Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető 13 percig halott voltam. Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de egyet tudok: nem baleset volt. És nem akartam öngyilkos lenni. Azt mondják, tartsuk magunkhoz közel a barátainkat, az ellenségeinket viszont még közelebb, de tizenévesen nehéz közöttük különbséget tenni. A barátaim szeretnek, tudom, hogy így van. De ez nem jelenti, hogy nem próbáltak megölni. A 13 perc lebilincselő történet manipulációról, félelemről, gyilkosságról és az igazság erejéről. Mellbevágó olvasmány, és amikor letesszük, óhatatlanul elgondolkodunk: vajon mi magunk igazán ismerjük-e az embereket, akik a legközelebb állnak hozzánk. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg. A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők. "Megható és egészen magával ragadó. Nem tudtam letenni. "
"13 percig halott voltam. Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat. Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között... A 13 perc megragadó YA pszichológiai... bővebben Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása Eredeti ár: 4 490 Ft Online ár: 4 265 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 426 pont 3 990 Ft 3 790 Ft Törzsvásárlóként: 379 pont Események H K Sz Cs P V 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 31
A legtöbb oldalon ez a könyv körülbelül 2 533 Ft-ba kerül. Név: 13 perc – pocketbook (Sarah Pinborough) / 13 oldalletöltés eddig De aztán jött a gimi és Becca helyét természetesen két sokkal szebb, vékonyabb, szőkébb és társadalmilag is magasabb pozícióban lévő lány töltötte be. Bár sokat nyom a latban a bandavezér véleménye is, de ahogy halad előre a cselekmény, egyre inkább elgondolkozunk a csere lehetséges okain, hiszen egy igazi méhkirálynő semmit sem tesz nyomós indok nélkül. Ezt leszámítva Beccának nem kellett aggódnia, mert jött a FIÚ, ráadásul egy zenész, aki felvezette őt azon a bizonyos lépcsőn a mennyországba. Ezek után még azt is megkérdőjelezzük, hogy a lecserélt barátnőnek titokban jobb lehet az élete, mint az iskola legnépszerűbb emberének, ami persze külsőleg nem látszik: a közösségi oldalakon csak úgy tolonganak a már nem is fogkrém-, hanem otthoni fogfehérítő-reklámba beillő vigyorok, a like-ok és a szívecskék. " Nem tett mást, csak hazajött, csendesen beosont a szobájába, elszívott egy spanglit a nyitott ablaknál, aztán valami szar vígjátékot nézett a Netflixen, mielőtt elaludt volna" (14. o. )
És minderre nagyon is szükség volt, mert A mi kis falunkat egyértelműen a szereplői adhatják el, akiket egy vagy két kivétellel sikerült elég gyorsan megkedvelnem. És ha ezeket a karaktereket jól kezelik, nem mennek át feltétlenül börleszkbe vagy idiotizmusba, hanem megtalálják azt a vékony határvonalat, mely mentén még sikerül hús-vér figurákká tenni őket karikatúrák helyett, akkor nagyon működhet a sorozat, akár olyan jirimenzel-i, nagyon szerethető háztáji komédia szintjén. (Részemről Lovas Rozi és Lengyel Tamás vitte a prímet – külön-kölön is, hát még párként! ) Ehhez kellene megtalálni azokat a történeteket (oké, tudom, hogy ha az eredetit vesszük, ezek már adottak), amikben nem csak vicc van, hanem szív és némi mélység is. Ha sikerül, akkor nálam simán nézős lesz A mi kis falunk. A kezdés tehát engem kifejezetten meglepetésként ért, hogy ennyire bejött, mert ez a műfaj sokszor nem működik nálam. Lehet, hogy ehhez tényleg csak annyi kellett, hogy pár tipikusan magyaros figura, magyaros probléma tűnjön fel (persze nem dokumentarista hitelességről van szó, hanem komédiáról), amiket viccesen lehet tálalni, hogy utána kvázi magunkon mosolyoghassunk.
