Az ágyba szeretné vinni a nőt, ez nem kérdés, de arra is kíváncsi, hogy mi van a fejében, mi érdekli, mitől lesz vidám és mitől szomorú. Nem csak a teste. Értékeli, ha egy nő foglalkozik, törődik vele – egy bizonyos mértékig, mert nem szeretne "anyuci kisfia" lenni. Nem akar játékos kissrác vagy nagyon komoly, igazi férfi lenni. Egyszerűen csak férfi, akkiben megvan minden szerep, mégsem tutyimutyi vagy lekezelő. Egy olyan nőt keres, akinek szüksége van egy férfira, de nem olyat, aki függeni fog tőle. Van hobbija, szakít időt önmagára, és ismeri is önmagát, az összes erősségét és gyengeségét is. Büszke a munkájára, az életére és a nőre, aki mellette áll. Hogy viselkedik egy nő ha szerelmes rajzok. Nem akar a "szőke herceg" lenni, csak egyszerűen egy férfi, aki mindent megtesz a párjáért, a kapcsolatért és önmagáért. Egyensúlyt tart mindenben, büszke arra, amit elért, ahol éppen az életben tart.
4. A közelség keresése Sok titokban szerelmes férfi még tovább megy. Keresik a közelségedet és gyakran még a közvetlen testkontaktust is. Ne aggódjon, ezek nem lesznek esetlen megközelítések, de legfeljebb olyan finom érintések, amelyek véletlenszerűségnek tűnnek. A keze ecseteli a tiédet, vagy finoman megérinti a hátadat, hogy elengedj valahova, amikor együtt vagytok. Minden nagyon tiszteletteljes, de egyértelműen megmutatja az intimitás iránti vágyát is, mert titokban szerelmes beléd. 5. Érdeklődés Amikor a férfiak összetörnek, nem csak téged keresnek. Bókokat adnak neked. Mindent tudni akarnak rólad és megismerni. Ha egy férfi titokban beleszeretett, akkor beszélgetések során mindig megpróbálja megkérdezni: hobbijairól, utolsó vakációjáról vagy háziállatairól. Ha titokban szerelmes, jelezni akarja a figyelmét. Hogy viselkedik egy nő ha szerelmes hu. Ugyanakkor ellenőrzi, hogy lehet-e még és még mennyit tenni... Hirtelen még ez is megtörténik: 6. Váratlan hívások vagy üzenetek Biztosan tapasztaltad már egy hosszabb kapcsolatban.
Random Idézet A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Ők beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitűek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot. Britney Spears saját bevallása szerint is idegesítően viselkedik legújabb nászutas videójában | 24.hu. Maxie Wander Kicsit fura talán, hogy a verset élőlénynek nevezem - bár ki tudja? Az élőlény általánosabb fogalom, mint az ember, márpedig a verset nem sérthetem meg azzal, hogy embernek nevezem. Igen, a vers sokkal több, sokkal rejtelmesebb, mint az ember. Nem is nevezem verseim gügyögőn "gyermekeimnek", "szülötteimnek". Tanítóim, parancsolóim ők, és éppen annyira másoké (azon nagyon-nagyon keveseké, akik elfogadják őket), mint az enyéim.
Mint az említésre került, az amerikai Fejnélküli lovas változatnak akadnak még régebbről jövő Európai gyökerei is. Köztük a legrégibb és leggazdagabb az ír dullahan legendája. A dullahan egy gonosz tündér, amely általában egy fekete paripán lovagol, levágott fejét pedig a hóna alá csapja, ami egyáltalán nem rothad, hanem nagyon is ép és vörösen izzanak a szemei és vigyorog. Bár kötve hiszem, ha bárki is összefutna valamelyik verzióval azt nézegetné, milyen állapotban van az a fej... Annyi eltérés azért az írek között is akad, hogy vannak területek, ahol a lovas nem egy lóhátán vágtat, hanem egy hintó bakján ül. A hintó természetesen fekete, és koponyákban elhelyezett gyertyák adják meg neki a horrorisztikus benyomást az éjszaka közepén. Már ha nem lenne elég ijesztő ez is, akkor rárak még egy lapáttal a látványra, hogy a kocsi kerekeinek küllői emberi combcsontokból állnak, míg a kocsi belsejét férgek által megrágott halotti leplek fedik. Ráadásul a lovas egy emberi gerincoszlopot használ gyeplőnek.
