Másrészt – a legenda szerint – a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba. Márton napjára általában megforr az újbor. "A bornak szent Márton a bírája" – tartja a mondás, azaz ilyenkor már iható az újbor. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. " Egy kalendáriumi regula szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. Márton nap története röviden. " Baranyában azt tartják, hogy a Márton napi idő a márciusi időt mutatja meg. Ehhez naphoz is munkatilalmak kapcsolódtak; Muravidék lakói szerint Márton napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat miközben régi Márton napi dalokat énekelnek. A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll. A helyszín településenként változó: többnyire a piactér, a templomtér vagy esetleg maga a templom ad helyet a rendezvénynek. Általában műsorral is készülnek, mely leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be. Lezárásként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal, például pereccel, márton-kiflivel, fánkkal, liba alakú kaláccsal, cukorkával, teával, gyerekpunccsal, márton-musttal. A Márton-nap története | Hírek | KMMI | Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet. Az egyik legjellegzetesebb Márton napi ajándék a "Weckmann", ami egy édes tésztából készült ember alakú figura. Az utóbbi években a lámpás felvonulások széles körben elterjedtek, még Hollandia és Németország protestáns területein is. Annak ellenére, hogy a protestáns egyházak nem ismerik el a szenteket. Máltán a gyerekek ilyenkor gyakran kapnak diót, mogyorót, narancsot és mandarint.
A Márton-napi lúdlakoma pedig egészen a rómaiakig nyúlik vissza, amikor Aesculapius ünnepén (pont november 11-re esett) libát fogyasztottak a polgárok, ez a hagyomány pedig ugyan kissé új köntösben, de a későbbiekben is tovább élt. Márton nap története gyerekeknek. Forrás: Shutterstock November 11-e a régi időkben az utolsó negyedév kezdő és az óév utolsó jeles napjának számított. A gazdasági munkák lezárultak és megkezdődhetett a téli pihenő, ráadásul ekkor már le lehetett vágni a tömött libát, ahogyan az újbor is ekkorra forrt meg, így nem meglepő, hogy ezt a napot nagy eszem-iszom kísérte hazánkban, erre utal két Márton-napi mondás is: "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" "A bornak Szent Márton a bírája" De ehhez a naphoz kapcsolódott az állatok legelőről való behajtása is, illetve ebben az időszakban (kisfarsang idején) számos mulatságot rendeztek, például lakodalmakat, pásztorünnepeket és bálokat. Manapság – általában - már csak a finom libasültekkel emlékezünk Szent Mártonra, pedig régen több néphagyomány is kötődött az ünnephez.
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette. Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak. Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton-nap története és hagyományok - JFMK Biatorbágy. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte.
Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Valamivel később megkeresztelkedett és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották, nem egészen saját akaratából. A hagyomány szerint Márton kifejezetten szerény volt, és nem tartott igényt a megtisztelő címre. Jobb híján a libák között bújt el, de azok gágogása elárulta, így lett végül mégis egy jótékony és környezete által nagyra tartott püspök, akit később szentté is avattak. És hogy hogy jön ez a libához és a felvonuláshoz? Van, ahol ajándékot is kapnak a gyerekek ezen a napon Runstudio / Getty Images Hungary Így lett a történetből hagyomány A libák segítették Mártont abban, hogy püspök legyen, így ezen a napon rájuk is emlékeznünk kell, még ha nem is a számukra legkényelmesebb módon valósult ez meg az elmúlt évszázadokban. Szent Márton nap története gyerekeknek. "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" – szól a régi mondás. Annak idején gyakori volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a "püspökfalat" kifejezés.
A falu védőszentje Szent György története (Névnap: április 24. ) A források szerint a római hadsereg magas rangú tisztje Kappadóciából (Törökország keleti része) származott. 305-ben mártírhalált szenvedett Diokletian idejében. Már az 5. században úgy tisztelték Szent Györgyöt, mint a keresztény bátorság jelképét. Tiszteletére számtalan templomot építettek. A görög-katolikus egyház a "katonaszentek" közé sorolja, és " vasszentnek " nevezi, mivel oly sok kínt szenvedett el. Szent György életéről sok legenda született. A legismertebb közülük, mely egy sárkánnyal vívott harcról szól, csupán a 11-12. században keletkezett, főleg a keresztes lovagok körében volt népszerű, egészen a 19. századig. Élt egy tóban, Líbia Silena nevű városának kapui előtt egy rettenetes sárkány. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével úgy megrontotta a levegőt, hogy sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt tesznek a tó mellé, hogy e csapást megszűntessék. Amikor alig volt már bárány a környéken, azon tanakodtak, hogyan lakassák jól a szörnyeteget.
