A kicsi dió - diafilm leírása Mese a népes családról, akik nagy szegénységben élnek. Egyszer a családfő egy varázsdiót kap az ördögtől, amivel minden kívánsága teljesül, de az ördög nem adja ám ingyen! A rafinált ember azonban túljár az ördög eszén.
Magyar népmesék: A kicsi dió - YouTube
Onnan behánytak a csűrbe, valami összebogozott két darab fával agyba-főbe s két oldalba is jól megvertek, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Onnan zsákba gyúrtak, malomba vittek, két keringő kő közé öntöttek, hogy egészen összeromlottam. De el kellett tűrnöm, tűrj te is. Onnan hazavittek, tekenőbe tettek, rám töltöttek valami sós vizet, s az öklükkel két óra hosszat dömöcköltek, gyúrtak, kínoztak engem. S akkor, ami legnagyobb kín a világon, egy behevített égő tüzes kemencébe behánytak egy nagy falapáttal, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Ott jól megsütöttek, még meg is égettek, onnét kitettek, ide behoztak, egy nagy vaskéssel darabokra hasogattak. No, látod már, hogy én mennyit tűrtem, szenvedtem s várakoztam, tűrj s szenvedj, s várakozzál te is. Az ördög erősen bízott, hogy mihelyt a beszédnek vége lesz, övé lesz a gyermek, de abban bizony megcsalatkozott, mert éppen a beszéd végével megszólalt a kakas, s azontúl nem lehet neki hatalma az emberek között. Azért hát elfutott a maga országába.
Mi azért jöttünk, hogy az ártatlant megmentsük, hogy ne essék az ördög kezébe. Fogadd meg a mi szónkat: mikor lefekszünk, tegyél az asztalra az ablak mellé egy egész kenyeret, hadd legyen az ott az éjjel. A gazda az asztalra teszi a kenyeret, s azzal lefeküsznek, s elalusznak mind, ahányan voltak. Mikor legmélyebben aludnának, egyszer tova éjfél felé kinn az ablak alatt megszólal az ördög, s azt mondja: – Hallod-e, házigazda, tudod, mit ígértél nekem, mikor az erdõben találkoztunk? Add ki most, én azért jöttem. E szavakat a háziak közül senki sem hallotta, mivel mind aludtak, de a kenyér megszólalt az asztalon, s azt mondta: – Csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tûrj te is, mert én is eleget tûrtem s várakoztam. Engem még az elmúlt esztendõben õsszel elvetettek a földbe, egész télen ott ültem s várakoztam, várakozzál te is. Mikor kitavaszult az idõ, akkor nõni kezdtem lassanként, s vártam, hogy nagyra nõjek, várj te is. Mikor az aratás eljött, valami horgas vassal nekem estek, levagdaltak, csomóba kötöttek, de tûrnöm kellett, tûrj te is.
Főoldal | Kapcsolat | Partnerek | Tartalom Mesefilmek - Ingyen nézhető online rajzfilmek és animációs mesék nagy mennyiségben, nem csak gyerekeknek. Nézz nálunk meséket: Karácsonyi mese, Kukori és kotkoda, Dóra a felfedező, Manny mester, T-Rex expressz, Mr Bean, Jimmy Neutron, Spongyabob, Noddy kalandjai, Sam a tűzoltó, BARBIE rajzfilmek, Pat és Stan, Eperke, Kisvakond, Tom és Jerry, Bob, a mester, Garfield, Chuggington, Thomas, Lilly Baba, Traktor Tom, Szirénázó szupercsapat, Crazy Frog, Go! Diego! Go!, Üzenet a jövőből – Mézga család, Mézga Aladár kalandjai, Vakáción a Mézga család, Pom Pom meséi, Zénó, Micimackó, A nagy ho-ho-ho hogász, Gusztáv, Frakk a macskák réme, Frakk, fő a kényelem, Frakk, macskabál, Frakk, kolbászkiállítás, Magyar népmesék, Hupikék törpikék, Dr. Bubó, -
Jöjjön Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz verse. TOLDI írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre! … Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla… te gyújtottad úgy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. LEVÉL ARANY JÁNOSHOZ - Petőfi Sándor - Érettségi.com. Az iskolákban nem tanulni, hiába, Ilyet… a természet tanított tégedet. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára!
De mi olyan különleges ebben? Az, hogy csupán két év adatott nekik. Petőfi Sándor a Kisfaludy Társaság révén elolvashatta a Toldi kéziratát; annyira lenyűgözte, hogy azonnal levelet írt Aranynak, és egy verset is küldött. A költők barátsága tulajdonképpen tisztelettel kezdődött. Petőfi a Toldi megjelenése után öntötte versbe Arany iránti rajongását, csodálatát: "Toldi írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre! Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz (elemzés) – Oldal 2 a 6-ből – Jegyzetek. … Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége. " Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz Nem is kellett sokáig várnia a válaszra, hiszen Arany rögtön tollat ragadott és ezt írta: "Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba, Éget és világít lelkemben leveled: Ó mondd meg nevemmel, ha fölkeres Tompa, Mily igen szeretlek Téged s őt is veled. " Arany János: Válasz Petőfinek A nagyszalontai költő "postafordultával" válaszolt is Petőfinek, a nép által már akkor közkedvelt költőnek. Petőfi első levele Arany Jánoshoz Első levélváltásuk még tartózkodó volt, ám a későbbiek folyamán egyre humorosabban írtak egymásnak.
A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Petőfi Sándor ARANY JÁNOSHOZ TOLDI irójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla... Petőfi sándor levél arany jánoshoz. te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Egy vallomás következik, és az olvasónak olyan érzése támad, hogy minden, amit a költő eddig leírt, csak azért került bele a versbe, hogy ezt a vallomást előkészítse. Petőfi baráti érzelmeinek mélységéről és múlhatatlanságáról tesz vallomást Arany Jánosnak, méghozzá egy olyan metafora segítségével, amely a természetben a gigászi erővel létrehozott, s többé meg nem változtatható, szilárd, mozdíthatatlan állapotot jelképezi: " Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, / Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal / Vágtál életen át múlás nélkűli betűket ". Ezzel szembeállítja azt a feltételezett lehetőséget, hogy Arany János baráti érzelmei nem ennyire erősek, s ezért Arany elfelejtette őt: " Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, / Melyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj? " Tehát gránitszikla és acéllal vágás van az egyik oldalon, homok és karcolás a másikon. Petőfi ezekkel az ellentétes képekkel fejezi ki a két végletet, de kérdése természetesen költői kérdés, hiszen valójában teljesen biztos benne, hogy Arany nem felejtette őt el, és hogy baráti érzelmeik kölcsönösek (" Megköszönöm, ha netán így van… no de elhiszem inkább, / Hogy rosz verseim is vannak, mint hogy te feledtél. Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz (elemzés) – Jegyzetek. ")
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez TOLDI írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla.... te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, melly könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod illy mesterkezekkel pengeted. Az iskolákban nem tanulni, hiába, Illyet.... a természet tanított tégedet. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De olly tiszta is, mint a puszták harangja, Mellynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! ollyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Radnóti Miklós Július Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Lackfi János Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret. Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.