Európa a középkor kezdetén by ALma alMA
Az első ezredfordulóig Nyugat-Európa volt az eurázsiai kontinens elmaradott, szegény peremvidéke. A puszta demográfiai tények is jól jelzik, hogy mekkora volt a zuhanás a Római Császárság fénykorától, a Pax Romana időszakától a 7. századi mélypontig. A 2. században Európa lakossága 35-36 millióra becsülhető, ebből a Római Birodalom területén élt 26-28 millió. Itália népessége 7-8 millió, Hispániáé 5-6 millió lehetett, Galliáé 7-8 millió, de újabban egyes francia történészek már 10-15 millióról írnak. A népsűrűség 10 és 20 fő között váltakozott Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval! Csatlakozzon több mint 30. 000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval: Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta
"Ami mindenkit érint, azt mindenkinek jóvá kell hagynia. " Ezen antik tétel alapján formálódott a rendi "alkotmányosság", amelynek egyik legfontosabb fogalma a képviselet volt, azaz az uralkodó a dinasztiát, a rendi államhatalom pedig a társadalmat, az országot vagy birodalmat képviselte. Az uralkodó jogsértése ellen a rendek tiltakozhattak, sőt fegyveresen is ellenállhattak. Ez az alkotmány tehát nem ismerte az uralkodói felelőtlenséget, de nem is tartalmazott megelőző biztosítékokat a jogsértésekkel szemben. 2. Az angol rendi állam kialakulása 2. 1. Az angol rendi állam előzményei 1066: Hódító Vilmos, Normandia hercege partra száll Angliában, hogy megszerezze a neki ígért koronát (a normann dinasztia uralkodásának kezdete). Vilmos szigorú hűbéri rendszert vezet be. 1086-ban alattvalóit eskütételre kötelezte, a hűbéri piramis csúcsára a király került. Az uralkodó a Nagy Államtanács (a király főhűbéreseiből állt) segítségével kormányzott. Vilmos utódai erős, jól szervezett, ám az angol-normann ellentétet magában hordó államot kaptak örökségül.
Bátran helyettesítsük be a viking szót a frízzel, a sorozatot az egészestés filmmel, és megkaptuk minden idők egyik legdrágább holland produkcióját, a valóban élt Redbad király kétharmad részt igaz történetét. Azt, hogy a film ihletét, stílusát, témáját és irányvonalát a méltán sikeres tévésorozat, a Vikingek szolgáltatta, jó eséllyel maguk az alkotók sem tagadják, ha pedig mégis, ne higgyünk nekik. Ez bizony a Vikingek egészestés, színes-szagos moziverziója, ám Az utolsó pogány király nem igazán találja meg azokat az igazi arcokat, akik a sorozatot hitelessé és izgalmassá tették. Leszámítva a főhőst, az utolsó fríz királyt, Redbadot (a sosem mosolygó Gijs Naber). Az Utolsó Pogány Király Letöltés | Film - Letöltés Online | letolt-online. Ő jó arc, tiszta heavy metal. Amikor a film castingját meghirdették, nagydarab, szakállas férfiakat kerestek a harcjelenetekhez, és valószínűleg Hollandia minden heavy metal rajongója jelentkezett, nem is kellett CGI alakokat rajzolni a háttérbe a helyi mértékkel elég drága produkcióhoz. És az arcokkal nincs is baj, kőkemény, elszánt vademberek mind, amit egy vikingfilmtől el is várunk, még akkor is, ha történetesen frízekről van szó, egy germán népről, és bár nem betyárkodtak a tengereken – illetve igen, csak pár száz évvel korábban -, ugyanolyan magasak, szőkék, erős csontozatúak, mint északi rokonaik.
Nemcsak hosszú és túl drámai, de mélyen hamis is: Az utolsó pogány király csaknem minden rosszat elkövet, amire "történelmi film" képes. A film tele van hibákkal – filmes és történelmi hibákkal egyaránt. És egyik sem véletlen: alkotói inkompetencia és tudatos rossz döntések eredménye mind. Hollandia filmes történetének legnagyobb bukása megérdemelte a sorsát. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Az utolsó pogány király ( Redbad) egy random fríz törzsi vezető életének rettenetesen kiszínezett adaptációja. A valódi uralkodóról keveset tudunk, de azt igen, hogy ő a fríz nép utolsó független vezére és vívott egy sikeres csatát Martell Károly frank majordomusszal szemben; erre kellett felhúzni egy egész filmet. Az eredmény ritka mód silány. Az utolsó pogány király teljes film. Először is: a dráma. Ó, a dráma! Állandó nagyívű zene festi alá az örök esőben úszó, túlstilizáltan kontrasztos képeket és a szuggesztíven úszó beállításokat és a szenvedő arcokat és a nagy jelentőségű pillantásokat, 160 percen át – ennyire túlvezérelt filmet keveset láttam.