Szent György római katona volt, ki végül vértanúhalált halt keresztény hitéért. Előtte azonban szerencsére megölt pár sárkányt, köztük azt is, amelyik a Balaton parti népek életét keserítette meg. Ismerjétek meg legendáját! Egyszer réges-régen egy sárkány költözött a Balaton melletti egyik hegyre. Időről időre előjött a rengetegből és sanyargatta a környékbeli falvak lakóit. Földjeiket felperzselte, leányaikat elrabolta, haragjában ízzé-porrá zúzott egész házakat is. Sokat kesergett a falu népe, de senki sem vállalkozott arra, hogy a tűzokádó rémséget megölje. Történt egyszer, hogy egy György nevű vitéz érkezett a környékre, aki nagy sárkányölő hírében állt. Amikor ezt meghallották a falubeliek, könyörögni kezdtek neki: – Segíts rajtunk, jó urunk! Te vagy az egyetlen reményünk. Nézd, ez a sárkány felperzseli földjeinket, elrabolja leányainkat, nincs egy percnyi nyugtunk sem tőle! Ments meg minket, s meglásd, megháláljuk! A vitéznek pedig megesett a szíve szegény falusiakon, és elindult a hegyre, hogy megkeresse és legyőzze a sárkányt.
III. Edward király (1348 körül) alapította meg a Térdszalag Lovagjainak Rendjét (Order of the Garter), ami akkor a legmagasabb kitüntetés volt, és azt Szent György védelmébe ajánlotta. A windsori kastély csodálatos Szent György kápolnája is a rend számára épült. A rend jelvényén is a szent látható, amint lóhátról épp ledöfi a sárkányt. the George Cross A 14. században kezdett elterjedni, hogy a szent védi az angolokat. Az angol katonákat úgy emlegették, hogy Szent György jelét viselik a mellükön és a hátukon. A hétköznapi emberek szemében a szent egyre jobban angollá vált, sőt Anglia zászlójára is az ő keresztje került. V. Henrik király is hivatkozik rá az agincourti csata előtt elmondott híres beszédében (lásd Shakespeare) és többen állították, hogy látták is Szent Györgyöt a csatában az angolok oldalán küzdeni… A szent szerves része a mai Angliának is. Jele, a fehér alapon vörös kereszt, beépült a Union Jack néven ismert brit zászlóba, és az angol haditengerészet (Royal Navy) hivatalos lobogója lett.
Ha egyszer ez a két szellemi erő felébred, akkor készen áll arra, hogy szembeszálljon a gyökércsakra "kundalínijével", melynek legyőzése a lény teljes átalakulásához vezet. Megállapíthatjuk tehát, hogy Szent György küzdelme a sárkánnyal, a beavatási folyamatnak arra a részére utal, melynek során a jelöltnek meg kell szabadulnia mindazoktól a béklyóktól, melyek mikrokozmikus terében "karmaként" felgyülemlettek. Ha a sárkány elpusztul, vére (a Szellem által megújult kígyótűz) a halhatatlanság elixírében részesíti a jelöltet.
A lány így felelt: "Nemes lovag, menekülj erről az átkozott helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen! " Azonban György így válaszolt: "Bízzál bennem, és én Isten nevében megsegítelek. " Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, keresztet vetett, és bátran vágtatott a szörnyeteg felé. Lándzsájával úgy megsebesítette a sárkányt, hogy az földre hullott. A királylányhoz pedig így szólt: "Vesd le övedet és kösd az állat nyakára. Szelíd kutya módjára fog követni téged. " Amikor a város lakói meglátták a szüzet és a sárkányt, rémületükben felkiáltottak és menekülni akartak. Azonban György ezt mondta: "Ne féljetek, mert Jézus Krisztus küldött engem hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket a sárkánytól. Ezért higgyetek Istenben és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm a szörnyeteget. " Erre megkeresztelkedett a király, a lánya és az egész népe. Négy pár ökör kellett a sárkány tetemének elvontatásához.