FPSZ. Minden jog fenntartva. 2022 | Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat
Mackó, mackó ugorjál! leírása Gazdagon illusztrált magyar népi mondókatár. A jól mondogatható és könnyen memorizálható versikék fejlesztik a gyermekek nyelvérzékét és beszédkészségét.
Segítség a kereséshez Amennyiben az adott szó különböző formákban is előfordulhat * - tetszőleges karakter kerülhet a csillag helyére. Pl. András* keresés megtalálja az "andrásnak", "andrással", "andrásékhoz" találatokat.? - pontosan nulla vagy egy karaktert helyettesít. Pl. utc? a keresés megtalálja az "utca", "utcza" találatokat.! - pontosan egy karaktert helyettesít. Pl. utc! a keresés megtalálja az "utcza"-t, de nem az "utca"-t. Amennyiben összefűzne több keresési feltételt. AND - csak azokat a találatokat adja vissza, amiben mindkét feltétel szerepel. Könyv: Mackó, mackó ugorjál. Pl. Petőfi AND Sándor keresés azon találatokat adja vissza csak, amikben szerepel mind a Petőfi, mind a Sándor kifejezés. OR - azon találatokat adja vissza, amiben legalább az egyik feltétel szerepel. Pl. Petőfi OR Kossuth keresés azon találatokat adja vissza, amikben szerepel vagy a Petőfi vagy a Kossuth vagy mindkét kifejezés. NOT - csak azokat a találatokat adja vissza, amiben egyedül a NOT előtti feltétel szerepel. Pl. Petőfi NOT Sándor keresés azon találatokat adja vissza csak, amikben szerepel a Petőfi, de nem szerepel a Sándor kifejezés.
Hamarosan pedig egy teljes nagyalbummal készül továbbépíteni egyre felfelé ívelő karrierjét a kiemelkedő előadó.
Elégia egy rekettyebokorhoz - YouTube
ELÉGIA EGY REKETTYEBOKORHOZ – Tóth Árpád Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz apró légi sajka. S én árva óriásként nézek rájuk, s nehéz Szívemből míg felér bús ajkamra a sóhaj, Vihar már nékik az, váratlan sodru vész, S megreszket az egész szelíd arany hajóraj. Tóth árpád elégia egy rekettyebokorhoz elemzés. Boldog, boldog hajók, vidám lengők a gazdag Nyárvégi délután nyugalmas kék legén, Tűrjétek kedvesen, ha sóhajjal riasztgat A lomha óriás, hisz oly borús szegény. Tűrjétek kedvesen, ha lelkének komor Bányáiból a bú vihedere kereng fel, Ti nem tudjátok azt, mily mondhatlan nyomor Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy – ember! Ti ringtok csendesen, s hűs, ezüst záporok S a sűrű napsugár forró arany verése Gond nélkül gazdagúló mélyetekig csorog, Méz- s illatrakománnyal teljülvén gyenge rése; Ti súlyos, drága gyöngyként a hajnal harmatát Gyüjtitek, s nem bolyongtok testetlen kincs után, Sok lehetetlen vágynak keresni gyarmatát Az öntudat nem űz, a konok kapitány.
És hát a többiek?... Elégia egy rekettyebokorhoz elemzés. a testvér-emberek, E hányódó, törött vagy undok, kapzsi bárkák, Kiket komisz vitorlák vagy bús vértengerek Rettentő sodra visz: kalózok s könnyes árvák, - Óh, a vér s könny modern özönvizébe vetve Mily szörnyű sors a sok szegény emberhajóé: Tán mind elpusztulunk, s nincs, nincs közöttünk egy se, Kit boldog Ararát várhatna, tiszta Nóé. Tán mind elpusztulunk, s az elcsitúlt világon Csak miriád virág szelíd sajkája leng: Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon, Egy néma ünnepély, ember-utáni csend, Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva A fájó ősanyag: immár a kínnak vége! S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka, S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke.