Így utaznak négy napon, 3000 km-en át. A Velencei Filmfesztiválon három díjat söpört be az emberi jogokért szót emelő alkotás. Az Orosz harkály ( The Russian Woodpecker) című brit filmben a csernobili nukleáris katasztrófát gyerekként átélő ukrán Fedor Alexandrovics nagy horderejű titkot fedez fel és el kell döntenie, kockáztatja-e az életét, ha nyilvánosságra hozza. Fedor összeesküvés elmélete szerint a Csernobil területén álló rejtélyes orosz rádióantenna, a Duga egy multimilliárd dolláros fegyver, és a katasztrófát magasrangú orosz politikusok rendelték meg. A Sundance Filmfesztiválon díjazott doku főhőse Edward Snowdenhez hasonló jelentőségű figura! Főoldal Filmek Mozibemutatók Tévéműsor Filmelőzetesek Színészek és stáb Szülinaposok Díjak Hírlevél Keresés (The Russian Woodpecker, 2015) Tartalom: Fedor Alekszandrovics sugárfertőzött. Most 33 éves, Ukrajnában alkotó művész, akinek egyetlen rögeszméje lett a világot megváltoztató katasztrófa - miért történt, ami történt? Képek a filmből: Stáblista: Szereplők: Andrei Alexandrovich (önmaga), Fedor Alexandrovich (önmaga), Igor Alexandrovich (önmaga) Rendezte: Chad Gracia Filmelőzetes (trailer): Mocca pizzéria kávézó pizza házhozszállítás tata
Ma, a csernobili katasztrófa 30. évfordulója alkalmából emlékezünk egy olyan eseményre, amely megrázta a világot, megváltozott, és több ezer életet váltott ki, mély és tartós hegeket hagyva Ukrajnának és népének. Számos film igyekezett megmagyarázni és megvizsgálni, hogy mi történt 1986. április 26-án - és mi történik az utóhatás után. A 4-es reaktor elolvadását követő napokban az első személyből származó elszámolásokról az elméletekre, amelyek arra utalnak, hogy Chernobyl bűncselekmény, nem baleset, a dokumentumfilmek áttekintették a tragikus eseményt, amely a fedéseket és a halálos megelőző intézkedéseket ösztönözte. Íme öt olyan nagyszerű film, amely Chernobylbe kerül, és jobb, mélyebb és kontextusban megfogalmazott megértést ad nekünk arról, hogy a történet ténylegesen megváltoztatta az összeomlást. 1. Az orosz harkály (2015) A Sundance Nagy Zsűri Díj nyertese, Az orosz harkály megközelíti a csernobili-t egy kicsit más nézőpontból: Fedor Alexandrovich művész szemében. A sugárzás által személyesen érintett Alexandrovich úgy véli, hogy a csernobili katasztrófa nem pusztán baleset volt.
Az ehhez kapcsolódó nyomozás terjedelmében és mélységeiben sem merít ki többet egy alaposabban megírt Konteó-posztnál, habár azt a mű javára kell írni, hogy ennek ellenére sem fordul a katasztrófa ezerszer elismételt képsoraihoz és eseményeihez, hanem szigorúan csak új információkra szorítkozni. Akár az ukrán helyzettel kapcsolatos, egészen aktuális párhuzamokra is: az Orosz harkály ugyanis messze nem egy oknyomoz darab, sokkal inkább a szovjet rendszer, és annak mindmáig fennmaradt kísértetének érzékletes lenyomata. Mert azt nem tagadhatom, hogy a néhány készséges interjúalany és a kényelmesen levont konklúziók sokszor keltik egy szenzációhajhász doku-show hatását, amelyben a válaszok már előbb megvannak, mint a kérdések. Alexandrovics pedig akaratlanul is igazi őrült showmanné válva tolmácsolja felénk ezt az élményt. De kissé felesleges az alkotás hitelességét méricskélni, hiszen az Orosz harkály tulajdonképpen bevallottan nem megingathatatlan bizonyítékokat kíván állítani bizonyos események mögé, hanem inkább hagyja, hogy a látottak magukért beszéljenek.
