Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2021. márc 1. 8:36 Karácsony Gergely is örül a tavasz érkezésének/ Fotó: MTI/Mónus Márton Karácsony Gergely is örül a tavasz első napjának! Budapest főpolgármestere egy Facebook-posztban köszöntötte az új évszakot. Egy, a Pilisben készült fotóval kívánt mindenkinek kitartást Karácsony, aki a képhez egy Márai Sándor-szöveget is mellékelt. ( A legfrissebb hírek itt) "'Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek. Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Márai Sándor legszebb karácsonyi írása. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág... ' Március elseje van. A Pilisben tegnap készített fotóval és Márai Sándor Március című írásával kívánok egy kis kitartást még mindenkinek" – írta Karácsony Gergely a bejegyzésében.
Márai Sándor idézet az emberségről: 13. Ne akarj hős lenni. Maradj pártatlan és figyelmes. Az már nagyon elég. 14. Semmi sem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. 15. A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő ember kötelessége. 16. Márai Sándor: Az ünnepekről. Egy sikeres kapcsolat záloga az, hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeret. 17. A világot nem lehet "legyőzni". Ilyesmi nincsen. De el lehet viselni. És ez már csaknem győzelem. Márai Sándor idézet az örök életről: 18. A keresztény tanítás perverz fenyegetése, az " örök élet ". Szörnyű lehet. 19. Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbította az emberi éveket, szimfóniákat, remekmű könyveket írt, képeket és szobrokat alkotott, és közben olyan dedóban illő hülye gyerek maradt, mint volt öt-, vagy tízmillió év előtt.
Ezüst cigarettatárcát? Kell a fenének. Add vissza nekem az Uffizit, egy délelőttre s azt a kis szállodát Berchtesgadenben, ahol egy hétig olyan nyugodt és jókedvű voltam, hogy az már több, mint amit a moziban boldogságnak neveznek. De ha ez is egészen lehetetlen – ne haragudj, hogy alkuszom, karácsony van-, akkor szerénytelen leszek, és többet kérek. Add, kedves Jézuska, városok, utazás, művészet és tenger helyett, hogy ne szenvedjenek fölöslegesen az emberek: mindazok, akikhez közöm van, akik azt a nyelvet beszélik, melyen ez óhajokat elmondom s mind a többiek, akik az érthetetlen és vad nyelveket beszélik, izgatottan. Nem kell semmi más, kedves Jézuska, csak kevesebb legyen a szenvedés. Lehetetlen ez? Azt mondják, Neked csak egy szavadba kerül. Nagy baj, ha lehetetlen, mert akkor értelmetlen minden más, amit adhatsz, a meleg harisnya éppen olyan fölösleges, mint Vicenza vagy az utazás. Mert az emberélet legnagyobb ajándéka és legfőbb értelme mégiscsak az, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek fölöslegesen.
Az ajándékozás művészet és vallomás. Mindig ez volt a legszebb az életben, mindenütt a világban: készülődés az ünnepre, az előjáték, a motozás, melynek mozdulatait a váratlan és kiszámíthatatlan ünnepies előérzete hatotta át. Ezen a télen, mikor megszólalnak a világ keresztény templomaiban a karácsonyesti harangok, az emberiség tudja, hogy egyetemesen felelős a bűnért és szerencsétlenségért, mely a világra szakadt, tudja, hogy egyedül maradt sorsával a Földön, a Megváltó nem jöhet lelkéért. Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Amit ünnepre adhatunk egymásnak, az már csak ráadás. Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (... ) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben. Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud. (kezdőkép: Unsplash)
1. Utolsó adás 2. Majom majom 3. Gabi 4. Részeg király 5. Mi lenne jó 6. Tudom milyen 7. Gyújtsd fel! 8. Túl kemény 9. Hold 10. Repülni roncsokat
Vad Fruttik - Tudom milyen CD Kód: 5999559800313 Gyártó: Megadó Kiadó Ter. állapot: Jelenleg nem rendelhető! Ajánlom ezt a terméket Termék leírás: A Vad Fruttik zenekar 2015. december közepén megjelent új albuma. Likó Marcell (ének, gitár) Kerekes Gergely (gitár) Hock Zoltán (basszusgitár) Győrffy Gyula (billentyűsök) Hock Attila (dob) 1. Utolsó adás 2. Majom majom 3. Gabi 4. Részeg király 5. Mi lenne jó 6. Tudom milyen 7. Gyújtsd fel! 8. Túl kemény 9. Hold 10. Repülni roncsokat
VAD FRUTTIK: TUDOM MILYEN CD Két év után új nagylemezt ad ki december 15én az egyik legnépszerűbb hazai zenekar, a Vad Fruttik. Tudom milyencímű albumuk dalait először a budapesti Akváriumban hallhatjuk a decemberi tripla koncertjükön. A zenekar az újlemezzel ez alkalommal is hozzá tud tenni az eddig megismert Fruttikképhez. Likó Marcelltől – a zenekar szövegeiért is felelős frontembertől – már megszokhattuk, hogy dalaiban boncasztalra helyezi az életünk feldolgozásra váró, nehezen megfogalmazható érzéseit. A Tudom milyen című lemezen újabb határokat feszeget a zenekar erős társadalomkritikai szókimondással. "Az album a rendszer tehetetlenségéről szól az én olvasatomban. Magunk vagyunk a kijelzőn a képhiba, nem úgy működünk, ahogy elvárnák tőlünk, ahogy megterveztek minket. Jobb esetben már nem érezzük azt, hogy velünk van baj. Rosszabb esetben, elfojtjuk, titkoljuk azt, amiről úgy érezzük, hogy a gyengeség jele; vagy azt kérdezgetjük magunktól, hogy miért nem vagyunk elég jók? Jó esetben ráérzünk arra, hogy az a társadalmi struktúra amiben létezni kényszerülünk, nem gondoskodik mindenkiről, és rálátunk: az a problémás, amiben élünk, nem pedig mi bármennyire is el akarják velünkhitetni az ellenkezőjét.