Mert hiába rutinos vén róka a Hollywoodban is sokszor járt rendező, Roel Reiné (Megint 12 menet, Halálfutam 2. ), a csatajelenetek nem állnak neki kézre. Még ennyi lelkes, bozontos heavy metal rajongó statisztával sem, és az ütközetek sokszor esetlegesek, ami az egyik percben még stratégia, az a következőben még nyomokban sem mutatható ki, pedig ugyanazok harcolnak, mint pár perccel korábban. Film: Az utolsó pogány király | ARTMozi.hu. Persze van, ami működik, van, ami jól néz ki, Reiné és stábja remekül idézték meg a korszakot, az arcokat és a pogány szokásokat, még akkor is, ha ebből sok a másolás és utánérzés, de ez tisztességes iparos munka. Nem is feltétlenül az ő hibájuk, hogy a film odahaza hatalmasat hasalt. Az illetékes okosok ugyanis a foci VB idejére tették a bemutatót, úgy okoskodva, hogy mivel a holland válogatott nem jut ki, az országban senki sem néz majd meccseket. És a végére egy meghökkentő érdekesség: Mata Hari, a híres kémnő is fríz származású volt, akárcsak Henry Fonda, a legendás színész. Értékelés: 6/10
A pogány frízek királya, Aldgisl már idős, egyre kevésbé tudja összetartani az országát, a frankok ellen pedig nincs sok esélyük, ha csak fia, Redbad nem kapja meg a hatalmat, ám neki van pár vetélytársa. Az utolsó pogány király kritika | Popcorn Project. A film rögtön az elején tesz róla, hogy ne rokonszenvezzünk túlzottan szegény frízekkel, akik a saját lányaikat küldik áldozatként a máglyára. Igen ám, de hiába a kereszténység, a frankok valójában ugyanilyen barbár, primitív barmok, akik pont úgy viselkednek, ahogy a nagy hódítók szoktak. © Official Still Redbad ©Farmhouse Film Ettől még mindkét oldalon találunk érdekes szereplőket (Redbad például kapásból ellenzi ezt a barbár rítust), és kezdetben a történet is elég érdekesnek tűnik ahhoz, hogy ne akadjunk fent a suta párbeszédeken, az indokolatlanul süvöltő, hatásvadász filmzenén, a drámainak szánt, de inkább röhejes hatást keltő lassításokon és a humor teljes hiányán. A sztori azonban egyre szétesőbb lesz, a sokadik önismétlő csatajelenet már nem nagyon tud lekötni, és a film is húzódik, mint a rétestészta, végül 2 óra 40 percnél áll meg az óra, holott lazán a harmadát meg lehetett volna spórolni.
Csak érdekességként egy-két információ, amivel a film – annak érdekében, hogy Redbadot minél pozitívabb színben állítsa be – látványosan nem foglalkozik. A cologne-i csata volt Martell Károly életének egyetlen veresége, de nem azért veszített, mert Redbad megverte, hanem mert egy rivális frank tábor is csatlakozott az ellenségeihez. (A filmben persze nem harcolhatnak gonosz-gonosz frankok Redbad oldalán. ) Később Martell Károly győzte le az addig megállíthatatlan arabokat a tours-i csatában, a világtörténelem egyik legnagyobb jelentőségű ütközetében. Kora egyik legbriliánsabb stratégájaként és taktikusaként méltatják; emellett a feudális Európa szerkezetének egyik megalapozója, nagy országszervező uralkodó – és persze nem gyilkolta meg semmiféle unokaöccsét. (Technikailag egyébként nem "király", mivel névleg a merovingok uralkodtak; a film ilyen bonyodalmakba nem megy bele, simán teljhatalmú uralkodóként kezeli Pipint és Károlyt. ) Magát Redbadot a Németalföld történelmében csaknem elfelejtették; döntésének, hogy ellenáll a keresztény hódításnak, maradandó következménye nem lett.
Aztán a lassúság: a jelenetek a végtelenig futnak, indokolatlanul hosszú (és nagyon 21. századi) párbeszédekkel, közben sűrűn bevágott – nyilván drámai – óriástotálokkal és szuperközelikkel. Aztán az előkészítetlen fordulatok és érthetetlen döntések… És a film látványosan nem törődik a nézőjével. A pajzsfalnak szembe nekirohanást briliáns taktikaként próbálja eladni; az állítólag nagy csatákat lerendezi pár tucat statisztával; a lovas seregrészek tíz paciból állnak: sokat ígér a film a nézőnek, de semmit sem teljesít. Az egészet átlengi a "beéred te ennyivel is" kellemetlen érzése. Állítólag tízezer statisztát kerestek a forgatáshoz, és több száz lovast, de ennek semmi nyoma a filmben. Ennél is inkább zokon vettem a történelmi hibákat. (Habár beismerem, hogy Martell Károly ábrázolása nyilván nem sokaknak szívügye. ) Eleve a falra mászok, ha valaki azért gyárt történelmi filmet, hogy a szívének épp kedves mai ideológiákat népszerűsítse, és sajnos mindenki ezért gyárt történelmi filmet, kivéve a nagyon bátrakat (Oliver Stone például képes volt legyártani egy valóban ókori szemléletű Alexander t; utálta is mindenki) – és így válik a 8. században élt törzsi vezér modern, szabadgondolkodó társadalmi harcossá.