Ebben a sorozatban coworking irodákkal készítettem interjút, hogy alternatív lehetőséget mutassunk, ha már beleuntál a homeoffice-be, és keresel alternatív lehetőségeket. Az interjúkban résztvevő irodák azonos kérdéssort kaptak, ezzel is segítve a könnyebb összehasonlíthatóságot. Ötödik interjúm vendége Levendel Áron volt, a KAPTÁR ügyvezetője 1. Kérlek mutasd be röviden a coworking irodátok? A KAPTÁR közösségi iroda a szabad és vállalkozó szellemű emberek coworking helye, fejlődő cégek és csapatok otthona Budapest szívében, közel mindenhez és mindenkihez. Az egyik legnagyobb múltú közösségi iroda vagyunk, mely már a 10. évében jár, mind itthon, mind nemzetközileg a legismertebb és legelismertebb hazai coworking iroda. 2016-ban az amerikai Forbes magazin a világ 5. legjobb coworking irodájává választott minket. 2. Helyileg hol vagytok? Hogy lehet megközelíteni tömegközlekedéssel, autóval? A Bazilika szomszédságában, a Révay köz mindkét oldalán, közel 600m 2 -en terül el az irodánk, amely közvetlen utca kapcsolatának és óriási portál ablakainak köszönhetően könnyen megtalálható.
Gyorsan belakták, két évig innen dolgoztak. Összeállt a kép: közösségi iroda kell! Egy idő után azonban érezték, ha komoly tanácsadóként pozicionálják magukat, egyszerűen nem dolgozhatnak az inkább szórakozásra fókuszáló vendéglátóegységből. Elvirával elkezdtek ötletelni azon, hogy el kellene indítani egy "KKV Házat", amely találkozási pont lehetne kis- és középvállalkozóknak (kkv) sok-sok rendezvénnyel, tanácsadással. Több mint egy évig dolgoztak az üzleti modellen. Az utolsó lökést az adta, amikor a Bazilikával szemközti Révay közben rátaláltak egy földszinti, utcafronti ingatlanra, hatalmas ablakokkal. Segített a sharing economy Dóra és Áron álmának megvalósulását két egymással összefüggő világtrend is támogatta, ami 2010 körül Nyugaton már rohamosan terjedt, Magyarországon akkoriban még gyermekcipőben járt. Az egyik hajtóerő az informatikai technológia rohamos fejlődése: a szélessávú net általánossá válása, az egyre többet tudó mobil eszközök megjelenése, a felhőben dolgozás lehetősége.
A jövőbeli tervekről a tulajdonosok annyit árultak el, hogy szeretnék a szolgáltatási palettát szélesíteni és a 220 négyzetméteres teret bővíteni. Közösségi irodák az országban: Budapest: Loffice, Kubik, Kaptár, Cowo, Greenspaces, i-Office, TheHub, Co-Working, Ko-Werk, Colabs Győr: CleverOffice Szeged: Co-Office Pécs: azIroda, Kohó Kinek való a coworking? - Egyéni tanácsadók, szellemi szabadfoglalkozásúak, akik nem tudnak hatékonyan otthonról dolgozni - 1-3 fős vállalkozások, ahol még nincs stabil jövőkép - Meghatározott ideig együttdolgozó projektcsapatok (például heti 1-2 megbeszélésre) - Akik kevés időt töltenek fix irodájukban és/vagy hiányzik a közösség, új emberek megismerése - Állásukat vesztett menedzserek, akik szeretnék újra felépíteni magukat, közösséget keresnek és van hová bejárni átmeneti időre A KAPTÁR számokban A közösségi irodát 2011-ben alapították. A vállalkozás 20-30 millió forint közötti befektetéssel indult, a harmadik évtől nyereségesek. A napijegyük áfa nélkül 3500 forint, a havijegy pedig 38 500 forint.
És még csak nem is drágán. Ha már az ár Sarkalatos kérdés az is, hogy jövünk ki jobban. Ha egy étkezdei ebéd budapesti átlagárával, mondjuk, egy jóindulatú 1100 forint körüli összeggel számolunk (átlagolva a kínai és egy szokványos, irodai dolgozókra specializálódott étkezde árait), húsz munkanap alatt bőven húszezer forint fölött költünk az ebédre, ami után (sokak tapasztalata ez) egy félórás kajakóma után pár órával már megint éhesek vagyunk. Régi Jó Kifőzde. Otthon ekkora összegből 3-4 adag ételt is ki lehet hozni, teszik hozzá az otthonevők. A kifőzdepártiak viszont arra emlékeztetnek, hogy ez a matek csak addig igaz, ameddig több főre vagy több adagot készít valaki. Egy főre otthon is minden sokkal nagyobb összegre jön ki, mert így egy adag étel viseli a bevásárlással járó, majd a főzéssel töltött idő, munka és energia költségét is. Lehet persze akár egy hétre is ugyanazt főzni, mondják, de ők a maguk részéről inkább a változatosságot keresik, és a kifőzdék változatosabb kínálatából szemezgetnek. Az otthonról hozók viszont úgy gondolják, okos menütervezéssel, néha fagyasztással vagy 1-2 napnyi egyenmenüvel lényegesen jobban ki lehet jönni, mint ha a céges büfékben falnánk.
