Wichmann Tamás / Fotó: Fortepan Ekkor már elmúlt hetven, a járás nehezére esett, de ha már ott volt előtte az a piramis, ahová feljutott még aktív korában, nem akart kimaradni az újabb élményből sem. A kitartás volt a védjegye. 12 évesen kezdett kenuzni Gyerekkori balesete után kezdett sportolni, hétévesen elütötte egy rendőrautó, napokig kómában volt. Az orvosok lemondtak róla, de visszanyerte az eszméletét és az erejét, igaz járógéppel kellett járnia. A sportot rehabilitációnak javasolták, 12 évesen kezdett el kenuzni. 17 évesen már magyar bajnok volt, 1968-ban, 20 évesen pedig már olimpiai érmes. Favoritok voltak, kevés hiányzott nekik Petrikovics Gyulá val a győzelmükhöz. 1972-ben a terrortámadás miatt két nappal elhalasztották a versenyt, ha szembeszél van ő nyer, a balos szél nem neki kedvezett, a Duna deltában felnövő Patzaichin megelőzte. 1976-ban bronzérmes, Ljubek és Jurcsenko előzte meg. / Fotó: Magyar Olimpiai Bizottság 1980-ban toronymagas favorit – egy évvel korábban nagy fölénnyel világbajnok lett –, már a moszkvai olimpia előfutamában félelmetes időt ment.
HVG Wichmann Tamás (balról a negyedik) idén sem hagyta ki a Kolonics-megemlékezést A 71 éves kenuvilágbajnok azt üzeni mindenkinek, hogy vegye komolyan a rendszeres szűrővizsgálatokat. Két évvel ezelőtt kezdett fájdogálni a gyomrom, nem akart elmúlni, végül a Tömő utcai klinika rákkutató orvosaival konzultálva vettük fel a harcot az istenverte kórral – mondta el a Borsnak Wichmann Tamás, hogyan kezdődött a küzdelme a rákkal. 2017 őszére kiderült, hogy a rák már komoly előnyben van: a vastagbélen túl ráment a májra és a tüdőre is. 2018 tavaszától kemoterápiás kezelést kap. "Kis szerencsém, hogy nem a legnehezebb fajtát osztotta rám a sors, hanem a gyengébb változatot" – mondja a lapnak a kilencszeres világbajnok kenus, bár hozzáteszi, annak ellenére igyekszik tartani magát, hogy a szívizomzata komoly terhelést kapott a versenyzői időszakában. Azt is elmondta, fia, Barnabás tízéves rákkutatói tapasztalata is nagy segítségére volt, és azt is hozzáfűzte, hogy a legnagyobb tisztelettel és hálával tud csak beszélni az orvosokról és a nővérekről.
A 71 éves Wichmann Tamásról jó ideje rebesgetik, hogy beteg. Lapunknak döbbenetes nyíltsággal beszélt a kenus legenda arról, hogyan küzd meg a gyilkos kórral. – Szia, Tamás! Nem rosszkor? – óvatoskodom a telefonban. – Á, nem. A "házi kemózás" már rutin, nem zavar a mozgásban – mondja kissé fáradt hangon, de a rá jellemző lazasággal. – Szólj, ha ideértél, lemegyek eléd. Aztán egy kis táskával megjelenik a liftajtóban a "kenukirály". – Ebben van az e heti dózis – igazítja meg hóna alatt. – Kicsit legyengít, de kell a túléléshez. – Mióta tart? – Két évvel ez előtt, '17 nyarán kezdett fájdogálni a gyomrom, de nem nagyon törődtem vele, majd elmúlik. Aztán csak nem akart. Elballagtam a Honvéd Kórházba, mert mi, sportolók oda tartoztunk. Vért vettek, meg tökölődtek, ültem ott hat hat-hét órát, aztán faképnél hagytam az egészet. Másnap bementem Pénzes István professzorhoz a Kútvölgyibe. Elkezdődtek a különböző vizsgálatok. Bár akkor már komoly késésben voltam. A Tömő utcai klinikán, ahová bekerültem, a rákkutató orvoscsoporttal konzultálva közösen vettük fel a harcot az istenverte kórral.
Nagyon büszke még arra, hogy 1978-ban megkapta az Unesco fair play-díját. A már említett Mateja Ljubek ugyanis úgy nyert világbajnokságot Belgrádban, hogy az ő edzésterveit használta, együtt, egymást bátorítva és inspirálva edzettek, a befutónál pedig pár centivel gyorsabb volt a jugoszláv. Később erről a felkészülésről letiltották. A mexikói visszatérést élvezte, nagy tapsot kapott, amikor botokkal felmászott Teotihuacan egyik kisebb piramisára. Xochimilcóban, ahol a versenyeket rendezték, azonnal felismerte egy kenus, spanyolul beszélgettek is egy keveset. Nagy hatással volt a helyiekre. "Tudom, sokan mondják, hogy én voltam a példaképük, olyanok is, akik nem kenuztak, hanem másik sportágat választottak. Jóleső érzés ez, és hidd el, nagy felelősség is. Csak egy példa, 1974 lehetett. Kenuztam, mint sokszor a Dunán, amikor a horgászok a parton elkezdtek cikizni, mert belezavartam a szórakozásukba. Nem ijedtem meg tőlük, négyen jöttek nekem a parton, volt, aki egy nagy követ akart hozzám vágni.
