925 Sterling ezüst repülő medálos karkötő. Medál méret: 12mm * 11mm * 0, 4mm Állítható méret: 14cm – 23cm Felépítés: csúszócsomók Poliamid zsinór vastagság: 1mm Igény esetén egyedi kívánságokat is teljesítünk zsinór színt és vastagságot, csúszócsomó fajtát vagy méretet illetően, ez esetben örömmel várjuk üzenetét! Még nem érkezett értékelés. TENGERICSILLAG Ezüst karkötő. Szállítási idő*: 5 munkanapon belül, amennyiben nem az expressz kézbesítést választotta. (termékeink a megrendelést követően készülnek) *Az időben történő feladásért tudunk felelősséget vállalni, a futárszolgálat esetleges késedelmeiért nem. 10. 000Ft felett a szállítás ingyenes! Szállítási opciók és árak: GLS csomagpont: 699 Ft (csomagpont lista itt) GLS házhoz: 1. 050 Ft Utánvét: 500 Ft (mely az ingyenes szállítás esetén is felszámolásra kerül) Az ezüstön természetes módon is, a levegőben lévő kén miatt, illetve különböző, akár a bőrből kioldódó anyagok (egyénfüggő, gyógyszer is befolyásolhatja), gőzök, kemikáliák hatására fekete réteg képződik, mely vékony állapotában akár házilag is letisztítható.
A karkötő a legegyszerűbb, ám az egyik legmutatósabb ékszer, amit hordhatunk, hiszen egy kis bőr, kristályos, vagy gyöngyös karkötő csodákat tehet a ruha-összeállításon. Ezüst zsinór karkötő készítő. Külön kincsnek számít, hogy egy-egy lógó amulett/medál segítségével megjeleníthető a személyiségünk. A karkötőt könnyedén, stílusunknak megfelelően érdemes kiválasztani. Fontos, hogy esemény szerint válasszuk ki a kedvelt darabokat, mert egy irodai környezetbe nem éppen illik a kagylós karkötő, a tengerpartra azonban annál inkább!
Tavalyi adatok alapján a rabszolgák háromnegyede nő, a negyede pedig gyermek. A film során kirajzolódik a nézőnek Maris rabszolgaként tengetett nem mindennapi élete, melyről a számok fényében ki kell mondani, hogy nagyon is mindennapi. Egy ember (Maris) egy napjában, közel negyvenöt millió ember napja koncentrálódik. Bár már Till Attila rövidfilmje, a 2011-ben bemutatott Csicska is ráirányította a figyelmet a modernkori rabszolgaság intézményének jelenségére, ennek a bűncselekménynek a súlyos aktualitása és jelentősége még mindig nem ivódott be eléggé a köztudatba. Sok más nemzetközi fesztiválszereplés mellett a Sundance -re is beválogatott Egy nő fogságban erősségét többek között az adja, hogy a rendező, Tuza-Ritter Bernadett, teljesen testközelbe hozza a problémát. A filmben ugyan tudatosan nincsen megnevezve az a hely, ahol Marist fogva tartották (annyi derül ki, hogy Budapest közelében), mégis olyan érzést ébreszt a nézőben, hogy akár a szomszédban is megtörténhet egy hasonló eset.
Az Egy nő fogságban című egészen különleges dokumentumfilmről már rengeteg cikk született – itthon is, külföldön is –, miközben a magyar közönség még nem is láthatta. A film 2017-ben készült el, megjárt rengeteg fesztivált, köztük a nagyon rangos Sundance-et 2018-ban, bezsebelt rengeteg díjat, de egészen 2019. április 18-ig nem jutott el a magyar mozikba. Persze vannak olyan filmek és sorozatok, amiknek jót tesz, ha másfél éven át épül körülöttük a hype, hogy amikor megérkezik, akkor berobbanjon, de egy minimalista magyar dokumentumfilm nem ilyen. Az Egy nő fogságban-ról a premier után pár nappal nagyon nehéz lenne elcsípni olyan beszélgetéseket, mint azokat, hogy mit szóltál a Trónok harca legutóbbi részéhez?, meg hogy szerinted Marvel Kapitány hogyan győzi majd le Thanost? Pedig ha van olyan dokumentumfilm, amit mindenkinek meg kellene nézni, akkor ez az. kellemetlen, szívszorító és egyszerre nagyon sok módon fel tudja dühíteni a nézőit. és ettől jó. Tuza-Ritter Bernadett egy gyakorlatilag rabszolgaként élő nőről, Marisról forgatott közel két éven át.
