Keresztényektől főleg lehet hallani ezt, hogy mennyire rosszul esik nekik, hogy a karácsony egy ennyire világi ünnep lett. A Kisjézus lecserélődött Mikulásra és/vagy ajándékozásra, a betlehemi jelképeket meg felváltották a különösebb tartalommal nem bíró fenyős-csengős-hópelyhes dekorációk. Ennek az ünnepnek a világsikere azzal járt, hogy a kapitalizmus elvette a keresztényektől a karácsonyt, hiszen manapság már sokkal könnyebb bármit eladni, ha annak nincs köze Istenhez/Jézushoz, hanem csak úgy általában szép vagy jópofa vagy cuki. De azért ennyire nem egyértelmű az állás abban a tekintetben, hogy ki vett el kitől mit. Míg Jézus születésének ünnepe értelemszerűen kétezer évesnél nem lehet idősebb, addig a téli napfordulóról való megemlékezés a kutatók szerint az emberiséggel egyidős. Amikor az államvallássá lett kereszténység szép lassan kezdte meghódítani az akkor ismert világot, akkor fogták, és ahelyett, hogy a napforduló pogány ünnepét erőszakkal eltörölték volna, inkább szépen rászervezték a karácsonyt.
Magyar Színház 2017 február 16. csütörtök, 16:39 A Magyar Színház február 21-én 10:45-től 12:15-ig nyilvános eseményen ad lehetőséget arra, hogy a néző szó szerint belessen A karmester szeretője próbájába. A Magyar Színház felhívása: Peepshow-színház! Gondoltad volna? Már csak azért is, mert a készülő előadás valóban megérett a 18-as karikára. Most igazán beleshetsz egy próbára. Igazán kukkolhatsz és leskelődhetsz éppen úgy, mint szeptemberben a Színházak éjszakáján. Benkő Nóra, a darab szereplője Miközben a paraván mögött művészi munka – a Jászai Mari-díjas Varga Éva rendező és Benkő Nóra színművész – próbája zajlik, a néző kifürkészheti a készülő előadás titkait. Az érdeklődőknek nincs más dolga, mint regisztráció után kedden délelőtt ellátogatni a színház 7. kerületi, Hevesi Sándor téri épületébe, és megfigyelni a paraván mögé bújtatott próbát. A darab Katharina vallomása egy idősebb, családos emberhez fűződő viszonyáról, amely egy autó hátsó ülésén "elkövetett" viharos és titkos randevúval kezdődik és erdei légyottokon jut el az átmenetileg véglegesnek tűnő hálószobáig.
Az új darab kapcsán tudósítónk Mészáros Tibor rendezővel beszélgetett, aki így nyilatkozott: "Régóta a fejemben van ez a darab. A feleségemmel találtuk az előadást. Amikor jött az ötlet, hogy lehetne valamit csinálni Beregszászban, akkor egyből arra gondoltunk, hogy ezt az előadást lehetne színpadra állítani. A darab maga egy svéd kortárs mű, amely bátran beszél az emberről, amikor nem merünk felvállalni olyan dolgokat, mint amikor csak magunk vagyunk. Számomra ez a darab a boldogság kereséséről szól. " Kacsur Andrea, a darab főszereplője a mű kapcsán így nyilatkozott: ez a történet számomra a szerelemről szól. Arról, hogyha az ember valaki iránt nagy tisztelettel van, nagy odaadással, akkor azért ő mindent megtesz. Nem azért, hogy a karmesterhez rohanjon, hanem azért, amit ő a karmestertől kap. Az előadás provokatív, pikáns, szókimondó és végtelenül őszinte. A szerelmi háromszög klasszikus alapkonfliktusát megspékelve körül lengi a modernkori kurtizánság finom árnyalása. Munkája, egzisztenciája nincs, ételt is a férfi visz neki.
Ezt a kiválasztottságérzetet erősíti Csajkovszkij A hattyúk tava visszatérő dallamaival. Azt, amit otthon, a tonhalas spagettit faló és félálomban rutin-szexelő partner mellett nem kap meg. A liezon azonban teljes embert kíván, és tökéletes önfeladást, így munkáját és partnerét otthagyva a nagyszülői ház magányába visszavonulva várja alkalmanként megjelenő szerelmét és az önfeledt pillanatokat. De a múltat feledni nem lehet. Az ex zaklatásait egy véletlen balesetnek beállított gyilkosság zárja kerek egészre, ezzel az időtlen várakozásba fullad a pszichésen zavarodott nő tragédiája. Kortalanul aktuális és hálás téma, hiszen az őrülten szerelmes szeretői státuszban, azaz csak a "szekundban" helyet kapó figura nem újkeletű. A Karmester szeretője című monodráma egy szerelmi szenvedély élet- és lélektanát árja elénk a Pesti Magyar Színházban. Az alkotókat kérdeztük. Lisa Langseth monodrámája a szerető szemszögéből mutatja be egy kapcsolat hullámverését. Egy családos művészember és egy rajongója egyszerinek induló szexuális kalandja válik benne mindkét felet megpróbáló, mégis egyenlőtlen szerelmi szenvedéllyé. "
Magányosan, a nagyszülei házában idézi fel a karmesterrel fellobant szerelmének történetét, amely során teljesen elszigetelődik a külvilágtól és a családjától is. Elveszíti a kontrollt önmaga felett, és bezárkózik egy általa álmodott belső világba, amely minden erőfeszítése ellenére az őrület határára sodorja. Manapság sok nő válik – talán nem ilyen szélsőségesen, de hasonló módon - kiszolgáltatottá. Ritkán merünk ennyire mélyen szembe nézni ezzel. Többnyire inkább takargatjuk és elhazudjuk az igazságot. És miért éppen Benkő Nóra szereplésével rendezte meg? Varga Éva: 1987-ben Horvai István és Kapás Dezső osztályában végeztem a Színművészetin Benkő Nóra is ugyanebből az "iskolából" került ki, ezért esett rá a választásom. Végtelen öröm két Horvai növendéknek együtt dolgozni, hiszen ez a gondolkodásmód mindkettőnk számára azonos nyelv, amelyben nem képezi vita tárgyát annak a színészi játéknak a nagyságrendje, ami megkérdőjelezhetetlenül magával ragadja a nézőt és katarzist teremt. Úgy gondolom, ez a találkozás fontos állomás mindkettőnk pályáján.
A fergeteges végeredményhez az is hozzájárult, hogy már tavaly nyáron elkezdtek foglalkozni a színművel, és csak nemrég volt a bemutató. A szokásos hathetes, rohamtempójú próbafolyamat helyett nekik tehát jóval több ülepedési idő jutott. Együtt elemezték végig a lelki folyamatokat. Varga Éva lelkesen mesél arról is, miért éppen Benkő Nórát választotta a szerepre. A közös főiskolai tanár, Horvai István köti össze őket, aki mindenkitől teljes átélést, és szenvedélyes színpadi jelenlétet követelt. A színész egyszerűen nem úszhat meg bizonyos lelki beleállásokat, ezzel kényszerítve a nézőt, hogy ő se úszhassa meg azokat. Éva sokoldalúságát jellemzi még az is, hogy nemcsak a rendezésért felel a darabban, ő álmodta meg az előadás zenéit, így válhatott a Hattyúk tava egy jelentős szimbólummá, a színpad zajait, például sikolyokat, suttogásokat, duruzsolást, amikor a főhősnő elméje kicsusszan a valóság mezsgyéjéről, és pár pillanatra beszüremkedik tudatába az őrület. Ezt erősítik a háttérből, elasztikus vásznon áttörni készülő fehér árnyak, embernyomatok is.