Óbudai társaskör program website Óbudai Társaskör műsora | Óbudai társaskör program information Programok Az Óbudai Társaskör épülete a régi Óbuda egyik, lakótelepek között megmaradt szigetén, az Árpád híd közelében található. Hagyományaihoz híven nemcsak a városrész, hanem Budapest kulturális és társasági életének is jól ismert színfoltja. A professzionális művészeti rendezvények, kiállítások sokaságát látogató közönség mellett a bridzselni vágyók, a gyermekeiket zenére tanítani szándékozók, és a szenvedélyes fotósok is otthonra leltek a hangulatos környezetben. A világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Budapesti Vonósok, majd az Auer Vonósnégyes mindennapos jelenléte az ország egyik legrangosabb zenei műhelyévé avatta a házat. A Magyar Televízióval közösen rendezett Zeneóra című produkció rendszeres jelentkezése a képernyőn, valamint az itt készült rádiófelvételek is segítettek abban, hogy az intézmény széleskörű ismertségre tegyen szert. 1995-től visszatérő program a Művészeti Szalon, ahol a különböző művészeti ágak - a zene, az irodalom és a képzőművészet - találkoztatásával egy-egy korra, gondolatkörre, művészeti jelenségre irányítják a közönség figyelmét.
Az Óbudai Társaskör az őszi szezont tíz programmal, tízféle estével indítja: kötetbemutatók, koncertek és új kiállítás egyaránt várja a közönséget szeptemberben. Szeptember 1-jén, a Hét Krajcár Kiadó Estek programján Turbók Attila újságíró, költő könyvét mutatják be: az Elsüllyedt tanú című verseskötet darabjai egy magánéleti válságban beállt csend után születtek, és nyertek más értelmet. Az esten közreműködik Kurucz Ádám előadóművész, Mihály Gyula pánsípon, Szabó Ildikó zongorán és Nagy Ákos pedig gitáron játszik. A következő könyvbemutatóra szeptember 20-án kerül sor: Benke László versválogatás-kötetét Tallián Mariann színművész és Lázár Balázs előadóművész közreműködésével mutatják be. A Ketten a forrásnál, Szerelmeskönyv című könyvében a költő mindig más és más alakban mutatja meg szerelmesét, örökkön változó Éváját. Mindkét eseményen Kaiser László költő, író mond bevezetőt. Az idén 15. alkalommal megrendezett Ars Sacra Fesztivál két koncertjének is helyt ad a Kiskorona7 koncertterme.
Július 9-én a Budapesti Vonósok háromnapos sorozatával nyit az Óbudai Társaskör, majd koncertekkel és zenés összeállításokkal várja a közönséget az Óbudai Nyár keretében. Vendégük lesz többek közt Bősze Ádám, Dés László és a Sárik Péter Trió. A hosszas zárlat után Vass Lajos igazgatásával tizennégy szabadtéri programmal nyitja meg kapuit az Óbudai Társaskör. Nyáresti előadásaik egyedi vonalat képviselnek az Óbudai Nyár kínálatában, a Kiskorona7 zárt kertje személyes közelségbe engedi a művészt és a közönséget. A sajátos atmoszférájú tér egészen más koncertélményt tartogat, mint ami egy tömegrendezvényen átélhető" – fogalmaz az igazgató. Július 9-én kezdődik a Budapesti Vonósok ZeneZug Fesztivál elnevezésű háromnapos sorozata, amelynek vendégei között szerepel a Momentán Társulat, Farkas Gábor zongoraművész, Szakcsi Lakatos Béla és Kőszegi Imre, Lakner Tamás, valamint Eredics Salamon. A Budapesti Vonósok és az Óbudai Társaskör közös nyitófesztiváljának házigazdája Bolla Milán lesz. Kiskorona7, sajtóeste (Fotó/Forrás: Éder Vera) A Kerti Koncertek a Kiskorona7 -ben július 17-én Fesztbaum Béla és a Kék Duna Koncert-Szalonzenekar Seres Rezső-estjével kezdődik.
Beöthy Balázs szavaival: "a ráismerés öröme gyakori élménye nézőinek, olvasóinak. Mégis mindent a saját képére formál. Ez a kép szándékoltan hányaveti. A hányavetiség fenegyerek attitűdjének egyik titka. " A megnyitó 1-jén este hatkor lesz, és Nagy Attila erre az alkalomra készített filmjének vetítésével veszi kezdetét. Kiemelt kép: Az Óbudai Társaskör Till Ottó-terme (fotó:)
00 A csudálatos tárogató – mesejátédiana hercegnő halála használt műszaki cikkek adás vétele debrecen k Közreműködik: Kiss Gy. Listenes lászló felesége ászló – tárogató Árendás Péter
Kedves Látogató! Az itt található Tehetség Blogot 2015 elején a TÁMOP 3. 4. 5-12-2012-0001 Tehetséghidak Program alatt meghirdetett, Tehetség Hónapja elnevezésű programunk hívta életre. Számos tehetségponti beszámolónak adott helyet ez a felület, és később a Matehetsz által megvalósított további projekteknek is megjelenési lehetőséget biztosított. A Magyar Templeton Program résztvevői, majd az EFOP 3. 2. 1 Tehetségek Magyarországa tutoráltjai is közöltek itt rövid élménybeszámolókat. A blog új bejegyzéseket már nem fogad, de tartalmát itt megőrizzük. Amennyiben a Matehetsz aktuális tevékenységeiről tájékozódni szeretne, kérjük, keresse föl a portálunkat, illetve a oldalt.
