A vízhozam olyan magas, hogy a tó vize háromnaponta kicserélődik. A Hévízi tó türkiz színű termál vizében a legismertebb növény a tavirózsa. A rózsaszín, lila és fehér színben látható virágok májustól októberig folyamatosan virágoznak. Az állatvilágában a parányi mikroorganizmusok mellett halak is megtalálhatók (pl. : kárász, dévér, keszeg), valamint kétéltűek (pl. : mocsári teknős) és madarak is (pl. : récék). Télen – mivel akkor sem csökken 24 fok alá a víz hőmérséklete – a hattyúk is menedéket találnak itt. A Hévízi tavat már a rómaiak is használták… Egy ókori történet alapján a hévízi tavat tápláló forrást a Szent Szűz egy keresztény dajka könyörgő imádságára fakasztotta. Hévízi-tó - Termalfurdok.com. A dajka egy lebénult gyermek gyógyulásáért imádkozott. A mélyből feltörő hévízi tó meleg vizétől és az egészséges, gőzölgő iszaptól a csenevész gyermektest teljesen felgyógyult, egészséges lett. A római korból származó legendában a gyógyulni vágyó gyermek maga Flavius Theodosius keletrómai császár, aki gyógyulása után 391-ben a keresztény vallást állami vallássá tette a római birodalomban.
• A megváltott belépőjegy árából nem áll módunkban visszatéríteni. • Fizetési eszközök: készpénz (HUF), bankkártya, SZÉP kártya. • ATM nyitvatartási időben a Schulhof bejáratnál található. • Belépőjegy megváltásával vendégeink a Tófürdő házirendjét magukra nézve kötelezőnek ismerik el. • 6 év alatti gyermekek részére a belépés díjmentes. • Az úszógumi kölcsönzések csak megváltott kölcsönzési jegy ellenében, a letéti díj befizetése mellett történhet. A kölcsönzött eszköz leadásával, a letéti díjat a fürdő kizárólag a tárgynapon, a fürdési idő végéig téríti vissza. • A belépőjegyek szauna használatot nem tartalmaznak. Kizárólag wellness kiegészítő jegy megváltásával lehet igénybe venni. A wellness és szauna részleg szolgáltatásai kizárólag 12 év felett vehetők igénybe. A wellness és szauna részleg használatára jogosító kiegészítő jegytípushoz higiénés okokból 1 db szaunakendőt biztosítunk. Wellness-karszalag viselése kötelező! • A gyermekmedence nyitvatartása szezonális és időjárásfüggő.
a hévízi termál tótól. Legjobb akciós wellness ajánlataikat itt találod: Hotel Palace Hévíz wellness akciók >>> Medencefürdő belépők és bérletek Megnevezés Ár Medencefürdő* 2 100, - Ft Medencefürdő seniorjegy 60 éves kortól (személyazonosításra alkalmas igazolvánnyal)* 1 900, - Ft Medencefürdő diák (nappali képzésben résztvevők számára, érvényes diákigazolvánnyal)* 1. 500, - Ft Medence (3 órás) hévízi állandó és kistérségi lakosok részére (zárás előtt 3 órával)* 1 200, - Ft Kórházi fekvőbeteg kedvezményes medence belépőjegy (napi 2. igénybevétel esetén)* 1 300, - Ft * – A fürdőjegyek a váltás napján érvényesek. Járási bérlet (igazolványkép, lakcímkártya, személyazonosító igazolvány) 55 000, - Ft/év Hévízi bérlet (igazolványkép, lakcímkártya, személyazonosító igazolvány) 50 000, - Ft/év Hévíz fedett fürdő – kórházi ellátás A Hévíz Tófürdő szolgáltatásai közé tartozik a hagyományos értelemben vett kórházi ellátás is. A Szent András Kórház elődjét 1952-ben alapították, azóta fogadnak itt fekvő- és ambuláns betegeket.
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma (elemzés) – Oldal 2 a 2-ből – Jegyzetek Dsuang dszi alma Ezt támasztja alá a vers második fele is, melyben már a költő szólal meg, és továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a történetet. A 2. egység (4-6. versszak) a lírai én szólama. Úgy szólal meg, mintha beszélgetne Dsuang Dszivel. Nevetve próbálja kimondani az igazságot, de azonnal rá is jön, hogy nem teheti, hiszen lehet, hogy ő maga is csak egy álmodó. Azaz nézőpont kérdése, hogy ki kit álmodik. A vers látszat és valóság azonosságáról, a világ végtelen körkörös ismétlődéséről szól, hiszen Dsuang Dszi egyszerre az, aki álmodik, amit álmodik, és akit mások álmodnak. És ez így folyik már kétezer éve. Mikor kiderül, hogy a tanítvány mondatai a mi korunkban hangzanak el, elbizonytalanodik az olvasó is: hogyan beszélgethet egymással a kétezer éve halott kínai gondolkodó és a jelenleg élő nyugati költő? Aztán ez a bizonytalanság, amely a lírai hős kilétét illeti, minden másra is kiterjed. A versbeli példázat nyomán a költő "megborzong" és a teljes bizonytalanság lesz úrrá rajta: kételkedni kezd a valóságban.
