Arany János: Epilógus - Szacsvay László (Vers mindenkinek) - YouTube
Arany János: Epilógus - YouTube
Epilógus Arany János életének utolsó részében, 1877 júliusában írta ezt a művét. A költő eme pályaszakaszában írt költeményeit már túl személyesnek érezte ahhoz, hogy publikálja őket. Ezeket a műveket egy kockás kis füzetben gyűjtögette, amelyet Gyulai Páltól kapott ajándékba, aki Aranynak nagyon jó barátja volt. A gyűjtemény utolsó darabjának szánta az Epilógus címet viselő alkotást. Az epilógus szó latin eredetű, utószót jelent, tehát a cím rendeltetésének megfelelő. Arany János: Epilógus elemzés - Irodalom kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. Többféleképpen is értelmezhetjük. Lehet a kötetet lezáró vers, de ugyanakkor lehet a saját életét lezáró mű is, tehát létösszegző költemény. Megfogalmazza benne azt a mindenki számára sajnálatos, szinte közhelyszerűnek tekinthető mondatot, hogy eljárt felette az idő: "Az életet már megjártam" Arany János békés életet élt, soha nem vonzotta őt a fényűzés, mindig csak a béke és szeretet volt fontos a számára. Nem foglalkoztatták a földi hívságok: "Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se irigyeltem. "
Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: Soha meg se' irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Félreálltam, letöröltem. Hiszen az útfélen itt-ott, Egy kis virág nekem nyitott: Megvolt szívem minden kedve. Arany János: Epilógus (elemzés) – Jegyzetek. Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Kérve, kellve, kevesebbet. Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Bételt volna keblem vágya. Kik hiúnak és kevélynek - Tudom, boldognak is vélnek: Irígy nélkül még ki látott? Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; Égető, mint Nessus vére. Mily temérdek munka várt még!... Mily kevés, amit beválték S hány reményem hagyott cserbe'!... Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Attól makacsul megfoszta. Egy kis független nyugalmat, Melyben a dal megfoganhat, S ő halasztá évrül-évre. Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Benne én és kis családom.
(Másik ilyen eszköze a lábjegyzet, mint például A walesi bárdok című költeményében. ) Az Epilógusban egyetlen dőlt betűvel kiemelt szó található, a "független". Ez a kornak is talán a legfontosabb szava volt: az ország függetlenségének problémája politikai küzdelemmé nőtte ki magát. A félbehagyottnak tűnő mondatok, amelyek végén 3 pont található, szintén a romantika stíluseszközei közé sorolhatók. A sejtelmességet, a sejtetést szolgálják. "S hány reményem hagyott cserbe". vagy "Hol mit kezdtem, abban véget. " Úgy érzi, hogy a független Magyarországon a költőknek is jobb sorsa lett volna. A cenzúra eltörlésével sokkal több mindent kimondhattak volna, ugyanis tudjuk, hogy egy ország költészete sokban befolyásolhatja a nép gondolkodásmódját. Arany az apró örömökre szeretné építeni életét, ő azokkal is megelégedne, soha nem vágyott nagy dolgokra. Arany jános epilógus elemzése. "Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. " A mű elégikus hangvételű, hiszen az érzelmek dominálnak benne, és a vers az elégiára jellemző módon megnyugvással zárul.
"Ada címet, bár nem kértem, S több a hí-név, mint az érdem: Nagyravágyva, Bételt volna keblem vágya. " Arany leírja, hogy milyen öregkort képzel el magának: "Munkás, vidám öregsége, " Nyugodt, békés munkával eltöltött öregkorra vágyik. A költemény alapvetően a romantika korstílusához áll közel. Ezt legjobban a 13. versszak támasztja alá, amely egy idillt ábrázol, hogyan képzeli el hátralévő éveit: "Csöndes fészket zöld lomb árnyán, Hova múzsám el-elvárnám, Mely sajátom; Benne én és kis családom. " Arany is az intellektuális költők közé sorolható. Ő is felhasználta műveihez a mitológiát, amelynek ismerete nélkül a 9. Versszak nem igen érthető teljes mértékben: "Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére. " Nessus a görög mitológiában egy kentaur, akinek a foglalkozása révész. Arany jános epilógus elemzés. Egy házaspárt kellett volna átvinnie a túlpartra. A szép fiatalasszony úgy megtetszett neki, hogy megpróbálta elrabolni. A férj mérgezett nyilával halálra sebezte a kentaurt.
Okostankönyv
Elemzés Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben. Kosztolányi 1920-ban kiadott Kenyér és bor című kötetének első verse a Boldog, szomorú dal. A költő ekkor 35 éves, és az irodalmi életben már sikerült nevet szereznie magának. Boldog, szomorú dal – Fesztbaum Béla. Nincsenek anyagi gondjai, családi élete is rendben, tehát boldog lehet - vagy lehetne. Ám érzi, hogy fiatalkora végeztével valami megváltozott, valami örökre elveszett. Nem találja meg azt a kincset, azt az életérzést, az életnek azt a valódi értelmét, melyet ifjúkorában mindennél jobban keresett. Lelkében érzi az anyagias világ ürességét - de hiába minden küzdelme, igazából ő sem tud elszakadni tőle. Kosztolányi boldog szomorú dalle Kosztolányi boldog szomorú dale Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal - placet experiri A második olvasat látszik valószínűbbnek, mivel maga a vers is ellentétező szerkezetű. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 Dan pink motiváció hot Gyula barack panzió telefonszáma Herman ottó iskola Excel csepel
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna _ így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól _ a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat. A vers jószívű. Vers mindenkinek / Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal (Csuja Imre). Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk.
De néha megállok az éjen, Gyötrödve, halálba hanyatlón, Úgy ásom a kincset a mélyen, A kincset, a régit, a padlón, Mint lázbeteg, aki feleszmél, Álmát hüvelyezve, zavartan, Kezem kotorászva keresgél, Hogy jaj! valaha mit akartam, Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, A kincs, amiért porig égtem. A vers is ellentétező felépítést hordoz. A vers kétharmada (1-28. sor) a boldogságról, míg a maradék egyharmad (29-40. sor) a szomorúságról szól. A "mennyiségi mutatók" azonban csalfák: az élet tarka forgatagában eltűnnek, könnyen szem elöl veszthetők az igazi értékek. A színes kulisszák azonban bármilyen harsányak is, kétes csillogásuk nem pótolhatja az élet igazi csodáit. A több - itt valójában kevesebb. Kosztolányi boldog szomorú dallas. A jómód - tudja, mulandó. A vers kétharmada a révbe jutott, lenyugodott (belenyugodott?! ) ember boldogságának hétköznapi kellékeit veszi számba: kert, kamra, takaró, bőrönd, telefon, villany, ezüsttárca, toll, ceruza, pipa, fürdő, tea. Ironikus/önironikus számadás ez. A jómódú élet komfortja nem helyettesítheti az élet igazi lényegét.
Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. Kosztolányi boldog szomorú dal. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy _ a vers a miénk. " A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista: július 14. - csütörtök július 21. - csütörtök