Mi a jóság és milyen kapcsolatban van a szentséggel? A filmet látva egyik kérdésre sem tudunk egyértelmű választ adni. Lazzaro naivitásával, ártatlanságával, természetes jóindulatával környezete semmit nem tud kezdeni. A legtöbben megtűrik, de olyan is akad, aki elzavarná. Különcnek és furcsának tartják. Korunk embere ugyanis már mindenen túl van. A csodákat nem veszi észre, a szentek mellett pedig elmegy. A szent és a farkas 2018-ban a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. Alice Rohrwacher költői filmjét jó szívvel ajánljuk mindenkinek. Fotó: Baranyai Béla/Magyar Kurír Az írás az Új Ember 2018. november 18-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.
De hogyan sikerült ezt elérnie? Ehhez vissza kell kanyarodnunk egy kissé korábbra: Ferenc olyan családból származott, amelyben az anyagi jólét és gyarapodás állt a középpontban. Apja Assisi leggazdagabb embere volt, igazi kizsákmányoló, ami a fiút irritálta. Mintegy válaszul ő maga ellátta a legalantasabb szolgálatokat is: dolgozott cselédként, betegápolóként a leprások házában, vagy épp parasztoknak segített a mezei munkában. Egy nap búcsú nélkül eltűnt otthonról. Az összes szomszédot mozgósították, hogy megtalálják, így kénytelen volt tovább menekülni, míg végül egy barlangban bújt meg. Csak egy hónappal később került elő, amikor a kiéhezett, lebetegedett, őrültnek ható "szellemet" az utcagyerekek kacagva táncolták körül és kövekkel dobálták. Ő azonban nem neheztelt ezért, és nem mondott átkot azokra, akik rosszat tettek vele. Ferenc mindenhol a békét hirdette. A keresztes hadjáratoknak is véget akart vetni, és az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. A filmben gyakorlatilag megismétlődik a szentferenci sztori, csak itt a márkinő fia, Tancredi (Luca Chikovani) az ellenpólus.
2018. november 1. (12) Lazzaro felice / Happy as Lazzaro 2018 125 perc 7. 5 91 87 dráma fantasy misztikus Rendező: Alice Rohrwacher Főszereplők: David Bennent Nicoletta Braschi Luca Chikovani Agnese Graziani Sergi López Alba Rohrwacher Adriano Tardiolo Lazzaro, a fiatal parasztfiú olyan jámbor és jóságos, hogy sokan együgyűnek hiszik. Gyönyörű vidéken, egy isten háta mögötti kis olasz faluban él, ahol egész családja és a többi falubeli mind a rettenetes Alfonsina de Luna márkinő alávetettjeként robotol. A sötét gondolatai miatt gyötrődő Tancredi, a fiatal nemesember megkéri Lazzarót, hogy segítsen megrendezni a saját elrablását. Furcsa szövetségük barátsággá alakul, és mikor Tancredi eltűnik, Lazzaro keresésére indul. Útja során misztikus kalandok várják… Forgalmazó: Cirko Film Az oldalon közölt képek és videók forrása és tulajdonosa a forgalmazó: Cirko Film; illetve a gyártó(k): Ad Vitam Production, Tempesta, Amka Films Productions; az anyagok sajtóban való megjelenítéséhez a gyártó a forgalmazó közvetítésével adott engedélyt a Mozipremierek számára.
Nézze Miklós! Szeretném azt mondani, hogy legyünk barátok, de ebben megakadályoz az Ön viselkedése. Még most sem tűnt fel magának, hogy Kend kezdte az acsarkodást? Felvette a nagy mellényt és egyszerűen lehülyézett. Viszont gratulálok különleges műveltségéhez: rendkívüli örömmel tölt el, hogy Ön tisztában van a helyesírással. Sajnálatos módon azonban a számítógépét összekeveri egy kutyával. Azt hiszi, mivel Ausztriában vette csak németül ért. (És egy keveset angolul, mert a művelt osztrák komputerek ismerik az angolt, csak a magyart nem. ) Kedves Miklós, Ön halmozza a butaságokat. Saját érdekében figyelmeztetném, hogy soha többé ne beszéljen számítógépekről. A sajátjáról se. Ugyanakkor kedves nevének nívótlan emlegetése nem tekinthető szójátéknak. Tulajdonképpen, még az sem lett volna igazi szójáték, ha tegyük fel azt mondom: esze ugyan picsányi, büszke rá, mert romhányi. Na, de én ilyet nem mondok. Viszont, ha elsütöttem volna a következő versikét, akkor annak az első két sora már valódi szójáték lett volna: Ruina hány, fáj a bele Romhányi tette ezt vele.