Sőt, egyes források szerint Irving a történet szereplőit valós emberekről mintázta, akikkel utazásai során találkozott. Például 1814-ben találkozott egy Ichabod Crane nevű katonatiszttel, akinek az alakját összegyúrta az 1809-ben megismert Jesse Merwin egyéniségével, aki nem mellesleg a Kinderhook nevű település iskolájának egyik tanára volt. És voilá, így kaptuk meg a novellában szereplő Crane-t. Ugyan akadnak európai megfelelői is a lovas legendájának, de a híres kísértetet kétségtelenül az amerikai függetlenségi háború egyik elesett katonája. Tehát a lovas egy német zsoldos katona volt, akit az angolok béreltek fel, hogy leverje a függetlenségi törekvéseket. Csakhogy a Chatterton Hill közelében zajló ütközet során 548 társával együtt elesett. A lova felbukott, ő kirepült a nyeregből, majd az ellenség végzett vele. Még az is tudható, hogy a Tarry Town nevű kis település öreg templomának temetőjében helyezték öröknyugalomra, már ami megmaradt belőle. Aztán, ahogyan az lenni szokott, később többen is látni vélték, ahogy a lova hátán kivágtat a sírból, és rothadó levágott fejét az egyik kezében tartva, a kardját suhogtatva az utazók életére tör.
Nagyon kreatív! De folytassuk tovább a "mesét"... dullahan őrülten vágtat az erdőn át, és amikor hirtelen megáll valakinek a háza előtt, akkor ott valaki tutibiztosan meghal. A lovas kimondja az illető nevét, akinek abban a pillanatban harangoztak. Semmivel sem lehet megállítani a vágtáját, sem hogy bejusson a házba, hiszen minden zár magától kinyílik, amikor közeledik. Ha valaki leselkedni mer utána, annak számolnia kell azzal, hogy hamarosan ő is elveszíti a fejét, vagy ha "szerencsésebb", akkor csak a gyeplője vakítja meg egy életre. Viszont nagy mázlink van, mert a lovasnak is akad egy gyengepontja, mégpedig az, hogy retteg az arany látványától, a közelségétől meg aztán pláne megszűnik a keringése. A németeknél rögtön két verzió is a rendelkezésünkre áll. Az első történet a kelet-németországi Drezda közeléből való. Egy nő kora reggel elment a közeli erdőben makkot gyűjteni, és a sűrűben ismétlődő vadászkürt hangjára lett figyelmes. Annyira kíváncsi lett, hogy mi a hóhér lehet az, hogy abbahagyta gyűjtögetést, hogy megkeresse a hang forrását.
Angol fordítása Sir Walter Scott nevéhez fűződik, aki 1796-ban Az üldözés címmel tette közzé. Irving 1817-ben ismerkedett meg Scottal, akinek említett munkája nagy hatással volt rá. Maga a vers egy gonosz vadászról szól, aki szörnyű bűneiért arra ítéltetett, hogy örökké űzött vadként meneküljön a pokol kutyái elől. A New York-i Történeti Társaság szerint Irvingot egy valójában is létező hesseni katona története inspirálta. A zsoldos az angol király szolgálatában harcolt a függetlenségi háborúban, amikor 1776. október 28-án a White Plains-i csatában a fejét levitte egy kilőtt ágyúgolyó. Míg a bajtársai sietve távoztak a helyszínről, és az élettelen testet is magukkal vitték, a fej a csatatéren maradt. A folklóri homályokba emelkedő történet szerint a katonát Álmosvölgy régi holland templomának temetőjében temették el, ahonnan rosszindulatú szellemként kel fel, és dühösen keresi eltűnt fejét. Irving novellájának története egy New York állambeli faluban, a Westchester megyei Sleepy Hollow-ban játszódik.