2016. január 12. 10:48 MTI, Múlt-kor 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba. A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. 1942 tavaszán mintegy 200 ezer katonát küldtek ki a Don-kanyarba, de már az év novemberében döntöttek arról, hogy kiszállítanak egy 45-50 ezres kontingenst (benne 20 ezer munkaszolgálatost) a magyar katonák egy részének leváltására. Ez azonban éppen az 1943. január 12-i szovjet támadás időpontjával esett egybe, így azok sem jöhettek haza, akiket leváltottak volna, emiatt mintegy 250 ezres magyar hadsereggel kell számolni Az első magyar kontingens 1942. Irodalmi Rádió – A gondolatok és az ihlet rádiója. július 7-én érte el a Dont, ahol védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon.
A don-kanyari magyar katasztrófa - YouTube
A 2. hadseregben magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés hiányos és korszerűtlen volt. A nyár folyamán a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolására tett sikertelen kísérletek során mintegy 26-27 ezer magyar katona vesztette életét. A tisztikar 20 százaléka, a legénység 15 százaléka és a munkaszolgálatosok 6 százaléka esett el, halt meg, került hadifogságba vagy sebesült meg október 1-jéig. Magyar katonák tízezreinek életébe került a doni katasztrófa » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. A beígért fegyverzet és felszerelés a tél beálltával sem érkezett meg a németektől, akik 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt elkezdték csapataik kivonását a doni térségből. A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet.
hadtest azonban csak február 2-4. között tudott kitörni a szovjet gyűrűből. Jányt a jórészt fegyvertelen katonák látványa késztette hírhedt január 24-i hadparancsának megfogalmazására: "A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. " A katonákat gyávasággal vádolta és a "rend helyreállítása" érdekében a helyszíni felkoncolást is engedélyezte. A megalázó és igazságtalan parancs akkora felháborodást keltett, hogy sok helyen ki sem hirdették, maga Jány április 4-én nyilvánította semmisnek és helyettesítette újjal. A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből. Don kanyar csata de. A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték.
Köszönöm a befogadást! · Hartay Csaba · Könyv · Moly Embertípusokat, jelenségeket, divatokat, közhelyes megnyilvánulásokat és sokak által ismert viselkedésformákat mutatok be és állítok pellengérre. Csípős paródiák, ismerős élethelyzetek. De nem a lenézés, a rosszindulat vagy a gyűlölet vezérelt, haragból nem lehet humorosat létrehozni. Ezekben az írásokban nagyfokú önirónia is jelen van, hiszen a könyvben szemlézett, bemutatott arcok között élek, saját magamat is írom folyamatosan minden könyvemben. – Volt már olyan, hogy a könyvek szereplői közül valaki magára ismert, és ezt szóvá is tette Önnek? Hargitay csaba köszönöm a befogadást 2018. – Volt ilyen, úgy ismert magára, hogy nem is olvasta a könyvet, mások mondták neki, hogy "talán mintha" ő lenne benne. Szóváltás is volt, de az illető végül a mai napig nem olvasta az állítólag róla szóló részt. Egyébként általában nem konkrét személyekről írok, ezek a felismerhető viselkedésminták, motívumok több olvasónak ismerősek lehetnek. "Jé, ezt hallgasd meg, ez olyan, mint a Jóska a vetőmagüzemből, nem? "
Bővebb ismertető Hartay Viharsarki Kattintós Csaba csinált egy préselt növénygyűjteményt az emberekből. Ez itt az. Szépen lekaszálta őket a Facebookon, a buszon, a kiskonyhában, wellness-szállodában a bugyborékos izénál, buliban, majálison, tévéképernyő előtt. Aztán lepréselte, beragasztotta, és most itt sorakoznak: ez egyébként irtó büdös, az mérgező, amaz veszélyeztetett. Ezt szívják, azt kenik, emezt meg kéne trágyázni. Mi vagyunk azok. Köszönöm a befogadást! (könyv) - Hartay Csaba | Rukkola.hu. Itatós locsolkodás, felzabálós-pénzemetleevős nyaralás, operettes túldicsérés, szájbaverést provokáló mindent fikázás. És ahogy sorjáznak a preparátumok, valahogy átlapozunk a hallucinogénekre, egyre abszurdabb alakok és történetek visznek, már nem is kislexikonunk van, hanem csattanó maszlagos békebeli kalendáriumunk, amiben volt időjárás, nemzetközi helyzet, aranygaluska és gyermeknevelési tippek is. Viharsarki lapozgatós. Szívesen a beengedést! (Ceglédi Zoltán) Hartay remekül megragadta a kötetben megtalálható embertípusok fő személyiségjegyeit, amit vicces köntösben, kiparodizálva, néhol eltúlozva, de egyáltalán nem sértő módon tudott tálalni.
Nekem külön tetszett a viszonylagos műfaji sokszínűség: vannak itt némileg szépirodalomba hajló történetek, mindennapi történések, rövid sztorik, anekdoták, kiforgatott állatmesék, borszakértés, bulvárújságok szalagcímei, jellegzetes FB posztok kifigurázása, de persze csak éppen annyira, hogy feltűnjön, mennyi idiotizmus fér bele abban az online világba, amiben szinte mindenki eltölt több kevesebb időt a hét minden napján… Bízom benne, hogy sikere lesz ennek a kötetnek, mert bár az általam olvasott és preferált irodalomtól a Köszönöm a befogadást! iszonyat messze áll, de mégis rengeteget röhögtem rajta, és azt hiszem, hogy sokan vevők lehetnek majd Hartay humorára.