FANSHOP Orosz harkály A Metacritic oldalán 74%-ra értékelték 8 kritika alapján. ( Bogi87) A forgatás során Artem Ryzhykov operatőrt egy mesterlövész megsebesítette, a berendezése megsemmisült. ( Bogi87) A rotten Tomatoes oldalán 96%-ot kapott 23 kritika alapján. ( Bogi87) A premier 2015. január 24-én volt a 2015-ös Sundance Film Festival-on, ahol részt vett a "World Cinema Documentary" versenyben. ( Bogi87) Témába vágó sorozatok Oszd meg az értékelést!
Tompa Andrea Márai-, és Libri-díjas író a magyar vallomásos széppróza-irodalom folytatója, egy olyan epikai hagyományé, melynek a beszédmódja közvetlen, áradó, a történetek mögöttesének feltárására vállalkozik, miközben a témával, a tanult nyelvekkel és az anyanyelvvel való kapcsolatát folyamatosan keresi és újradefiniálja. A hóhér hazard. Jegyzetek Tompa Andrea három regényéről Bethlen Miklós Emlékiratai és Rákóczi Vallomásai mellett Bethlen Kata Önéletírása a távoli előzménye ennek az epikának, melynek első regénye modern korrajz a 80-as évektől a romániai forradalomig Kolozsvárról és az "erdélyiségˮ-ről: nemzedéki körkép, benne egy fiatal lány saját történetével. A hóhér háza (Kalligram Kiadó, 2010; második, javított kiadás: Libri Kiadó, 2015) a romániai diktatúrában eszmélkedő, értelmiségi családban felnövekvő és saját szellemi útján elinduló nőalak nevelődési regénye, a címben megjelölt hellyel is utalva a félelem titokzatos légkörére. A négyféle munkát vállaló anya és a folyamatosan disszidáló nemzedéktársak alakján keresztül a Ceaușescu-rendszer kisvárosi lakóinak létharca tárul az olvasó elé, melyben a fő szólam a túlélésé, az ennek kettős (anyagi és lélektani) értelemben megfelelni kényszerülő – ezért korán felnőtté érő – lányalakkal.
Tompa Andrea számára kamaszkorában az írás olyan játszótér volt, ahol szabad lehetett. És ahol a fájdalomnak utat adhatott. Aztán évtizedek alatt ez a játszótér olyan univerzummá nőtt, amibe immár belefér négy nagyregény és bennük három nemzedék története – történelmi és személyes traumáikkal, fájdalmaikkal és örömeikkel. Ebben az epizódban tehát a kortárs magyar prózairodalom egyik legizgalmasabb alkotójával, Tompa Andreával beszélgetek egy nehéz örökségről, Oroszország összeomlásáról és a maratonról, amit nem szégyen a harmincadik kilométernél feladni. Tompa Andrea Kolozsváron született 1971-ben, meghatározó élménye az 1989-es romániai forradalom, 1990-től Budapesten él. Az ELTE Bölcsészkarán orosz szakon végzett, és hosszú ideig magas színvonalon művelt színikritikáiról, színháztudományi írásairól volt ismert. A HÉT KÖNYVEI | ÉLET ÉS IRODALOM. Első regénye csak 2010-ben jelent meg, amit aztán másik három nagyregény követett. Munkásságát rangos magyar díjakkal is elismerték, és az interjú rögzítése után pár nappal érkezett a hír: Tompa Andrea Omerta című regényének német fordítása a németországi nemzetközi irodalmi díj rövid listáján van (ez a jelölés már önmagában is óriási siker).
Lasztocska személyisége erre a kiszolgáltatottságra és lelki ürességre épül, később anyai szerepében is küzd a kötődés nehézségeivel, de a szüleihez intézett sorok is arról tanúskodnak, hogy nincs tisztázott viszonya a múltjához és érzelmi életéhez. Nevelőjét, Tamara Pavlovnát egyszerre tiszteli, amiért orvossá nevelte őt, és gyűlöli, amiért nehéz gyerekkort teremtett számára, annak kontextusában azonban, hogy kiemelkedhetett az árvaságából minden Tamarával kapcsolatos negatív gondolata miatt bűntudata van. Tévesen mutatják be a hóhérok munkáját - Hírnavigátor. Lasztocska számára az anyaság néhány pillanatában mégis érthetővé válik, hogy hogyan mondhat le a gyermekéről valaki. Lánya, akinek a Tamara nevet adta, üvegcsont-betegségben szenved, így mindig erős fájdalmai vannak és aktív, óvó figyelmet követel magának. Lasztocska nem tudja megadni gyerekének a számára szükséges időt, mégis, Tamara Pavlovna mintáját követve tudja, mi is a nevelés becsülete, és ehhez tartja is magát. Így válik a regény központi problémájává az anyaság, legyen szó azon belül a biológiai szülőség, a nevelőszülő és gyerek között létrejövő viszonyrendszer vagy egy beteg gyermekről való gondoskodás kérdéséről.
