A Lupa-szigetet teljes bizonyossággal egy 1836-os térképen lehet először beazonosítani, ekkor Insel Mereszgyán, azaz Mereszgyán-sziget névvel jelölték. Ez a Szentendrei-Duna-ágban Budapesttől 14 kilométerre északra fekvő, mindössze 800 méter hosszú és 200 méter széles szigetecske később viselte a Morosgyán-sziget, Petkó-sziget, Mészáros-sziget neveket is. Ha ezek a nevek nem tűnnek teljesen véletlenszerűnek, az nem csoda: nincs közük a sziget tulajdonságaihoz, hanem egyszerűen azoknak a birtokosoknak a családnevei, akiknek az adott időszakban a tulajdonukban állt a környék. Ilyen volt Luppa Péter földbirtokos, közgazdász, mérnök és országgyűlési képviselő is, aki aztán a sziget végleges névadója lett. Fedezd fel a római limes vonalát a Dunakanyarban! » I Love Dunakanyar. Lupa-sziget, 1958. Forrás: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György A szerb származású Luppa a nevét két 'p'-vel írta, és sokáig így hívták a szigetet is, a köznyelvben viszont aztán elkopott az egyik 'p', és maradt a Lupa. A korábban többnyire lakatlan, legelők és erdő borította kis sziget életében az 1932-es év hozott nagy változást, amikor felvásárolta a Helvétia Építő és Ingatlan Rt., majd közművesítette a területet, és kiparcellázta üdülőtelkekre.
A belépőjegy megváltásakor kis térképet kapunk, hogy a kinti sétánkban segítse tájékozódásunkat. Utunk kezdetén kőemlékek, sírkövek, és a régi védművek, az erődítés nyomai kísérnek bennünket. A nyugati kapu meghosszabításaként egy nyugat-kelet irányú főút, a decumanus maximus mellett találhatjuk a fő látnivalókat. Oszlopsorok között sétálhatunk, betekinthetünk a régi épületek alapfalainak rengetegébe. Részleteket láthatunk a föld alatt épített csővezetékek rendszeréből, a korabeli padlófűtés megoldásairól. A hosszabb főút mellett találjuk a helytartó épületét, testőrségi létesítményeket, megjelenített lakóházat, ókeresztény templomot, díszkutakat, a fórumot, a tartománygyűlés és a császári kultusz csarnokait. Elérvén a főút keleti végéhez, jobbkézre rögtön feltűnik az erődfal modern felfogású rekonstrukciója. Jelenkori ötlet és kivitelezés a római védművek megjelenítésére. A falra fel lehet kapaszkodni, ahonnan a teljes romkertre rálátásunk nyílik. Csobbanás a Dunában – idén is lesz ingyenes szabadstrand a Római-parton. Sarkában a színház szolidabb karéja húzódik, mely egy elfáradtabb látogatónak akár lehet befejezési pont is.
Őszi hétköznapi akció félpanzióval a Narád Park Hotelben (min. 2 éj) 18. 900 Ft / fő / éj ártól / félpanzió / wellness használat / fürdőköntös bekészítés / ingyenes parkolás / ingyenes WiFi / Foglalja le most! Nyári wellness akció az Ambient Hotelben (min. 2 éj) 28. 150 Ft / fő / éj ártól / félpanziós ellátás / Aroma SPA használata / fürdőköpeny / fitness terem / ingyenes wifi / ingyenes parkolás / Foglalja le most! Őszi hétköznapi wellness pihenés a Residence Hotelben (min. 2 éj) 19. 800 Ft / fő / éj ártól hétköznap / félpanziós ellátás / köszöntőital / wellness használat / szaunavilág / ingyenes WiFi / Foglalja le most! Őszi szünet az Aquaworld Resort Hotelben (min. 2 éj) 38. 750 Ft / fő / éj ártól / üdvözlőital / félpanzió / korlátlan élményfürdő belépő / Oriental Spa használat / ingyenes wifi / ingyenes parkolás / Foglalja le most! A római világ nyomában Magyarországon: Tác – Gorsium - Helló Magyar. Kettő az egyben hétvége az Abacus Wellness Hotelben (min. 1 éj) 24. 800 Ft / fő / éj ártól / welcome drink / félpanzió / wellness használat / wellness kupon / Sunday Brunch / díjmentes parkolás / ingyenes WiFi / Foglalja le most!