Áfra János Vagyok, mert így akartam Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma "Aki minden szenvedélyt levetett, aki minden vágyát elhagyta, aki nem vár többé semmit, se vagyont, se örömet, se tudást, aki nem érez többé gyászt, az elérte a taót. " – írja Hamvas, s ezzel – nem kis leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk – a hinduizmus bodhijához (megvilágosodás), illetve mokhsájához (megszabadulás), valamint a buddhizmus nirvánájához (megnyugvás) teszi hasonlatossá a taoizmus kulcsfogalmát, hiszen az említett szavak jelentése egyaránt a feloldódás általi beteljesülést vagy legalábbis annak a közeledtét hordozza magában. A keresztény misztikusok a hasonlóképp jellemezhető állapotot Istenélményként értelmeznék, a neoplatonisták és gnosztikusok gondolataiból öntudatlanul is sokat merítő ezoterikusok pedig az Egyben való részesülés megéléseként. Bár úgy tűnhet, nagyon messziről indulunk és az emberiség hittörténetét kétmondatos olvasztótégelybe kényszerítő gondolatunk által talán nem érkezünk meg sehová, ez a szinkretizmus, a különféle hitvilágok közötti átjárhatóság Szabó Lőrinc Dsuang Dszi alakját hőssé avató verseinek értelmezésekor talán termékeny kiindulópontnak bizonyulhat.
De ez a vers a bejáratott gondolati sémákhoz való ragaszkodásból fakadó hitetlenségről is elmond valamit, ami meghatározza azt is, meddig tart ez a nyugtalanság, ez az ébernek látszó álom. A tanítvány – hiszen a lírai én ebben a történetben mindenképp ebbe a pozícióba kerül – kétezer év távlatából úgy érzi, csak egyre bizonytalanabb lett abban, a mester mire is akarhatott kilyukadni – talán épp a kényszeres megérteni próbálás miatt, mert a tao nem a keresésről, hanem a megnyugvásról szól. De hány álom? Hány párhuzamos élet? Hány újraszületés még? Bárcsak kicsit könnyebben menne ez a nem akarás. Akkor talán nem kellene még annyiféle dolgot annyiféle formában megtapasztalnunk. Szabó Lőrinc Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... és most nem tudom, most nem tudom, – folyatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?
a lepke őt és mindhármunkat én. Ezt támasztja alá a vers második fele is, melyben már a költő szólal meg, és továbbra is ugyanabban a hangnemben folytatja a történetet. A 2. egység (4-6. versszak) a lírai én szólama. Úgy szólal meg, mintha beszélgetne Dsuang Dszivel. Nevetve próbálja kimondani az igazságot, de azonnal rá is jön, hogy nem teheti, hiszen lehet, hogy ő maga is csak egy álmodó. Azaz nézőpont kérdése, hogy ki kit álmodik. A vers látszat és valóság azonosságáról, a világ végtelen körkörös ismétlődéséről szól, hiszen Dsuang Dszi egyszerre az, aki álmodik, amit álmodik, és akit mások álmodnak. És ez így folyik már kétezer éve. Mikor kiderül, hogy a tanítvány mondatai a mi korunkban hangzanak el, elbizonytalanodik az olvasó is: hogyan beszélgethet egymással a kétezer éve halott kínai gondolkodó és a jelenleg élő nyugati költő? A versbeli kínai mester lelkes és kíváncsi, szenvedélyes izgatottság érződik szavaiból. Témája a világ megismerhetősége illetve megismerhetetlensége, a szubjektivitás.
Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én. Főoldal 2014. január 13.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
Schopenhauer filozófiáját is arra determinálták, hogy az oppozíciók mentén nem értelmezhető keleti szakrális elveket negatív előjellel sajátítsák el. Nyilván Szabó Lőrincet is ezek a hatások érték el előbb, s rajtuk keresztül találhatott csak értelmezői nyelvet a kínai és ind hitvilág megismeréséhez. Menedéket keresett, de talán éppen a személyét – alanyi gesztusokra építő versei tanulsága szerint legalábbis – végletekig meghatározó individuumközpontúsága miatt képtelen volt elmélyedni a keleti világ egységszemléletében, s egy idő után abba is hagyta az ezzel kísérletezést. Ám visszatérve a Dsuang Dszi álmá ra: az, hogy a lírai alany egyes szám harmadik személyben meséli el a kínai gondolkodóval történteket, egyben el is tünteti az inspirációul használt szöveghelyben érezhető közvetlenséget, ám a már említett hangnemi változást, hogy a forrásszöveg érzelemnélkülisége helyett a szenvedélyes izgatottság érvényesül a vers első három versszakában, akár a közvetítettség önleleplező gesztusának is tekinthetjük.