- Gáti Péter: A gyász öt fázisa A gyász 5 fázisa - Temetkezés szolgáltatás fázis: elfogadás Az elfogadás azt jelenti, hogy megbékélünk a veszteséggel. Ez nem feltétlenül jelenti a fájdalom megszűnését, s semmiképpen sem a teljes felejtést. Sokkal inkább a kapcsolat elengedését, az életünkben való lassú előrelépegetést, vagyis a harc feladását. Személyiségünktől is függ, milyen gyorsan tud eljönni ez a fázis, s az eljövetele sem mindig hirtelen történik. Idővel talán még megerősödve is kerülünk ki a gyásznak ebből a folyamatából. Ahogy a poszttraumás növekedés is ismeretes fogalom a pszichológiában, egy szakítás vagy válás is járhat a fejlődésünkkel. Ehhez viszont szükséges a bátorság, hogy – mikor készen állunk rá – szembenézzünk a történtekkel. Hogy elfojtás helyett értékeljünk, hogy szembenézzünk a saját hibáinkkal anélkül, hogy örökké rágnánk magunkat rajtuk. A gyásznak öt fázisa van der. Felfedezhetjük, hogy mennyire nagyszerű emberekkel vagyunk körülvéve, akik átsegítettek minket ezen a nehéz időszakon. S talán személyiségünk, vágyaink új aspektusait is megtapasztalhatjuk.
Ilyenkor mindenféle kérdések merülnek fel: ha idejében elvittük volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól. 4. Depresszió Ebben a szakaszban már a tudatos emlékezés dominál, és előkerülnek a szép emlékek is. A gyásznak öt fázisa van beethoven. Csökken a gyász tüneteinek intenzitása, erősödik a racionális elfogadás. Talán már Veled is megtörtént, talán eddig kimaradt az életedből, de a gyász valamilyen formában sajnos mindenkit utolér. Jó lenne abba a hitbe ringatni magunkat, hogy tragédiák csak a hírekben vannak, csak másokkal történhetnek meg, de az élet kiszámíthatatlan. Gyászolni pedig muszáj. Elizabeth Kübler-Ross és David Kessler nyomán a gyásznak 5 szakaszát szokták megkülönböztetni, ezek pedig a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás, belenyugvás. Nem vagyunk ugyan tankönyvi példák, és minden ember más és más, így a gyászmunka is különböző lehet. Szélsőséges érzelmeket élhetünk át, akár egyik pillanatról a másikra is, de fontos, hogy tudd, ez teljesen normális, csak hagyd, hadd vigyenek az érzelmeid, éld át a gyászt, éld át a fájdalmat, mert csakis így lehet feldolgozni - ha fel lehet egyáltalán.
Gyakori, hogy a szakítást kezdeményező fél is érez haragot. Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy minden hibát felhánytorgat, amit partnere valaha is elkövetett, mintegy igazolandó döntése helyességét. Az alkudozás Idővel a harag is csökken, és az alkudozás fázisa következik. Ebben a szakaszban az otthagyott félben – sokszor a szakítás kezdeményezőjében is – feltámad a vágy: bárcsak lenne még esély a haldokló kapcsolat megmentésére. De aki alkuba bocsátkozik, annak fizetnie is kell. A 60-as évek végén Elisabeth Kübler-Ross írta le könyvében (A halál és a hozzá vezető út – Gondolat kiadó, 1988) a halálos betegséggel szembesülő beteg útját az elmúlásig, melynek során a kezdeti elutasítástól eljut a megbékélésig, a halál tényének elfogadásáig. A gyásznak öt fázisa van fleet. A hozzátartozónak ehhez sokban hasonló utat kell bejárnia, mire eljut szerette elvesztésének elfogadásáig. A gyászmunka folyamatának főbb fázisai A halált megelőző gyász: A gyászmunka sokszor kezdetét veszi már a szeretett személy elvesztését, a nagy változásokat megelőzően.
Nagyon szeretik a színházat, és a monodrámák, a néhányszereplős darabok ideálisak, mert könnyedén utaztathatók. Izgalmas, nagy élmény volt nekünk is. Szerző: L. Horváth Katalin
(Nevet. ) Örülök, hogy telt házzal megy, nem lehet rá jegyet kapni. Majd az idő kiforrja, mi a sorsa az előadásnak, hová kell felfutnia, mindenesetre egy monodrámával eljutni a százig, nagy elismerés számunkra. − Budapesten a Jurányi Inkubátorházban játszod. Vidéken is hasonlóan intim, kamaratermi közegben adod elő? Tenki reka egy asszony 10. − Elég széles palettát jártunk be eddig, voltunk már mindenféle helyen, kétszázötven és negyven ember előtt is. Mindig az adott település lehetőségein múlik, hogy hol tudjuk bemutatni. Volt, hogy egy visszhangzó, üvegfalú előadóteremben játszottam el, és közben láttam, hogy a mellettünk lévő irodákban jönnek-mennek, dolgoznak az emberek. Volt olyan, hogy egy ebédlőben zajlott az előadás, ahol hatig be kellett fejezni, mert gyülekeztek az emberek a menzára, és már ötkor éreztem, hogy sülnek-főnek az ételek. Olyan térben, ahol egyáltalán nincsenek meg a színházi feltételek, nehezebb játszani, de mindig az van a fejemben, hogy ennek az előadásnak el kell jutnia a lehető legtöbb réteghez.