Már meg is lenne a magyarázat a bifurkációs legenda eredetére? Milétosz kereskedői alapították ezt a várost az időszámításunk előtti VII. században. A pontos dátumról megoszlanak az ókori geográfusok véleménye. Khíoszi Szkümnosz i. e. 630-ra, míg Kaiszareiai Euszebiosz 656-657 körüli időpontra, a 33. olimpiai játékok idejére teszi az alapítást. Hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, azaz a város kapta-e a nevét a folyóról, nem tudni. Feltehetően a folyó volt a város névadója, hiszen a Kolkhiszból hazatérők már az i. XIII. században is Istrosként ismerték a Dunát, jóval az alapítás előtt. Duna római neve e. De ki tudja, nem létezett-e az alapítás előtt egy hasonló nevű géta halászfalu... "Ha a szárazföldi partvonal útközben jobb kéz felé esik, akkor az Istros szent torkolatától 500 stadiont hajózva érjük el Istros városkáját, amely milétosi alapítású [... ]" - Strabón VII. 6. 1. A város tipikusan "görög helyre" épült, egy tengerbe nyúló vékony félszigetre, a Halmyris-öböl partján. Telepítő tényezői voltak a mély kikötő és a jól védhető fok.
A Kalicsa-patak bal partján húzódó Váradok-dűlőben a kutatások már régen tisztázták, hogy a római erődlánc egyik egységeként itt építettek katonai tábort. A Cirpinek nevezett dunabogdányi táborból már ismert volt egy 205-ből való, Aesculapiusnak és Hygeianak emelt szentély. Dunabogdány nevét az első írásos emlék 1285-ből említi. A falu a középkoron át felváltva volt a Rosd nemzetség és a közelben székelő magyar királyok tulajdonában. A törökök 1559-ben foglalták el, lakosai a hódoltság alatt nem pusztultak ki teljesen. A lakosság pótlására a XVII. Duna római neve 1073. század végén németeket telepítettek be. 1695-ben a Zichy családé, később pedig a kamara óbudai birtokának része. Dunabogdányban régi hagyományokhoz kapcsolódott a szőlő- és gyümölcstermesztés. A múlt századi források dicsérik a nagy szemű, kövér, hatalmas fürtű és igen bő termésű bogdányi dinkát, melynek neve nem az erős, hanem a könnyű asztali borokhoz tartozott. A gyümölcstermesztésben – különösen a korai cseresznye- és a kajszibarackfajtákban – Bogdány már a múlt század végére vetélytársa lett Nagymarosnak, mert innen is kiváló minőségű gyümölcsök kerültek a pesti piacokra.
Újabban a község lakói a málna termesztésben értek el szép eredményeket. Az országút mentén hosszan és a hegyek lejtőire települt község házai között több népi építészeti emlék és sok szép formájú régi kőkapu is található. A kőbányászat régi hagyományokra tekint vissza Dunabogdányban. A nehéz kenyeret adó bánya munkásai, a kővágók (németesen riccerek) nagy családjuk miatt vállalták ezt a munkát, minthogy a ház melletti kisebb gyümölcsösökből nem tudtak megélni. A Csódi-hegy trachitját évszázadok óta robbantással nyerik. A lerobbantott követ a bányaudvart behálózó síneken közlekedő csillesorok juttatják el a feldolgozási helyre, ahol a legnagyobb szaktudást igénylő munka, a kőhasítás kezdődik. A bányában többféle követ faragnak. Duna római neveu. Ezeket általában a kő mérete szerint nevezik el. A köveket hidak, járdák kövezésére, burkolásra és járdaszegélyek kiképzésére használják fel, főképp Budapesten. A kőbányában évszázadok óta folyó kővágás mellett egy nagyobb szakértelmet kívánó szakma, a kőfaragás is meghonosodott.