Lasztocska tehát nem az a karakter, aki visszatérően újrameséli és újrateremti, ahogy a tévében folyamatosan Ceaușescu kivégzését ismétlik (vagy az ehhez hasonló, ebből az időből vakuemlékként őrzött tapasztalatokat), az író ugyanis új elbeszélési gyakorlatot működtet a töredékességgel: a szilánkszerű, rövid fejezetek, melyek végtelenül személyesek, képtelenek is volnának nagyobb történelmi távlatokat magukba fogadni. A regény legnagyobb érdeme éppen ezért az a frissesség, ami az olvasó számára bebizonyítja: van kilépés a néha már megkövesedettnek hitt kelet-európai elbeszélések bűvköréből. Veszprémi Szilveszter (A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja) Metropolis Media Budapest, 2021 264 oldal, 3490 Ft Fordította: Joó Attila
Egy árvaházból kivett kislányból a moldáv rendszerváltás éveiben orvos lett, Tatiana Țîbuleac Üvegkert című regényében ezzel mégsem egy nagy, klasszikus felemelkedéstörténetet mesél el. A 2019-ben Európai Unió Irodalmi Díjjal kitüntetett regény Moldova függetlenné válásának kevésé ismert, ám megkérdőjelezhetetlenül kelet-európai történetét mondja el úgy, hogy a történelem látszólag mindvégig háttér marad. "Meg tudom fogalmazni, milyen volt számomra, de ennek nem lenne köze sem az újjászületés éveihez, sem a függetlenséghez, sem a háborúhoz" (221. ) – vall Lasztocska, a regény főszereplője felnőttként egy kollégájának arról, hogy sem a mindennapok megélése nem a történelem távlataiból elképzelt módon zajlott a kamaszéveiben, sem a változások politikai motiváltsága nem volt ekkor még látható számára. A hóhér hazardous. A rövid regény 167 egy-kétoldalas fejezetből áll, melyek mind a panelbéli élet és a moldáv világ érzéketlenségéről tanúskodó történetek. Lasztocska felnőtt nőként, anyaként, az egyik bukaresti kórház szülészeti osztályának vezetőjeként fiktív önéletrajzi levelet ír az őt elhagyó szüleinek, az olvasó ezt a levelet olvassa fejezetről fejezetre.
Az alkoholista apját ápoló, piacozó hóstáti őstermelő polgárlányé, a tisztalelkű Annuskáé a másik életút, aki szintén nem Vilmos mellett teljesíti be sorsát. A hóhér háza польский рок. (A móriczi "szépasszonyˮ és "boldogasszonyˮ dichotómiája itt nem érvényes, mivel a két női sors egymás folytatása, beteljesülésük pedig a megállapodottsággal, az illúzióktól, de ugyanakkor kiszolgáltatottságtól mentes élet elérésével valósul meg. ) A negyedik, a betegápoló apáca sorsa a nőiség lelki-spirituális-segítő oldalát beteljesítő rajza, a vallásellenes rezsimet túlélő, meggyötört nő alakjával, akit az állam soha nem rehabilitált. A négy élettörténetet dokumentarista módon záró végszó, illetve köszönetnyilvánítás mint a regény zárszava a fikcionáltság ellenében hat, szintén a régi irodalmi hagyományba kapcsolva ezzel az Omertá t. A Haza (Jelenkor Kiadó, 2020) esszéregénye sajátos műfaji határokat lép át, hogy az emlékképek mozaikjaiból egy írói pálya ívét megrajzolva a "város"-t elhagyó és visszatelepülő osztálytársak nemzedéki élményeit gyűjti össze, mellettük az apa, anya sorsával és a családalapítással.