Persze én naivan azt hittem, hogy a pilotban bedobott polgármester-választás os (a regnáló öreg motorost a falu kvázi bolondja hívja ki és szorongatja meg) sztori lesz az egész szezonra kihúzva (eskü, érdekelt volna), meg is lepődtem kicsit, mikor a rész végére elrendezték a dolgokat. Éppen ezért abban sem vagyok biztos, hogy van a sorozatnak központi figurája (a pilotnak leginkább Laci), vagy hogy több egyenrangú szereplő van – utóbbi fele hajlok, Hosszabb formátumú komédiát nem egyszerű csinálni. Amerika ezt úgy oldotta meg, hogy inkább drámaibb történeteket álcáz komédiának, itthon (és KKEU-ban) viszont valahogy meg kellett oldani azt, hogy történetmesélés is legyen egy részben, illetve viccmesélés, konkrét, fizikai és verbális poénokra kihegyezett (mini)jelenetek – A mi kis falunkban a sztori, illetve a sztoriból fakadó vicces pillanatok nálam magasan verték a poénokat a poénok kedvéért. Persze ez utóbbiakkal sem volt gond, hiszen másodlagos funkciójuk alapján javarészt karakterizáltak a polgármestertől a kihívóig, a hely menő csávótól az ütődött rendőrig, a kikapós kocsmárosnőtől a vénlányságtól rettegő asszisztens és a jópasi papig.
Ez a második évadban sem volt másképp! 2. évad 6. rész Lengyel Tamás odaköpött Teca kocsmájába, amit Bánki Gergely nem szívlelt. Talán néha túlságosan is hitelesen játszotta Gyuri karakterét? 2. évad 7. rész Matyi oszlopos tagja volt Pajkaszeg közmunkás csapatának, így természetesen őt sem kerülhette el a "bakiátok". Ezt az összeállítást visszanézve igazi nosztalgiát érezhet az, aki imádta a Molnár Áron karakterét. évad 8. rész A második évad utolsó epizódja sem maradhatott a színészek nyelvbotlása és szüntelen nevetése nélkül. Ha szeretnéd visszanézni A mi kis falunk eddigi epizódjait, látogass el az RTL Most-ra!
(Olykor úgy tűnt, hogy el-elindul egy sztori, aztán csírájában el is halt. ) Mondjuk, ha már színészek, akkor tényleg sorolhatnám, hogy mennyire kellemes meglepetés volt látni nem reviczkys szerepben Reviczky Gábor t, vagy hogy Molnár Áron milyen jól megtöltötte élettel az abszolút mellékkarakterként induló Matyit, hogy Szabó Győző milyen beleéléssel nyomta a full kretént, vagy hogy Debreczeny Csabának nem kellett szomszédba mennie ahhoz sem, hogy tapló módon komédiázzon. Egyébként ez volt, ami a sorozat kapcsán meglepett, hogy mennyire nem féltek attól az írók, hogy ne szimplán feelgood és mosolygós legyen a sorozat, hogy abban egyesek olykor bunkó, egyáltalán nem szerethető módon (emberként! ) viselkedjenek, hogy komolyabb konfliktusok, szembenállások – ld. mondjuk a fináléban. Azt meg idővel kinövi a sorozat, hogy időnként még bevetik azt, hogy vicceket mesélnek benne, s így indukálnak röhögést, a fináléban a fociedzés is erre hajazott (ehh, Csőre, az a haj! ). A színészek mellett a falusi környezet, a (sajnos elég ritka) életképek nálam elég sokat hozzátettek az élményhez, ahogy a fülbemászó, pattogós zene is – utóbbiba mindig lehetett kapaszkodni, ha éppen leült volna egy rész, valahogy nem hagyta lankadni az ember figyelmét.
Semmi műsor, semmi kultúra! Karaktereket mondtam, de persze nem annyira karakterizált figurákról van szó, a legtöbben csak skiccek, egy-, maximum kétpoénosak, nagyon keveset változnak (ebben is egy 20 perces szitkomra hasonlít a sorozat), de erősen megalapozták őket, a többi munkát pedig az általában remek színészválasztás elvégezte. De tényleg, a sorozat sikere érzésem szerint sokkal inkább múlott a színészeken, mint az írókon, hiszen egy idő után elértem arra a pontra, hogy egyes figurák láttán is mosolyogni támadt kedvem és kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak legközelebb – a prímet nálam az első résztől Erika (Lovas Rozi, mint reménytelenül szerelmes komikus figura szuper), illetve a duója Gyurival vitte (nem tudtam nem mosolyogni mindig, amikor Lengyel Tamás betüctüctücölt az autójával). Ők voltak azok, akiknek valamennyire "átívelő" sztorit is jutott, mert egyébként mások félszeg romantikus próbálkozásaitól eltekintve komolyabb történetmesélésről vagy előremozdulásról nem lehetett beszélni, de talán nem is hiányzott.