Melot erre kardot ránt, és mély sebet ejt egykori barátján. Trisztán ájultan hull a földre. Allison Oakes (b) Izolda és Peter Seiffert (j) Trisztán szerepében Richard Wagner Trisztán és Izolda című zenedrámájának fotóspróbáján a Művészetek Palotájában (Müpa) 2018. MTI Fotó: Bruzák Noémi Harmadik felvonás Helyszín: Trisztán vára Careolban, Bretagne-ban A hűséges Kurwenal Careol várába hozta a súlyosan sérült lovagot. Eszébe jut, hogy Izolda egyszer már meggyógyította gazdáját, abban reménykedik, hogy ez most is sikerülnie fog. Megkéri ezért a közelben tartózkodó pásztort, hogy figyelje a tengert és sípjával adjon jelet, ha hajót lát felbukkanni. A lassan magához térő Trisztánt újabb és újabb lázroham, delírium fogja el. Vízióiban újraéli Izolda megismerését és kitörő szerelmük történetét. Közben felötlik előtte a szeretett lány képe, amint magához hívja. Egy újabb látomás a varázsital képét vetíti föl, amelyet most átokkal illet, mert olyan tüzet támasztott benne, ami halni sem engedi. Egyszer csak felhangzik a pásztor jeladása, Izolda hajója megérkezett.
A Trisztán és Izoldában, bár minden kockán marcona és nagykardos embereket láthatunk, az alkotók viszonylag ízléssel adagolják a korabeli csaták vériszamos borzalmait. A történet méltóságteljes lassúsággal, műfajhoz illően hömpölyög, az általam jobbára tökéletesen ismeretlen színészek szépek, becsülettel teszik a dolgukat, nem tehetnek arról, hogy olykor nem tudom, ki kivel van a sok szép ember között. Látványosan fényképezett, hagyományos stílusban feldolgozott, profin elmesélt romantikus történet. Semmi különös: ez egyben erénye is és hibája is e filmnek.
Talán nincs is még egy olyan témakör, mely annyi irodalmi, képzőművészeti és filmes feldolgozást megért, és a későbbi századok gondolkodására és képzeletvilágára annyira erősen hatott, mint a legendás 5. századi királynak és kíséretének olykor csodával határos, máskor nagyon is emberi kalandjai. Hősiesség és bukás, valóság és varázslat, fantázialényekkel körülvett hölgyek és lovagok, a látszat és a realitás határait eltörlő, az ismétlődő motívumok mélyén komoly mondanivalót hordozó történetek még napjaink emberének fantáziáját is megragadják. A Trisztán-legendával sincs ez másként. A középkor folyamán többen is feldolgozták a mondát, voltak verses és prózai művek, némelyiknél a szerző neve is fennmaradt, máshol nem ismerjük az íróját. A 13. századi Gottfried von Strassburg 20 ezer sornyi verses regényben örökítette meg a két szerelmes egymásra találásának viszontagságait és halálra ítélt kapcsolatukat. Befejezetlen regényét a 18. század vége felé fedezték fel újra. A középkori feldolgozás szolgált alapul Wagner Trisztán és Izolda című operájának szövegkönyvéhez is.
Wagner 1840-ben, Hermann Kurz modern átdolgozásában olvasta először Gottfried von Strassburg,, Tristan"-ját, de csak 1856-ban, a Siegfred komponálásának megszakításakor kezdett foglalkozni a gondolattal, hogy operát ír a történetből. Elhatározását három hatás motiválta. Az egyik Schopenhauer, téren, időn és okszerűségen felülemelkedő, a valóság egyesítő erejét hirdető filozófiájának mind behatóbb tanulmányozása, amellyel rokon vonásokat vélt felfedezni Strassburg művében is. A másik barátja, Otto von Wesendonck felesége, a 28 éves Mathilde iránt feltört elsöprő erejű szerelme, amelynek mintegy párhuzamára bukkant Trisztán és lzolda minden józan megfontolást elvető lángolásában. A harmadik a Ring tetralógia előadhatóságával kapcsolatos mind nagyobb aggodalma, ami,, könnyen előadható", egyestés opera megírására ösztönözte. Egyes források egy további tényezőként említik Berlioz Rómeó és Júlia című oratóriumának képzeletére és művészi gondolkodására gyakorolt hatását, amelynek filozófiai mondanivalójával, a szerelem földi problémákat legyőző, örökkévalóságba repítő erejével kapcsolatos véleményét maga is meg kívánta fogalmazni.
Erős felütéssel kezdte az idei szezonját a grazi operaház, amikor első premierként a Trisztán és Izoldát tűzte műsorára. A mindössze harmincnyolc éves Nora Schmid, akinek ez a második önálló évadja Ausztria második legnagyobb operaházában, látszólag igyekszik folytatni elődje, a Bregezi Fesztivál élére került Elisabeth Sobotka jó érzékkel kiválogatott újdonságokra nyitott irányvonalát. Mindazonáltal első pillantásra több mint merészségnek tűnik Wagner legstatikusabb zenedrámáját egy pályakezdő rendezőre bízni, úgy, hogy a címszerepekre is olyan művészeket kértek fel, akik korábban még nem énekelték a hatalmas szólamokat. A színház igényességét jelzi, hogy a kitűzött bemutató előtt másfél évvel felkérték a magánénekeseket és számolatlanul biztosítottak számukra a korrepeticiót. A Münchenben végzett Verena Stoiber az elmúlt években a stuttgarti operánál korunk legnevesebb rendezői mellett dolgozott asszisztensként. 2014-ben alkotótársával, a díszlet- és jelmeztervező Sophia Schneiderrel megnyerte a rangos RingAward-ot.
Kurwenal minden könyörgése ellenére Trisztán letépi kötéseit és szinte önkívületben, vérző testtel siet kedvese fogadására. Amint az asszony karjaiba zárja, nevével ajkán, a hős örökre lehunyja szemeit. A pásztor újabb jelt ad, egy második hajó is közeledik. Kurwenal látván, hogy Marke király hajója az, attól tartva, hogy a király bosszút állni érkezik, fegyverbe szólítja embereit. A partra szállók közül elsőként Brangäne siet elő. Elmondja, hogy mindenről őszintén beszámolt a királynak. Ő volt az, aki asszonya utasítását megszegve méreg helyett bájitalt töltött a pohárba, s ennek hatása alatt vesztette el a két szerelmes önuralmát. A király azért jön most, hogy kihirdesse: megbocsát Trisztánnak és Izolda is a felesége lehet. Kurwenal azonban gazdája halála feletti haragjában megöli Melot-ot, majd a királyra támad. Marke emberei azonban körbefogják és megölik. A király megrendülten lép Trisztán elé, de az már nem hallhatja egykori kedves, leghűségesebb barátjaként hangzó szólítását. Izolda lép elő.
A hűséges Brangäne most már átkozza magát meggondolatlan tettét, a két ital szándékos összecseréléséért, félti asszonyát. A két szerelmes mindezzel mit sem törődik. Önfeledten fonódnak egymás karjaiba, észre sem veszik, hogy hajnalodik. Kurwenal rohan be hozzájuk, hogy figyelmeztesse a lovagot a veszélyre, de későn érkezik. A diadalittas Melot vezetésével megjelenik Marke király. Az uralkodó őszintén megdöbben a látottakon: trónját és országa megmaradását a lovagnak köszönheti, aki most mégis rútul elárulta őt. Trisztán nem tud magyarázatot adni a királynak, hozzátéve, ha tudna is, azt az uralkodó úgysem értené meg. Csendesen búcsúzik az élettől, már egy másik létbe készülve, ahol boldogan egyesülhet majd választottjával. Izoldához fordul kérve, kövesse őt. A királylány is elkívánkozik. Cornwall idegen ország számára, Trisztán volt az egyetlen, aki idekötötte őt. Egy csókot váltanak, majd Trisztán Melothoz fordul. Fejére olvassa, hogy irigység és féltékenység késztette az ellene fordulásra, s hogy kész vele párbajt vívni.
A költő Romániában, az erdélyi Nagygalambfán született 1929-ben, és tegnap június 20-dikán hunyt el 89 évesen. A falu egyaránt otthont adott székelyeknek, örményeknek, zsidóknak, akiknek kultúrája, zenéje, költészete, hagyományai az együttélés során erősen hatottak egymásra és a nagy erdélyi költőre. Kányádi Sándor már ismert művészként, édesapja kérésére döntött úgy, hogy emléket állít a szülőfalujából elhurcolt zsidóknak: magyarra fordította az általa ismert, jiddis nyelvű verseket. Ezek a versei nyomtatásban is olvashatóak a Volt egyszer egy kis zsidó, erdélyi jiddis népköltészet Alapul vette az Eizikovits tanár úrtól kapott két irkányi máramarosi gyűjtést. A munka 1989-ben jelent meg az Európa Kiadónál, elegáns vászonkötésben, Szántó Piroska komoly, barna tónusú bekötött illusztrációival, két nyelven: magyarul és jiddisül, kottamellékletekkel. Kanyadi sándor tudod . Kányádi Sándor a könyv utószavában elmondja az erdélyi zsidókhoz kötődő kapcsolatát, emlékeit, gondolatait.
Jöjjön Kányádi Sándor: Tudod verse.
Kányádi Sándor: Álmodó Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém. A festményen elmosódottan egy utca képe. Márffy Ödön: Kilátás az ablakból Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut? Fényről álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot, ahonnan majd a végtelen tavaszi eget nézhetem. Megvan végre az ablakom, van szobám, ahol lakhatom, van alázatos szőnyegem, naponta többször ehetem. Mi kell még – kérdik –, nem elég? Örülök persze – szólanék, de csak a fejem ingatom. Kanyadi sandor tudod. Állok némán – és álmodom. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor versét! Mi a véleményed az Álmodó költeményről? Írd meg kommentbe!
Bement, hogy megfeddje: mért égeti a lámpát, amikor már virrad. A válasz: "Rebe, amíg pillog a láng, addig még mindent jóvá lehet tenni. " Zavartan idézi, hiszen annyi minden történt a huszadik században, de ettől a gondolattól indítva tett eleget az apai kérésnek, közkinccsé téve mindenki számára ennek az elmerült világnak a folklórkincsét. A költő szerint "nincs tiszta etnikum sehol a világon, s kiváltképpen itt a mi tájainkon. De van valami, ami a zsidó arcot mégis megkülönbözteti a többitől, ez a zsidó tekintet, mely több évszázados riadalmat, rettegést örökít át még a keveredett zsidók szemébe is. A jiddis népköltészet sok hasonlóságot mutat azokéval, akikkel századokon át együtt éltek. Sajátossága ennek a népköltészetnek, éppen a tekintete. Kányádi sándor tudo sobre. A tragikusan fájdalmastól a csúfondároson át az érzelmesig, sőt az érzelgősig őriz magában valami közöset, egyénit, ha úgy tetszik zsidósat. Ez teszi, számomra legalábbis, külön értékké. És egyben közös értékké. Hozzátartozik e táj több évszázadra visszamenő történelméhez, kultúrtörténetéhez. "
Feltöltő N. Ullrich Katalin Az idézet forrása Fordítások Angol You know... N. Ullrich Katalin Olasz Sai… Cikos Ibolja Kérjen fordítást! Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Líra minden napra - Kányádi Sándor: Tudod - YouTube. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás. Nyelv Kérések +1 Albán – Belarusz – Bolgár – Katalán – Cseh – Dán – Német – Görög – Eszperantó – Spanyol – Észt – Finn – Francia – Ír – Galego – Ógörög – Horvát – Izlandi – Latin – Luxemburgi – Litván – Lett – Macedon – Máltai – Holland – Norvég – Provanszál – Lengyel – Portugál – Román 1 Orosz – Szlovák – Szlovén – Szerb – Svéd – Török – Ukrán – Jiddis – Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:
Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog, érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom! Szaporodjon ez az ország emberségbe', hitbe', kedvbe', s ki honnan jött, soha-soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk… A többit majd apródonként megcsináljuk. Kányádi Sándor CSENDES POHÁRKÖSZÖNTŐ ÚJÉV REGGELÉN | madartelevízió. Végül pedig azt kívánom, legyen béke, gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe'! kép Zsoldos Árpád emtévé