Az alternatív forgalmazással megbízott Labáth Viktor nem mindig tökéletesen követhetően, de beszámolt saját tevékenységéről, s arról, hogyan alakult a Kojot mozin kívüli bemutatása. Míg Helmeczy igazolni igyekezett saját és Kálomista produceri döntéseit. Elmondta, hogy a film szélesebb körű terjesztése érdekében tették az interneten közzé a filmet, de azt visszautasította, hogy rossz minőségben. Ez ügyben Janisch és ügyvédje szerette volna, ha a bíró Kostyál Márkot is beidézi tanúként, majd meghallgatja, de ezt a bíró nem tartotta szükségesnek, az ítélethirdetés alkalmával az ügy szempontjából irrelevánsnak minősített Kostyál véleményét, mert közlése szerint a rendelkezésre álló iratanyagból kiderült minden, ami e kérdéskörben felmerült. A bíró döntése szerint az előzményeket részletesen megvizsgálva, teljes körűen elutasította Kálomista Gábor keresetét mind a jó hírnév megsértése, mind pedig a becsületsértés tárgykörében. A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette, hogy Janisch Attila Facebook posztja a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozó értékítélet, vélemény, amelyet az alperes a magyar filmmel és a magyar film forgalmazásával kapcsolatos közéleti vitában fejtett ki, és amelyet felperesnek, mint közéleti szereplőnek tűrnie kellett, minthogy az alperes a Facebookon tett véleménynyilvánításaival nem lépte át azt a határt, hogy azokat már direkten, a felperes személyének szóló szándékos sértegetésként lehetett volna értelmezni.
A munkaviszonyra tekintettel a Munka Törvénykönyve a véleménynyilvánítás jogának korlátaival kapcsolatban további szűkítést tartalmaz. A törvény kimondja, hogy a munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon nem gyakorolhatja. Tehát a véleményszabadság korlátja a munkáltató jó hírneve, jogos gazdasági és szervezeti érdeke. A jó hírnév alatt a munkáltatóról, annak tevékenységéről a társadalomban, üzleti partnereiben kialakult képet kell érteni. A véleménynyilvánítás szabályainak megsértése A törvényi szabályozás alapján látható, hogy általánosságban nem tilos a munkáltatóra vonatkozó vélemény kifejezése. Azonban a véleményt nem lehet olyan módon kinyilvánítani, hogy az alkalmas legyen a jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekeinek súlyos megsértésére, veszélyeztetésére. Általánosságban nem lehet felsorolni, hogy melyek azok a dolgozói véleményközlések, amelyek a törvényi korlátokba ütköznek, mivel ezt az adott eset körülményei alapján lehet megítélni.
A Kúria megállapításai A Kúria egyetértett azzal, hogy a vitatott szöveg a teljes szövegkörnyezetre is tekintettel egyértelműen értékelésnek, véleménynyilvánításnak minősült. Az egész e-mail célja, rendeltetése az érdekképviseleti szervvel szembeni kritika, bírálat kifejtése volt. Kiemelte, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog olyan kiemelt fontosságú alapjog, amelynek csak kivételesen indokolt esetben lehetséges a korlátozása. Ez az alapjog a véleménynyilvánítás lehetőségét védi, vagyis nem a kifejtett vélemény tartalmára vonatkozik. Az egyén személyes véleményére, értékítéletére, a véleménynyilvánítás szabadsága minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmeken vagy észérveken alapul. A bírói gyakorlat a meghökkentő vagy megütközést keltő vélekedéseket is védelmezi, mert a vita lehetőségét tekinti elsődlegesnek. A Kúria sem találta a perbeli közlést kifejezésmódjában indokolatlanul bántónak, sértőnek vagy megalázónak, ugyanis voltak megjelölt ténybeli alapjai, a felperes által is tulajdonolt cég tevékenységéről valóban jelentek meg újságcikkek, ezek kapcsán a felperes tevékenysége is minősíthető véleménynyilvánítás szintjén.
Ráadásul, emelte ki a másodfok, a véleménynyilvánítás nem nélkülözte a valóságalapot, mivel a felperes és a felperes személyéhez köthető gazdasági társaság tevékenységével kapcsolatosan az évek folyamán több újságcikk is megjelent. Ezek alapján az alperes véleményét juttatta kifejezésre, mikor a felperes és a hozzá köthető gazdasági társaság tevékenységét botrányosnak minősítette. Kiemelte még, hogy a felperes egy érdekképviseleti szerv vezetője, az alperest pedig megilleti az a jog, hogy amennyiben az őt is képviselő szerv, illetve annak vezetője tevékenységét nem tartja megfelelőnek, azt kritikával illethesse. A felperes a véleménynyilvánítást mindaddig köteles tűrni, amíg nem minden ténybeli alapot nélkülöző elmarasztaló értékítélet vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő formájú véleménynyilvánítás történt. Önmagában az, hogy a vélemény a felperesre nézve negatív értékítéletet tartalmaz, nem teszi sértővé a véleményt. A felülvizsgálati kérelem tartalma A felperes kitartott azon álláspontja mellett, hogy az alperes által írtak egyértelműen tényállításnak minősülnek, melynek célja a felperes jóhírnevének rombolása, szakmai lejáratása volt.