(Kép: Vlad Konstantinov) A világ legnagyobb kígyójaként kivételes méretekkel rendelkezett. Felfedezésekor hosszát 12, 8 méteresre becsülték, de öt évvel később ez a becslés 14, 3 méterre nőtt. Tömege nagy valószínűséggel 1135 kilogramm lehetett, amely egy személyautó súlyának felel meg. Ezzel pedig megdöntötte a korábbi csúcstartó 10-11 méteres Gigantophist Észak-Afrikából. A kígyó méretei már-már legendákba illőek szó szerint, ugyanis Dél-Amerikában az őslakosok között létezett egy legenda egy óriási kígyóról, ami messze meghaladta egy anakonda ma ismert méreteit. Az óriási kígyó neve az őslakosok között sucuriju volt, amely szerintük is leginkább egy óriási anakondára hasonlított. A sucuriju ugyan a kriptozoológia témakörébe tartozik, de a Titanoboa kétségkívül beleillene ebbe a képbe. Felvetődhet a kérdés, hogy miért is nőtt ilyen nagyra? Titanoboa élőhelye (Jason Bourque/University of Florida) A Cerrejón Formáció arról tanúskodik, hogy a Titanoboa egykor trópusi esőerdők lakója volt, amit mocsaras területek borítottak.
Ez ideális lehetett egy ekkora kígyó számára, mivel méreteinél fogva nem is tudott volna a szárazföldön sokáig tartózkodni. Ez jellemző egyébként napjaink nehézsúlyú anakondáira is. Kezdetben azt gondolták, hogy élőhelyének csúcsragadozója volt, ennélfogva nagyobb krokodilokkal és teknősökkel táplálkozott. Azonban koponyájának tanulmányozása egyedi tulajdonságokra világítottak rá. Ezek ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy a boák között egyedülállóan a Titanoboa főként halevő lehetett. Vele egy időben élt a hatalmas 2-2, 5 méter hosszú krokodilevő szárazföldi teknős, a Carbonemys, egy ember méretű édesvízi teknős, a Puentemys, valamint az 5-6 méteres dryosaurid (krokodilféle) Acherontisuchus. Félreértett óriás? Talán. Sokan úgy gondolják, hogy mivel a kígyók hidegvérű állatok, ezért igen meleg éghajlatra volt szüksége a Titanoboának, hogy ekkorára növekedjen és ezt átlagosan 32 Celsius fokban határozzák meg. Arra a megfigyelhető jelenségre építenek, hogy a nagyobb méretű kígyók az Egyenlítőhöz közelebb helyezkednek el, míg attól távolodva a méret csökken.
Tudomány: Videó: a világ eddig ismert legnagyobb kígyója | Március végén megnyílt új kiállításán mutatja be az amerikai Smithsonian Múzeum azt a kolosszális, 14 méteres és egy tonnánál is többet nyomó kígyót, amely 85 millió évvel ezelőtt uralta Dél-Amerikát. A Titanoboa maradványainak megtalálását a T-Rex után a legnagyobb felfedezésnek tartják. Március végén nyílt meg a Smithsonian Múzeumban a Titanoboának nevezett óriáskígyóról szóló kiállítás; az óriási kígyó a paleocén korban Dél-Amerikában uralta az esőerdőket. A hatalmas állatról - amely az eddig talált legnagyobb kígyó - a múzeum munkatársai életnagyságú modellt készítettek, a Smithsonian tévécsatornája pedig dokumentumfilmet forgatott a 14 méteresre és több mint egy tonnásra is megnövő, történelem előtti állat maradványainak felfedezéséről. A kiállítást jövőre több amerikai városban is bemutatják. A Titanoboa első maradványait 2002-ben fedezték fel a Kolumbia északi részén található Cerrejon szénbánya területén, de az állat koponyájára csak tavaly sikerült rábukkanni.
Elpusztult az a malajziai kockás piton, amelyet sokan a leghosszabb kígyónak tartanak – írja a BBC. A nagyjából 250 kilogrammos, 8 méter hosszú hüllőre a malajziai Pineng szigetén, egy építkezésen bukkantak rá, még múlt hét csütörtökön. Nem élhetett azonban sokáig, miután lerakta tojását, elpusztult. Ennek oka egyelőre ismeretlen, egyesek szerint a kígyó befogása és a kiemelt figyelem olyan stresszt váltott ki az állatban, ami kedvezőtlen hatással volt a tojásrakásra és ezáltal a kígyó egészségi állapotára. A malajziai polgári védelmi erők által közreadott képen egy épülő felüljáró területén befogott óriáspitont tartanak maláj polgárőrök Pineng szövetségi államban Forrás: MTI/EPA/Malajziai polgári véde/------------------- A kockás piton ( Python reticulatus) a világ leghosszabb, bár nem a legerősebb testalkatú kígyója és hüllője. Átlagos testhossza 3–6 méter, élőhelye Délkelet-Ázsia. A jelenlegi Guinness-rekorder egy Medusa nevű egyed, amelynek testhossza 7, 67 méter, testtömege pedig 158 kilogramm.