A kérdésre, hogy a szakmai elismerések sora után sincs még meg az alkotói önbizalma, a költő a következőket mondta: Én inkább azt nem tudom elképzelni, hogy valakinek soha nincsenek kétségei magában – pedig állítólag vannak ilyenek. A szakmai elismerés persze mindig jólesik, megerősít, büszkeséggel tölt el. De ilyenkor sem "alkotónak" érzem magam. Ha rám mondják ezt – ahogy most is –, persze értem, de én magamra nem bírok ilyen – teljesen normális és bevett – kifejezéseket alkalmazni, mint hogy "műveim", "alkotó", "alkotás" vagy "költemény". Azt mondom, hogy "írásaim", "író", "írás", "vers". Alighanem van egy fóbiám a fontosságtudattal, pedig – a legkomolyabban mondom – az egész életemet az írásra tettem fel, és fontos lenni is szeretek. A beszélgetésben szóba került a közélet is, amiről Kemény István rendszerint csalódottan nyilatkozik, ám az meg sem fordult a fejében, hogy elköltözzön az országból. El se tudom képzelni, hogy elköltözzek innen. Pláne végleg. Az egész életemet olyan közegben töltöttem, ahol az emberek alapjáraton csalódottak voltak és negatívak.
Összegyűjtött versek 1980–2006 (Magvető, Budapest, 2011) A királynál (Magvető, Budapest, 2012) Kemény István legszebb versei; vál., szerk., utószó Németh Zoltán; AB-art, Bratislava, 2016 Nílus. Versek; Magvető, Bp., 2018 Regények [ szerkesztés] Az ellenség művészete (Holnap, Budapest, 1989) Kedves Ismeretlen (Magvető, Budapest, 2009) Tárcák [ szerkesztés] Család, gyerekek, autó (Palatinus, Budapest, 1997) Dráma [ szerkesztés] A félszent. Tragédia három felvonásban ( Bartis Attilával; In Pompeji, 1995. 4. sz. ) Esszék [ szerkesztés] A Kafka-paradigma ( Vörös Istvánnal; Széphalom, Budapest, 1994) A világ leírása, részlet; fotó Bartis Attila, szöveg Kemény István; Deák Erika Galéria, Bp., 2016 Lúdbőr. Esszék; Magvető, Bp., 2017 Komp-ország, a hídról (inː Holmi, 2006. 2. 220–226. o. ) Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire; Magvető, Bp., 2021 Idegen nyelven [ szerkesztés] Franz Josef Czernin–Kemény István: Gedichte zweisprachig. Versek két nyelven; Kortina, Wien–Bp., 2009 + CD (Dichterpaare) Zsivogovorene; bolgárra ford.
"Nos, este / mégis feltámad nagyon sok mese, / ha alszom, / alvóholdam lakói körülállnak, / kinevetnek / s a lelkem meghűlt gömbökben száll tovább" Ezen a héten a 60. születésnapját ünneplő Kemény István versét ajánljuk. Kemény István a 80-as években induló nemzedék jelentős, és írókörökben az egyik legnagyobb hatású, eredeti hangú és kísérletező kedvű alkotója. Költői hangja, mondanivalója sokáig velünk maradnak, foglalkoztatnak: "holdfényben / mindenki hold, és a hold az mind ilyen: / unalmas" "Mindannyian Kemény István zakójából bújtunk elő" – mondtam egyszer, nyilván valamennyire elfogultan is. Ma sem gondolom másként, csak óvatosabban fogalmaznék: alig tudjuk kivonni magunkat hatása alól – legalább két, de inkább három költőgenerációt érintett meg és befolyásolt munkássága, melynek minden korszaka revelatív. Ugyanis Kemény újabb és újabb szabadságfokokat hódít meg, és csábítja is olvasóit ezek felé – más kérdés, hogyan tudunk élni vele. Pályája elején tudatosan és felszabadult játékossággal építette versvilágába a különböző mítoszokat, legendákat vagy akár a sci-fik kellékeit, majd lassanként saját mitológiává gyúrta össze őket, és egyre fesztelenebbül lett képes banálisnak ható mondatokat verssé formálni, vagy ahogy máig is tud és mer szándékosan verset "rontani": ezek a gesztusok mind a szabadság elemi igényéről és teljes megéléséről szólnak.
PAPP SÁNDOR ZSIGMOND interjúja Tavaly volt hatvanéves, és ebből az alkalomból jelent meg az Állástalan táncosnő párja, amely egy újabb merítés az egyik legfontosabb kortárs életműből. A könyv emellett beszélgetéseket is tartalmaz: a versek keletkezését járja körül, gyerekkort és rendszerváltást, szerelmeket és barátságokat. Kemény Istvánnal mi is a versek nyomába eredtünk, de akadtak prózaibb témáink is. Magvető, 216 oldal, 3499 Ft – A pályád alatt változott a versíráshoz való viszonyod? – Jaj, a pályám… Még nem dolgoztam fel – de lehet, hogy nem is fogom soha –, hogy annyi idős lettem, amikor az embernek már pályája van. Amire vissza lehet tekinteni. Teljesen jogos a szóhasználatod, de én még mindig úgy nézek magamra, mint akinek élete van, és nem pályája. – Akkor máshonnan közelítek: volt olyan pillanat, amikor azt érezted, abbahagyod? – Nekem az írás teljesen összeszövődött az élettel úgy tizenhét éves koromtól fogva. Azóta tér vissza rendszeresen az érzés, hogy kiégtem, és nem tudok már többet írni, és hogy ezért élni se érdemes.
Kemény István A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele Élete Született 1961. október 28. (60 éves) Budapest Nemzetiség magyar Kitüntetései Magyarország Babérkoszorúja díj (2007) Márai Sándor-díj (2010) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989) Robert Graves-díj (1995) A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény István témájú médiaállományokat. Kemény István ( Budapest, 1961. –) József Attila-díjas magyar író, költő. Kemény Lili és Kemény Zsófi apja. [1] Élete és munkássága [ szerkesztés] 1961 -ben született Budapesten. Édesanyja tanítónő, 1999 -ben elhunyt édesapja szobrász volt. Középiskolai tanulmányait Budaörsön végezte. Az érettségi után négy évig jogot tanult, majd átjelentkezett az ELTE -re, ahol 1990 -ben magyar–történelem szakon szerzett diplomát. " A középkori Magyarország elbukott 1526-ban, az újkori 1944-ben, és ez a frusztrált, de küldetéses maradványország most múlik ki csendesen a szemünk előtt. Nincs itt már önálló kis világ, nincs egek ostromlása. "
– Milyennek látod magad ebben a rendszerben? – Nem akarom azt hazudni, hogy én független vagyok a kulturális élet, a közélet "kultúrkampfjától", mert halálra idegesít, frusztrál, nyomaszt, folyamatos szégyennel tölt el, hogy állandóan azt érzem, állást kéne foglalnom valami ellen vagy mellette – bármilyen ügyben. Miközben az soha nem számít, hogy valójában mit gondolok róla. A régi SZFE erőszakos tönkretételét elítélem, a Magyar Zene Házának az épületét meg csodálom, és ott is, ahol van, a Liget közepén. Igen, tényleg nem vagyok harcos típus, és nem érzem magam otthon egy olyan közéletben, ahol csak a harc állandó, és a felek évtizedenként lecserélik az alapfogalmaikat meg az elveiket. Rasszistákra kéne szavaznom azért, hogy győzzenek a tiszták, vagy meg kéne utálnom a pápát, mert minden embert szeret, és nem csak a túlnyomó többséget. Mert ha nem foglalok állást, akkor áruló vagyok, meg langyos, meg megalkuvó. Hogy milyennek látom magamat ebben a rendszerben? Igyekszem nem magamat figyelni, hanem a rendszert.
– Az ember ok nélkül nem mond olyat valakinek, hogy szerettelek. Olyankor szomorú, vagy csalódott. Vagy haragszik a másikra, hibáztatja, okkal és ok nélkül is. Bántani akarja, hogy legalább fájjon a másiknak is. Anyjával, apjával is sokszor van így az ember. A Búcsúlevél című versemben így voltam én a hazával. Ezer bajom volt vele, és most is van. Akkor is szerettem, és most is. – Ritkán szólalsz meg közéleti kérdésekben, messze nem vagy az a harcos típus. Milyennek látod a NER által uralt kulturális életet? – Nem érzem, hogy a kulturális életet a NER uralná. Nagyon szeretné uralni, de egy kulturális életet nem lehet úgy uralni, mint egy céget, hogy bevásárolom, lobbizom, beerőszakolom magam többségi tulajdonossá, és akkor az az enyém. A kultúra hálistennek ennél megfoghatatlanabb valami, inkább egy élőlény, amelyet csak az egész társadalommal, az összes emberi lélek teljes gyarmatosításával együtt lehetne leuralni. Az lehet, sajnos, hogy pont efelé tartunk, de az a világ még kicsit odébb van, és nem is a magyar NER fogja elhozni az emberiségnek.