foglalkozó festmény is helyet kapott, ráadásul a leírások is foglalkoznak a témával, úgy sejtem, az előbbi. Mindenesetre a megszólalásig fotószerű festmények még azt is lenyűgözhetik, akik amúgy szkeptikusak a "krikszkrakszokat festő" kortárs művészek technikai tudását illetően. "A fénykép testesíti meg a tökéletes képet: nem változik, abszolút, vagyis független, feltétel nélküli, stílus nélkül. Ezért példakép számomra abban, ahogyan megjelenít és amit jelent" – mondja erről Richter, aki gyakran fotózta le festményeit, és használta azokat "visszafotósítva", és másként is gyakran használta a fotó műfaját. Például szolgáltattak témát újságban látott fényképek gyilkossági hírekből, sportolónőkről, de a Birkenau-ciklus alapja is a Sonderkommando egy tagja által titokban készített fényképek voltak.
2021. szeptember 4. | | Olvasási idő kb. 5 perc Mi marad a festészetből a festészeten túl? A Magyar Nemzeti Galériában megnyílt Gerhard Richter-kiállításnak többféle értelemben is ez a központi kérdése. Korunk egyik legjelentősebb élő képzőművésze ugyanis a múlt évben bejelentette, hogy lezártnak tekinti festészeti életművét – képei pedig mindig is azt a kérdést feszegették, pontosan mi is az a festmény, és ugyanazt jelenti-e ez a fogalom, mint amit, mondjuk, Tiziano korában jelentett. Richter világa bámulatosan sokszínű olyankor is, amikor monokróm, olyankor is, amikor színekben, textúrákban és egymásra kent rétegekben tobzódik. Csepelyi Adrienn szubjektív ajánlója. – Van az úgy, hogy az embernek dolga akad egy-egy műalkotással. Ugyanaz a szám ismétlődik újra meg újra, ahová megy. Ugyanabba a versbe botlik mindenféle helyeken – gondolom, sokan ismerik ezt a jelenséget. Én néhány hét alatt másodszor kerülök szembe Gerhard Richter 2014-ben festett Birkenau-ciklusával, amely életem egyik legfelkavaróbb művészi élményét adta nekem Berlinben.
Azt a mondatot tényleg nem lehet érzelmileg túlélni. Látod, hogy súlyos politikai, erkölcsi és gazdasági válságba zuhan a hazád, teszed a dolgod, megköszönve a választók bizalmát, de ezt a váratlanul őszinte és letaglózó mondatot hogyan lehet feldolgozni? Túlélni? Marad a család, a Demokratikus Koalíció csodálatos közössége, az irdatlan munka, és a remény. Próbálok majd reményt adni, de ez a mondat mindent elmond erről a rezsimről és névadójáról. Cudar idők jönnek. Kedves Barátaim, kapaszkodjunk össze. "- írta Gréczy a Facebookon.