Anyák napjára kigyűjtöttem pár üdvözlőlapot, karikatúrát, képet, mémet. VAn ami klasszikus, van amelyik vicces. Az Édesanyáink 365 napot dolgoznak értünk, napi 24 órában készek, hogy szeretetükkel átöleljenek. Ezt apaként is érzem. De nem mindig könnyű. Viszont amikor felnövünk, akkor kezdjük átérezni ennek a súlyát. Különösen azok, akik már nagyon idős szüleiket gondozzák átélhetik teljesen, milyen az szeretettel gondoskodni valakiről. Nagyon érdekes, hogy babaként magatehetetlenül kezdjük az életet, majd felnőttként teljesen öngondoskodóvá válunk, míg idős korunkban teljessé válik a kör és visszatérünk a magatehetetlen állapotba. Ez olyan mint a természet körforgása, csak nem évente ismétlődik, hanem 80 évente. Anyák napja képek. Emlékszem, még gyerekként bátyámmal csináltunk néha meglepetést, pld. megfőztünk, kitakarítottunk, rendet raktunk, s mikor anyu hazaért a meglepetés volt az ajándék. De lehet veszekedésmentes napot tartani, vagy anya kedvenc ételét megcsinálni. Találtam itt pár tippet gyerekként mit tehettek ilyen gesztusokat.
Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Anyák napja képek nagy. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, (…) mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből. Esterházy Péter.