Az üzeneteivel (főleg a szabadsággal kapcsolatossal) nem értek egyet, és szerintem mind a két filmben közös a túl sokat markolás, valamint a pátosz, a könnyfakasztás és a szenvelgés, amit egy ilyen karakternél nagyon nehéz elkerülni. (És ez nem egy Lars von Trier-film. ) Ami miatt viszont ez az alkotás nekem működik az az, hogy még a szánkba rágott néhány mondat ellenére sem annyira direkt, erőltetett, az alaptörténet önmagában is megállja a helyét, nagyon szépen belesimul a Biblia, az ókori Róma mondáinak, az olasz toposzok és az olasz filmek világába. Olyan egyedi, emberi, szerethető, varázslatos hangulatot áraszt magából, ami még sokáig nem ereszti a nézőt. Hasonló filmek címkék alapján
Szőke Gáspár festményeinek minimalista eszköztára látszólag önkorlátozásra kényszeríti az alkotót, holott épp ennek a szigorú forma- és színrendnek köszönhetően, a variációk és mutációk minden útvesztőjét bejárva halad következetesen az alkotói folyamatban, miközben a játékosságából sem veszít. Szőke Gáspár kiállításának megnyitójára Lila, zöld, penge, 2018. Talán nem csak nekem alapélmény, ahogy egy nagy, színes papírból a megfelelő formát próbálom a megfelelő körvonalak mentén kivágni, majd egy másik felületre ráragasztani. Már óvodás koromban, majd kisiskolásként is sok időt töltöttem ezzel a tevékenységgel. Sosem voltam ügyes a vágásban, és sokszor néztem irigykedve másokat, hogy mennyivel szebben tudnak egyenes élek mentén, szabályos formákat kivágni. Index - Mindeközben - Minden egész eltörött. Aztán ha nekem kellett vágnom, akkor ott volt bennem a drukk, hogyha elrontom, már nem lehet visszacsinálni. Persze el is rontottam. Ezzel együtt a vágás pozitív alapélmény, amelyben az alkotás és a játék egyszerre volt és van jelen, talán nem csak számomra.
Az angliai Cleethorpes partjainál 1914-ben kezdtek építeni tengeri erődöket, hogy így védjék a Humber folyótorkolatot. Sajnos a britek nem voltak túl hatékonyak, mire elkészültek a katonai létesítmények, a világháború már egy éve véget ért. A második világháborúban viszont fontos szerepet kaptak a tengeralattjárók elleni harcban, és egészen 1956-ig működtek katonai bázisokként. Azóta viszont kihasználatlanul állnak, pár évtizede felmerült, hogy drogfüggők rehabilitációs intézeteként hasznosítják az egyiket, ám a tervből nem lett semmi. Az egyik ilyen erődítmény, a Bull Sand Fort most eladóvá vált. 50 ezer fontért (25 millió forintért) már viheti is, aki kedvet érez egy kis militáns nosztalgiára, és nem riad vissza a felújítástól. A 200 fő befogadására alkalmas épületnek három emelete és egy pinceszintje van, és betonfalai garantáltan golyóállóak. A panoráma lenyűgöző, az egyetlen hátrány, hogy saját hajó is kell a birtokbavételhez.
Önként, dalolva tette ez a volt tanuló, mert ma olyan időket élünk, hogy nem az élete vagy a munkája a tét. Magánszorgalmú kutya, Illyés Gyula megmondta. Fantom. Tanítványokra gondoltam, akik nyíltan vállalták a másságukat. Naponta elmehettek egymás mellett a folyosón. Vagy együtt álltak sorba a büfénél. Talán beszélgettek, jóban voltak, közösen szidták a tanártársadalmat. Milyen a besúgói spiritusz? Mire gondolt ez a friss felnőtt, 2019-ben még gyerek, amikor a nyár utolsó napjaiban rásiklott az ujja a küldésre? Tényleg azt gondolta, hogy ezzel jobbá teszi a világot? Vajon ismertem őt? Tanítottam is? Ült velem szemben a padban, mosolygott, jelentkezett, rosszalkodott? Mondta, hogy tanárnő kérem, elfelejtettem elolvasni a regényt, amit fel tetszett adni? Felelős vagyok azért, hogy ő így képzelte a rendrakást, az igazságszolgáltatást? Tessék, írtam erről is. Valami elbődült bennem, amit csak betűszaporítással tudtam lecsillapítani. A ránk uszult ordas eszméknek, az elmúlt időknek hangja, mit hangja, ordibálása volt az.