Van, aki általában ír Petőfi-élményéről, van, aki versenként mondja el a válogatása mikéntjét, van, aki filológusként mutatkozik be. Az Utószóban a 2006-ban elhunyt Domokos Mátyásnak egy 2000-ben született írása olvasható, amelyben (egy szavalóverseny zsűrielnökeként mondott beszédében) "igazolja" nekünk, hogy Petőfi Sándor a mai napig a legnépszerűbb és legismertebb magyar költő. * "A Puszta Télen" című ezen kiadványt a költészetet, a Petőfi verseket kedvelő gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt ajánljuk, mint "a mai napig a legnépszerűbb és legismertebb magyar költőnek a verseit". A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos. Szállítási és fizetési módok
Felkértük a Nap Kiadó költő szerzőit: Ágh Istvánt, Csokits Jánost, Csoóri Sándort, Deák Lászlót, Ferencz Győzőt, Kodolányi Gyulát, Lator Lászlót, Lukács Sándort, Papp Zoltánt, hogy a legkedvesebb 5 Petőfi-versüket nevezzék meg, és rövid esszében mondják is el, hogy miért azt választották. Nehéz feladat volt, az 5 vers próbára tette a felkért költőket, mert mindőjüknek több "legkedvesebb Petőfi" volt a tarsolyában. Ámde a szigorú válogatás igen érdekes eredményt hozott: néhány vers választásában volt csak átfedés, szinte mindenki más-más 5 Petőfi-verssel rukkolt elő, mintegy önmagát is jobban bemutatva ezáltal. A könyv 2 ciklusra oszlik. Az első ciklus a választott Petőfi-versek, időrendben. A második ciklusban 9 rövidebb-hosszabb esszének mondható műfajú "magyarázat" következik, melyben a válogató költők megindokolják döntésüket. Van, aki általában ír Petőfi-élményéről, van, aki versenként mondja el válogatása mikéntjét, van, aki filológusként mutatkozik be. Az Utószóban a 2006-ban elhunyt Domokos Mátyásnak egy 2000-ben született írását tesszük közzé, melyben (egy szavalóverseny zsűrielnökeként mondott beszédében) "igazolja" nekünk, hogy Petőfi Sándor a mai napig a legnépszerűbb és legismertebb magyar költő.
A vers szerkezete Többféle szerkezeti felosztást is ismerünk, az alábbiakban kettőt fogok bemutatni. Az "A" variáció szerint a vers 4 egységből áll. Az 1. egység (1-2. versszak) a téli pusztát a teljes hiány világaként jeleníti meg. A 2. egység (a 3-6. versszak) az állatok és emberek életének színhelyeit veszi sorra, és a negatív tájfestés eszközével ábrázolja azt, ami nincs a téli tájban (üresek, hallgatnak, senki sem fordítja feléjük a rudat). Ami megjelenik, az mind élettelenséget, életerő-csökkenést, korlátozottságot, és a szabadabb múltba valló visszavágyódást fejez ki. Ahogy pl. a béres ráérősen pipára gyújt, az ellassúhodást, tétlenséget jelez. A 3. egység (7. versszak) a téli viharokat ábrázolja. Élet csak a levegőben van, a szelek, viharok nyargalnak, birkóznak. A 4. egység (8-9. versszak) az esti pusztát jeleníti meg, ahol az alkonyi köd azt a keveset is eltakarja, ami élet nappal látható volt a téli pusztán. A szállására siető betyár az üldözött, fenyegetett életet, az országából kiűzött királyként lenyugvó nap pedig a közelgő forradalmat jelképezi.
A rímképlet aabbcc. A puszta télen tehát ütemhangsúlyos verselésű, ám ritmusa sok talánnyal szolgál. Látszólag olyan, mintha a János vitéz négy tizenkettesből álló versszakának a közepére Petőfi betoldott volna két hat szótagos sort, amelyek egymással rímelnek, de ha ritmizáljuk a vers sorait, akkor hamar rájövünk, hogy lüktetése nemcsak a magyaros ütemnek köszönhető, hanem az időmérték hatása is erősen érződik (az eleje erősen jambikus lejtésű, a vége meg inkább trochaikus). A ritmikai képlet tehát meglehetősen szabados. A szótagszám változatos, az ütemhatárok az értelmi hangsúlyokhoz, a mondattermészetes tagolódásához igazodnak. Áthajlás jobbára csak a hat szótagos soroknál van. A rímek tompán csengenek (alig érezzük egybehangzásukat), ezáltal a vers prózai hatású vá, élőbeszédszerű vé válik. Ezt a rímelést összecsengéseket kereső fülünk igénytelennek érezheti. Ez mindjárt az 1. versszakban szembetűnik, pl. a "puszta"-"gazda", "kikelet"-"gyűjtöget" rímpárban. Az ilyen vagy ehhez hasonló asszonáncok vannak túlsúlyban az egész versben.
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S a dalos madarak Mind elnémultanak, Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öregkorától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... Igy sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz; Mikor vályú elé Hajtják estefelé, Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül, Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul; S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velök birkozni szemközt jő. Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek, A rónára halvány ködök telepűlnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér a szeme a tulsó határra, Leesik fejéről véres koronája.