Van-e kiút ebből a szinte halálra ítélt helyzetből? Erre a kérdésre ad választ Tuza-Ritter Bernadett filmje, ami talán az eddigi legkomolyabb hazai filmes kísérlet arra, hogy betekintést kapjunk ebbe a mostoha, szinte felfoghatatlan világba. Az Egy nő fogságban szétfeszíti a hagyományos dokumentumfilm kereteit. Elsősorban azért, mert a készítő egy idő után nem objektív távolságból, mint filmes van jelen Maris életében, hanem cinkostársa, barátja lesz. Ettől lesz Tuza-Ritter Bernadett mozija egy gyönyörű narratívával felépített, nagyon érzékeny, személyes alkotás. Az Egy nő fogságban a Magyar Film Adatbázison CÍMKÉK: Bécsi Éva Egy nő fogságban Magyar Filmhét Tuza-Ritter Bernadett
Karakteres arcot keresett a felvételi vizsgafilmjéhez, végül valóságos szabadulástörténet részese lett ő maga is. Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilmje a kizsákmányolásról szóló hiteles tanúságtétel, amely bemutatja, milyen út vezet a teljes bizalmatlanságtól a bátorságig, az elnyomástól a szabadságig. Tudna még aludni, de felkel vagy felkeltik, rágyújt, mindenki mást megetet, megágyaz, cigarettát sodor fogva tartóinak, aztán kitakarít vagy dolgozni megy, utána minden kezdődik elölről. Ha nem szól, a képsorok akkor is kifejezőek. Arcáról leolvasható a szenvedés, a küzdeni akarás, az emberség és a szeretetre való képesség. Minden, ami az ötvenes évei elején járó nőt, édesanyát környezetéből kiemeli. Ez az idősebbnek tűnő arc volt az, ami megragadta Tuza-Ritter Bernadettet, aki felvételivizsga-filmjéhez keresett olyan karaktert, akinek megmutathatja egy napját. De ahogy forgott a film, lassan számára is körvonalazódott, hogy több forog kockán, mint az, hogy sikerül-e a feladat. Választása azért esett a Budapest egyik kertvárosi részén élő családra, mert hallotta, ahogy egy nő azzal dicsekszik, neki nem kell dolgoznia, hiszen szolgái vannak.
Ilyen súlyos és fontos jelenségek kapcsán felmerül a társadalom, illetve az egyén felelősségének kérdése is, amellyel kapcsolatban Marisnak szembesülnie kell azzal, hogy a különféle segítségre specializálódott társadalmi intézmények gyakorlatilag tehetetlenek: sem a rendőrök, sem a krízisközpontok sem más segélyszervezetek nem tudnak gyakorlatban segíteni neki, hogy kiléphessen rabszolgalétéből. A rendező (kisebb–nagyobb megszakításokkal), közel másfél éven át rögzítette Maris rabszolgaként eltöltött mindennapjait, közvetlen módon a verbális és közvetett módon a fizikális megaláztatásait is. Dokumentumfilmek esetében sarkalatos kérdés, hogy a kamera mögött álló ember mennyire avatkozhat bele az eseményekbe. Tuza-Ritter dokumentumfilmjében a rendező nem marad kívülálló. Megfigyelő pozícióját és esztétikai távolságtartását részlegesen felszámolva Maris segítőjévé és barátjává válik. A forgatás során a rendező végig figyelt a fokozatosságra, hagyta, hogy a nő a saját tempójában nyíljon meg neki és fogadja őt bizalmába.
Nem derül ki, hogy Eta pontosan hogyan cserkészte be Marist. Nem derül ki, mi lett a Maris nevén felvett kölcsönnel, és nem derül ki, hogy mi történt, amikor nem forgott a kamera? Miről beszéltek, hogyan segített olyankor a rendező Marisnak. És még ezerféle kérdés merülhet fel minden egyes nézőben. Megéri türelmesnek lenni, mert egy nagyon fontos kérdésre például csak a 80. percben kapunk választ. De rengetegre soha, ezért is érdemes meghallgatni a film megnézése után a rendezővel készített podcastunkat, mert ott egy csomó mindenre válasz érkezik. Az viszont nem jó, hogy egy kilencven perces film után is szükség van egy újabb félórás interjúra, hogy alapvető kérdések ne maradjanak függőben – köztük a film legfontosabbja. Miért vált szereplővé maga a rendező? Tuza-Ritter tudatosan, már a film elején jelzi, hogy ő is aktív szereplő lesz. A kamera mögül néha válaszol egy neki feltett kérdésre, néha erősen irányított kérdéseket tesz fel Marisnak, néha az övé az utolsó szó egy jelenetben, ami elég vicces hatást kelt: nagyjából olyat, mintha egy politikussal készült interjút úgy zárna le a riporter: "Hát szerintem maga hazudik, köszönöm az interjút! "