A tökéletes filmzene… …úgy működik együtt a filmmel, mint a megfelelő kiegészítő egy nő öltözetével. Nem tolakszik, nem nyomja el a történetet, csupán aláhúzza azt, és még emlékezetesebbé teszi. Ugyanez igaz egyébként a színházra is, már amennyiben nem musicalről/operettről beszélünk. Egy prózai darabnál, ahol a zene csupán illusztráció, nem mehet a dallam a szöveg rovására. Puskás Péter zenei vezető Cole Porter melódiáival emelte ki a Római vakáció jellegzetes pillanatait, és adott keretet az egész történetnek, hiszen ha már filmforgatáson járunk, kell hogy legyen eleje és végefőcím is, nem? Az egész darab olyan egyébként, mint egy könnyű Porter-dallam. RÓMAI VAKÁCIÓ - | Jegy.hu. Egyszerű, vidám, szerethető, és esze ágában sincs ennél többnek mutatni magát. Nem is kell. Jövet-menet egész nap annyi mögöttes tartalommal, megfejteni való rejtvénnyel találkozunk, hogy egy kis felüdülés igazán mindenkinek kijár. Akinek erre van másfél órája, az ne habozzon megnézni az előadást a Belvárosi Színházban. Akinek ennél egy kicsit több is akad, az ha hazaért, üljön neki a filmnek is.
Pedig a szobalány/udvarhölgy/dadus/kísérőnő stb… szerepek egytől egyig elég veszélyesek, ha egy színésznő nem ismeri a határait, akkor könnyen túlzásba esik, és ami addig szórakoztató volt, vásári komédiává válik. A Cole Porter daloknak, táncbetéteknek ugyanez a feladata a szórakoztatás mellett. Ne vegyük komolyan a történetet. A szereposztás láttán akkor is támad az emberben némi várakozás, ha nagyon igyekszik előítéletek, előzetes elvárások nélkül beülni. Csak azokban nem, akiknek esetleg egyik színész neve sem mond semmit és sosem jártak még színházban. A legtöbb színész meg is felelt a vele szemben támasztott igényeimnek. Fekete Ernő könnyedén játssza el a bulvár-újságírót, aki igazából zeneszerzőnek készülne. Elhisszük neki, hogy nem csinál pénzt az ölébe hullott sztoriból és még csak meg sem zsarolja az életben annyira tájékozatlan hercegnőt. Tenki Réka bájos, tapasztalatlan, de azért tudja, hogy mit akar. Római vakáció színház kritika malik. Jelentős színész már most fiatal kora ellenére is. Drukkolok neki, hogy továbbra is kapjon nagy lehetőségeket.
Audrey Hepburn-ről többet tudok. Mondjuk az ő szerepétől lehet, hogy megilletődnék. Nívós szórakoztató előadást létrehozni nem könnyű dolog. Szerinted nektek mennyiben sikerül? Ez egy roppant kedves, bájos mese, de remélhetőleg látszik rajta a jóízlés és az a sok munka, amit belefektettünk. Réka speciális világba helyezte a sztorit, egy filmstúdióba, ahol mi színészként jelenünk meg, akik ezt a történetet próbálják, forgatják, játsszák. Ebben a gesztusban benne van az ő filmvilághoz fűződő szeretete és rajongása is. A történet abba az irányba halad, hogy csodálatos, álomszerű véget érjen, de valójában úgy alakul, mint az életben. Miben más egy ilyen produkciót próbálni, mint a Katonában dolgozni? Az Orlai Produkció májusi műsora. Más a beosztásunk: a kőszínház klasszikus próbaidőszakkal dolgozik, tehát délelőtt próba, este játszunk. Itt koncentráltabb munka folyik, de az ember ilyenkor is a legjobbat akarja kihozni magából. Meg kell mondjam, jó érzéseim vannak a darabbal, a partnerekkel és Pelsőczy Rékával kapcsolatban is, akivel rendezőként még nem dolgoztam.
Ugyanez vonatkozik Audrey Hepburnre és esetünkben Tenki Rékára is. Úgy hozza az Audrey-karaktert, hogy közben egyáltalán nem hasonlít rá, viszont sugárzik belőle a báj, a szépség, a fiatalság, vagyis mindaz, amiért hatvan évvel ezelőtt a fél világ beleszeretett a legendás színésznőbe. A darab erőssége egyébként a kivitelezés mellett a szereplők kiválasztásában rejlik. Mindenki épp annyit nyújt magából, amennyit kell. Még a több szerepben feltűnő Nagy Dániel Viktor sem esik túlzásokba, pedig az önimádatban fürdő olasz fodrász vagy az excentrikus öltöztető igazán "remek" lehetőséget kínál a túlzásokra. Római vakáció színház kritika chapter. Ahogy a Grófnő karaktere is, Hernádi Judit mégis mindvégig elegáns tud maradni, és úgy nevettet, hogy közben egy pillanatra sem válik kínossá vagy erőltetetté mindaz, amit a színpadon csinál. Pedig a szobalány/udvarhölgy/dadus/kísérőnő stb… szerepek egytől egyig elég veszélyesek, ha egy színésznő nem ismeri a határait, akkor könnyen túlzásba esik, és ami addig szórakoztató volt, vásári komédiává válik.