Részlet Arma Tanović leveléből. Forrás: Blinken OSA Archívum De mit is jelent leveleket írni a külvilágnak a modern hadviselés leghosszabb ostroma közepette? Akár annak ellenére is, hogy az ember nem szeret levelet írni? Kísérletet a normalitás érzetének fenntartására. Kockázatot. Annak a veszélyét, hogy az ember bombatalálat áldozata lesz, miközben égeti a kevéske üzemanyagot. Dokumentálást, az események és tapasztalatok, az érzések és vágyak rögzítését. Alapot a továbbgondolásra. "A megfigyelés és a feljegyzés aktusai hidat képezhetnek az egyén túlélése és a katasztrófát követő élet között. " Április 6-án, Szarajevó ostroma kezdetének évfordulóján, a kis szemtanúkra emlékezünk, és társaikra, akik nem élték meg, hogy szemtanúvá válhassanak. A legnagyobb ma élő kígyók is csak feleekkorák" - mondta a BBC szerint Carlos Jaramillo, a Smithsonian Trópusi Kutatóközpont régésze, aki maga is részt vett a maradványok feltárásában. A Titanoboa az anakonda és a boa távoli rokona volt, nem volt mérge, áldozatait egyszerűen összeroppantotta hatalmas állkapcsával - akár egy krokodilt is le tudott nyelni.
(A három évvel ezelőtt elhunyt magyar természettudós a budapesti Állatkert megbízásából vett részt tengeri gyűjtőexpedíciókban, például a horvát Adrián. ) "Egy kisebb lábosban fúrókagylókat kaptam. Belőlük csak néhány került a tányéromra. Nem csoda, sokkal drágábbak a feketekagylóknál. Ha az ember saját kezűleg akarja kiterelni őket, ez nagy fizikai erőt követel. Rejtélyes kórokozó pusztít a vizekben, aggódnak a horvátok a sonkakagyló miatt. A fúrókagylók ugyanis a kövek, sziklák belsejében élnek, ahová a maguk fúrta alagúton keresztül jutnak be. Különben roppant érdekes, hogy ezek az emberi ujjnál nem vastagabb kagylók milyen bonyolult módon készítenek maguknak védett kuckót, valósággal "bombabiztos bunkert". Az állat úgy vájja ki magának az üreget, hogy vésőszerű teknőjével hossztengelye körül forog. Néhány apró érdekesség Horvátországról, van amit meg is látogathat, persze csak ha nem tölti ki minden idejét a parton heverészés: -Hvaron a legnaposabbnak számító horvát sziget, a napsütéses órák száma évenként átlagosan 2715, de ha mégis esne a hó, amikor ott nyaral, visszatérítik a szállásköltségét -Horvátország Marco Polo szülőhazája -Pisa mellett Isztriának is van ferde tornya, 22 méter magas és 40 cm az elhajlása -a Habsburg-ház tagjai szívesen pihentek Abbáziában, ezt a mai napig is emlegetik az adriai Nizza-ként.
Ott, ahol a kórokozó megjelent, a sonkakagylók száz százalékban elpusztultak – mondta. Zarko Jakovic, a pulai akvárium biológusa jelezte: tavaly mintegy háromszáz egyedet mentettek ki a tengerből és helyezték át őket a pulai akváriumba, ahol megpróbálták őket ellenőrzés alatt szaporítani, de mindössze harminc maradt meg belőlük. "Nagy valószínűséggel már fertőzöttek voltak, amikor hozzánk kerültek" – tette hozzá. A kórokozó ugyan inaktívvá válik, ha a tenger hőmérséklete 13, 5 Celsius-fok alá esik, de a kagyló nem képes ilyen körülmények között ívni – magyarázta. Ahogy jelenleg a dolgok állnak, nagyon nehéz lesz megmenteni a sonkakagylókat, és már alig lehet élő példányokat találni – hangsúlyozta. A sonkakagylók kipusztulásának súlyos következményei lehetnek az ökoszisztémára. Egy felnőtt sonkakagyló több tíz liter tengervizet szűr meg naponta, ami hozzájárul ahhoz, hogy a tenger tiszta és átlátszó maradjon. Horvátország védett kagyló angolul. Ez pedig megkönnyíti a napsugarak számára, hogy elérjék a tengerfenék füves részeit.
Luka Katusic, a Horvát Környezetvédelmi Intézet munkatársa elmondta: a nagy sonkakagyló (Pinna nobilis) először Spanyolország déli partjainál kezdett kipusztulni, miután megtámadta egy kórokozó. A betegség nagyon gyorsan elterjedt a Földközi-tengerben. Horvátországban először tavaly májusban vették észre, hogy a kagylókkal történik valami, de akkor már az egész horvát tengerpartot érintette a fertőzés. Horvátország védett kagyló receptek. Ott, ahol a kórokozó megjelent, a sonkakagyló-állomány száz százaléka elpusztult. Zarko Jakovic, a pulai akvárium biológusa jelezte: tavaly mintegy háromszáz egyedet mentettek ki a tengerből és helyezték át őket a pulai akváriumba, ahol megpróbálták őket ellenőrzés alatt szaporítani, de mindössze harminc maradt meg belőlük. "Nagy valószínűséggel már fertőzöttek voltak, amikor hozzánk kerültek" - magyarázta a portál szemléje szerint. A kórokozó ugyan inaktívvá válik, ha a tenger hőmérséklete 13, 5 Celsius-fok alá esik, de a kagyló nem képes ilyen körülmények között ívni. Ahogy jelenleg a dolgok állnak, nagyon nehéz lesz megmenteni a sonkakagylókat, és már alig lehet élő példányokat találni - hangsúlyozta a szakember.