Bartók Rádió frekvenciák - YouTube
Hallgassa kedvenc rádióállomásait, kattints a logóra, hogy hallgass! ▼ Bartók rádió frekvencia: Thomas Wimmer) 4:59 Bo Holten (1948-): Alt har sin tid (Mindennek megvan a maga ideje) (Jütland Kamarakórusa, vez. : Mogens Dahl) 5:09 Frédéric Chopin (1810-1849) - Kocsis Zoltán: Esz-dúr noktürn op. 55/2 (Szabó Anita - fuvola, Horváth Béla - angolkürt, Szilvásy Júlia - hárfa) 5:15 Jacques Offenbach (1819-1880): Hoffmann meséi - Antónia és Hoffmann kettőse III. felv. (Lyne Fortin - szoprán, Richard Margison - tenor, Québec Szimfonikus Zenekara, vez. : Simon Streatfield) 5:23 Veljo Tormis (1930-2017): II. nyitány (Észt Nemzeti Szimfonikus Zenekar, vez. : Arvo Volmer) 5:33 Leopold Ebner (1769-1830) B-dúr trió (Zágrábi Fúvóstrió) 5:41 Antonín Dvořák (1841-1904): II. szláv tánc op. 46 (James Anagnoson, Leslie Kinton - zongora) 5:46 Georg Friedrich Händel (1685-1759): B-dúr hárfaverseny HWV 294 (Sofija Ristić, Szlovén Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vez. : Pavle Dešpalj) Országok Románia Magyarország Lengyelország Moldova Németország Tudj meg többet Lépjen kapcsolatba velünk!
Kétszikű gyomirtó házilag Bartók rádió műsora ma este Tollbamondás szövegek 6 osztály matematika Farsangi szemüveg salon international Miskolc mvk menetrend budapest Erste bank margit körút en Bőrös kacsamell sütése Eladó családi ház jászberény Decathlon trambulin alkatrészek
Rendezvényszervező: Pannónia Ház, Sajdik Gyûjtemény Honlap: Telefonszám: Sajdik: +36 30 591 3099
Egy napon, amikor a tópartra értek, különös madarakat láttak meg a vízben. Olyanok voltak, mint ők, de nem hófehérek, hanem szép szürke tolluk volt, és sokkal nagyobbak voltak, mint a Liba mama. – Mami, ők milyen madarak? – kérdezte Márton kíváncsian. – Ők vadludak – válaszolta a mamájuk – nem a baromfiudvarban laknak, mint mi, hanem a tó melletti nádasban, de ha nagyon hideg a tél, akkor elrepülnek Afrikába. Márton nem tudta, mit jelent, hogy tél, hideg, repülés és Afrika, de nem kérdezősködött tovább. Legelészett és kergette a rovarokat a réten. Egyszer csak nagy zajt hallott, és a tó felé nézett. A vadludak hangos gágogással felemelkedtek a tó vizéről, és elrepültek. Márton csodálattal nézte őket, ahogy egyre magasabbra és magasabbra szállnak, és eltűnnek az erdő felett. – Ó, de jó dolog lehet a repülés! Márton napi libás mesék. Mami, ugye majd mi is megtanulunk repülni? – – Nem kicsim, a házi ludak sajnos nem tudnak repülni. Mi csak sétálgatni, szaladni, és úszni tudunk– – Milyen kár, hogy nem vagyunk vadludak – gondolkodott el Márton.
Nem szeretem – gondolta szomorúan, és nézte, ahogy a testvére vidáman lubickoltak a vízben. Harmadjára is próbálkozott. Előbb a jobb, aztán a bal lábával lépett a vízbe. – Gyere Márton, ne félj! – hívogatták ekkor már a testvérei is. Egyet lépett befelé, aztán még egyet, és még egyet. – Jaj! Itt már mély a víz, és nem ér le a lába! – Ki akarok menni! Vissza akarok menni a partra! – kiabálta, és közben kapálózott a lábával. Minél inkább kapálózott, annál inkább nem ért le a lába, és egyszer csak azt vette észre, hogy úszik! Úgy, mint a testvérei, és úgy mint a mamája! Ettől nagyon boldog lett, még jobban kapálózott, és hamarosan oda is úszott a testvéreihez, és a mamájához. Márton Napi Mesék – Márton Napi Meek Mill. Liba mama nagyon megdicsérte Mártont, és persze a testvéreit is, mert nagyon ügyesek voltak. – Lassan ideje befejezni az úszkálást, és hazatotyogni – mondta, és úszni kezdett a part felé. A kislibák, ahogy a földön, a vízben is libasorban követték. A libacsalád ezentúl minden nap lement a tópartra, és úszkáltak, legeltek, játszadoztak a réten.
– Köszönöm, jóember – mondta az uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg… Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. – Köszönöm, jóember – mondta az uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg…
A ludacskával, amelyikről ezt a történetet írom, sose találkoztam az életben, de hírből nagyon jól ismertük egymást. Nekem mindig őróla írt, neki mindig énrólam beszélt az édesanyám. Én tudtam róla, hogy ő a világon a legfehérebb ludacska, ő pedig tudta énrólam, hogy semmit se szeretek… Egy szegény parasztnak nem volt már kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Hogy ne menjen üres kézzel, megfogott egy libát, megsütötte s vitte. Az uraság átvette a libát s ezt mondta a parasztjának: – Köszönöm, te paraszt, ezt a libát, csak azt nem tudom, … Volt egyszer két vándorlegény. Márton napi meek mill. Az egyiket hívták Kancsalinak, a másikat Fancsalinak. Ez a két legény nagy útra indult télidőben, s egy pusztára tévedtek. Vándoroltak, vándoroltak, majd elvásott a lábuk, de emberre sehol sem leltek. A szemük pedig kopogott éhségükben. Mikor már-már összerogytak, megláttak egy házat…. Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. Épp Márton napja volt, s hogy ne menjen üres kézzel, megfogta egyetlen libájukat, a feleségével megsüttette, s vitte.
– Hallod-e te kisliba, láttuk, hogy próbálkoztál a repüléssel, de nem sikerült. Ha szeretnél repülni, felülhetsz valamelyikünk hátára, és elviszünk repülni. Mit szólsz hozzá, lenne kedved? – kérdezte az egyik vadliba. – Márton előbb kicsit megijedt a libáktól, aztán csodálkozott, utána pedig felcsillanó szemekkel válaszolt: – Igen, lenne kedvem, nagyon örülnék neki! – mondta illedelmesen, majd elgondolkodott – Jöhetnének esetleg a testvérkéim is repülni? – kérdezte bátortalanul. Márton-nap a mesék birodalmában – Magyarcsanádi Református Általános Iskola és Óvoda. – Hát persze hogy jöhetnek – gágogtak a vadludak – gyertek, gyorsan másszatok fel a hátunkra. A kislibák, akik eddig a fűben ülve figyelték az eseményeket, odaszaladtak a vadludakhoz, és felmásztak a hatalmas madarak hátára. A négy vadliba ekkor egymás mellé állt, majd a legidősebb liba vezényszavára a levegőbe emelkedtek. Lassan repültek, és nem is szálltak magasra, nehogy megijedjenek a kislibák. Ó nekik eszük ágában sem volt megijedni, vidáman tekingettek jobbra-balra, majd hangos gágogásba kezdtek: – Mami, mami nézd, repülünk!
Szent Márton lúdja kifejezés - főként a Dunántúlon - utal a nap jellegzetes ételére és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Szent Márton napjára általában megforr az újbor. "A bornak Szent Márton a bírája" - tartja a mondás. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba. Néhány szólásunk is megörökítette Márton lúdját, pl. "Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta", mely az idő múlására vonatkozik, hogy bizony régen volt az már! A "kövér, mint Szent Márton lúdja" mondás aligha szorul magyarázatra. Márton-nap a néphagyományban Márton napját egykor az egész országban számon tartották a pásztorok. Márton-napi vers Archives - Gyerekmese.info. Élő szokásként legtovább Vas megyében maradt meg a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak.