A fehér ló mondája a honfoglalás környékén született legendák, mondák egyike, amely a haza földjének megszerzéséről szól, és évszázadokon át szájhagyomány útján maradt fenn, míg lejegyezték. Több forrás is fennmaradt erről a történetről. A fehér ló mondáját Anonymus is beleszőtte történeti munkájába, de szó esik róla a Budai és a Dubnici Krónikában is. A legteljesebb történet a Képes krónikában őrződött meg, amely a 13. század végén íródott. A monda leggyakrabban a morvák elleni magyar cselről szól, de valószínűleg ezt a módszert alkalmazták a bolgárok és más szomszédos népek ellen is. A fehér ló mondája (a Képes krónika nyomán; Lengyel Dénes feldolgozása) A kép bal oldalán Kusid köszönti Szvatoplukot és népe nevében, átadja ajándékát: Árpád ménesének leggyönyörűbb példányát. Illusztráció a Képes krónikában Árpád vezér és nemesei hallottak Pannonia gazdagságáról, hogy legjobb folyó a Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy hírszerzőt, név szerint Kund fia Kusid ot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki.
A közismert fehér ló monda szerint Árpád fejedelem követeket küldött a Duna vidékén hatalmat gyakorló fejedelemhez. A követek ajándékokat vittek, többek között egy arany lószerszámmal felszerelt fehér lovat, amelyért cserébe földet, füvet és vizet kértek. A fejedelem, azt gondolva, hogy letelepedési engedélyt kérő alattvalók érkeztek, teljesítette a kérést. Árpád erre visszaüzent, hogy azonnal hagyja el a földjét, mert a fehér lóért az arany nyeregért és zabláért az egész országát eladta a magyaroknak. A monda szerint a magyarok ezzel a csellel szereztek új hazát a Kárpát-medencében. Nyilvánvaló, hogy a 13. században legalább kétféle, egymástól is eltérő változatban lejegyzett szöveg nem hiteles történelem, hanem Anonymus szavával élve a "regősök csacsogó énekeiben, a parasztok hamis meséiben" elbeszélt hagyomány. Alaptalan kitalációnak azonban mégsem mondhatjuk, ugyanis ma már többé kevésbé szét tudjuk szálazni azokat a hiteles 9. századi elemeket, amelyek alapjául szolgáltak a népi históriának és a krónikák 300 évvel későbbi történeti elbeszéléseinek is.
Epizódlista [ szerkesztés] Álmos vezér A fehér ló mondája Szentgalleni kaland Lehel kürtje Botond Istvánt királlyá koronázzák Zotmund Vértes Korona és Kard Szent László utolsó győzelme Jankula Kemény Simon Mátyást királlyá választják Források [ szerkesztés]
Azt írja: "Ők (ti. a magyarok) egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. … Az ég urában hisznek. " Majd leírja, hogy hitük szerint az isteni segítségért bemutatott áldozat a tűz füstje révén jut el az "Ég urához. " Az utóbbi megjegyzés egyszeriben értelmezi számunkra az arab szerzők sztereotíp megállapítását is, ti, hogy "a magyarok tűzimádók". Összefoglalva tehát a behódolást jelképező szimbolikus ajándék, a föld, fű és víz, a Szvatopluk morva fejedelemmel kötött szövetségi szerződés rituáléjában szereplő nyereg, kantár, fű és víz, valamint az ég urának ajándékként feláldozott fehér ló emléke ötvöződött a ma ismert fehér ló mondában, amely így a honfoglalás szinonimájaként a keresztény korban is értelmezhető cseles országszerzési történetté alakult át. Szerző: Baják László - Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Tár
A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt. (Lengyel Dénes: Régi magyar mondák)
Czakó András (1928. ) Czédli István (1935. 19. ) Czermann Lajos (1926. ) Cziffrik Lajos (1914. 15. ) Czimmer Tibor (1923. ) Csányi Sándor (1929. ) Császár József, ifj. (1929. ) Csehi Károly (1928. 30. ) Csermák János (1928. ) Csiki Lajos (1931. ) Csizmadia Ferenc (1932. ) Dobi Károly (1931. ) Dóczi Dénes (1932. ) Dudás József (1912. ) Ekrem Kemál (1924. ) Erdélyi Gyula (1925. ) Erdész József (1927. ) Erdősi Ferenc (1935. ) Erős István (1913. ) Fáncsik György (1933. –1960. ) Farkas Imre (1929. ) Farkas Mihály (1928. ) Fáy Ferenc (1908. ) Fejes József Tibor (1934. ) Folly Gábor (1919. ) Földes Gábor (1923. 31. ) Földesi Tibor (1923. ) Franyó Ferenc (1927. ) Futó János (1936. ) Gábor László (1930. ) Gábor Péter (1919. ) Galgóczi Zoltán (1933. ) Garamszegi Alfréd (1918. ) Géczi József (1930. ) Geczkó István (1926. ) Gémes (Gránitz) József (1909. ) Gerlei József (1930. ) Gimes Miklós (1917. '56-os - Forradalom története. ) Gombos László (1924. ) Gönczi Ferenc (1931. 26. ) Grosszmann Frigyes (1920. ) Gulyás Lajos (1918. )
Az 1956-os forradalmat követő kommunista megtorlás további részleteire derülhet fény, miután a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) a kegyetlenkedések több kiemelt pontját is tervezi megvizsgálni, és országos perkatasztert készítenek az időszakról - tájékoztatta a Magyar Nemzet et Máthé Áron, a bizottság elnökhelyettese. A lap hétfői számában Máthé Áron kifejtette: még harminc évvel a diktatúra bukása után sem látni, hogy tulajdonképpen hány olyan per volt, amelyeket az 1956-os cselekmények miatt indítottak. Sok esetben ugyanis nem politikai okokkal fogtak perbe embereket, hanem különböző köztörvényes bűncselekményekkel, egyebek mellett fegyveres rablással vagy gyilkossággal vádolták őket. Hozzátette, hogy a Nemzeti Levéltárral közösen az egész országra kiterjedően nekikezdtek egy 1956-os perkataszter kialakításának. A NEB elnökhelyettese a lapnak elmondta: az eddigi ismeretek alapján az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban több mint kétszáz embert kivégeztek, tízezreket fogtak perbe, ítéltek el és kínoztak meg.