Néhány pusztai ház udvarán még ma is lacikonyhának nevezik a boglyakemence alakú főzőhelyet. A XIX. század közepén már 26 lacikonyha működött a pesti oldalon. Zömük a Szénapiacon (a mai Kálvin tér) és a Duna-parton. Egyszerű tákolmányok voltak: nyolclábú gyékénysátor, elöl-hátul ponyva, középen négykerekű kordén óriási kétfülű fazekak, amiket vánkossal takartak le, hiszen az ételeket hazulról hozták. VIII. kerület - Józsefváros | Régi-Jó Kifőzde. Az egyikben köleskása pöfögött, a másodikban tekintélyes gombócok, amikkel a labancot lehetett volna ágyúzni, a harmadikban a bableves rotyogott. Asztalként hordó szolgált, szenes serpenyő volt a tűzhely, mögötte termetes asszonyság állt óriási fakanállal. "A lacikonyha – írja Dunaparti élet című tárcájában Nagy Ignác lapszerkesztő – a két garasos ige megtestesülése. " A nagy bádogfazekak "szörnyen gőzölögnek, mint a túlhajtó politikusok, de ugyan mi van bennök? Részint fekete, részint fehér lé, az előbbit a könnyen hivők kávénak, imezt pedig tejnek nevezik, ámbár a fekete lé csak cikória, a fehér pedig vízzel s hamuzsírral föleresztett tej.
Ha tetszett a recept, kérlek, oszd meg másokkal is, hisz az egészség mindenkié… Köszönöm További receptekért, tippekért, érdekességekért csatlakozz a facebook oldalamhoz: Jó étvágyat és jó egészséget! Klarissza És akkor kanyarodjunk vissza, a bevezetőben szereplő kérdésre, miért is hívják Lacipecsenyének? Azért hívták így, mert a legenda szerint II. Ulászló (aki Mátyás halála után került trónra) annyira elszegényedett, hogy a Duna-parti sátoros kofaasszonyoktól hozatott bőrös pecsenyét a palotába. A gyors tűzön, paprikás zsírban sült tarját, amit egy félbevágott cipóba tettek (íme, a szendvics őse! ), a nép elnevezte lacipecsenyének. Röviden "lacinak". A kerekes konyhát meg "lacikonyhának". Így mondja Heltai Gáspár is, a neves kolozsvári könyvnyomtató. Azt írja krónikájában, hogy a király ravásra (azaz hitelbe) hordatta a húst az udvari konyhába. "Dobzse" (jól van) – mondaná az engedékeny László király. A történet jól hangzik, de nem igaz. (Mint a gasztrolegendák többsége. ) Az elnevezés prózai eredetű: a vidéki háztartásokban június végén, Szent László napján költöztették ki a konyhát a szabad ég alá, ez volt a nyári konyha.
3 Ha valahol még ismerik a gyerekkor ízeit, azok a kifőzdék. Igen, a zsírszagú, családias étkezdék, ahol krétával írják a táblára a napi menüt, ahol a piros kockás abroszokon csálé poharak állnak, s még a falakba is beette magát az édeskés hagymaillat. Tetszik vagy nem, sokan itt szocializálódtunk. Ez a menza szaga, a körgangos folyosóké, a nagyi szoba-konyhájáé. A billegő széken pörköltszaftot tunkolva múltunk bugyraiból megrázóbb képek szakadnak fel, mint Proust kifinomult lelkéből, midőn teájába mártogatja a világirodalom leghíresebb süteményét. Mert mit tudhat ő, az elegáns francia, például a Róma ételbárban kapható rántott borjúláb ízéről? A madártej habjának roppanásáról? S mindez egy-két ezer forintért. Bodzaszörppel. Vagy a Pocakos Lakatos hangulatáról a Soroksári út és Kén utca sarkán. Persze, aki libacombos sóletre vágyik, annak át kell zarándokolnia a közeli Klauzál térre, a Kádárba. Ne ijedjenek meg, a kifőzdének semmi köze "a" Jánoshoz. Bár aki ide betér, egyből visszaröppen a hetvenes évekbe.