A hívek száma folytonosan növekedett, így nagyobb templomépületre volt szükség. 1993-ban deszkatemplomot építettek az udvarra, majd 1996-ban Hadnagy Judit elkészítette egy új templom tervrajzát. Ezt 2001. szeptember 27-én szentelte fel Jakubinyi György Szent Kozma és Damján dedikációval. 2004–2009 között elkészült a plébániaépület és a Rehabilitációs központ. Képek [ szerkesztés] Az 1980-as években használt imaház Források [ szerkesztés] A hét plébániája: Marosvásárhely, Szent Kozma és Damján. Mária Rádió Erdély, 2015. szeptember 22. [2018. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 19. ) Marosvásárhely IV., Szent Kozma és Damján, Cserealja. Gyulafehérvári római katolikus érsekség. )
Páli Szent Vince emléknapja miatt aztán 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át Szent Kozma és Damján emléknapját. Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek, és ikrek voltak. Nagy érdeklődés élt bennük a tudományok, különösen az orvoslás tudománya iránt, ezért elhagyva szülőföldjüket Szíriába mentek tanulni. Tanulmányaik befejeztével Kilikiába vezetett útjuk, és ott Égé városában telepedtek le. Mivel keresztények is voltak, nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak. Soha nem fogadtak el pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Jóságuk és prédikálásuk hatására sokan megtértek. Ezért aztán amikor a Diocletianus-féle üldözés vihara a keleti egyházat is elérte, a helytartó, Lysias elsőként "az ingyen orvosló apostolokat" állította bíróság elé. Fra Angelico: Szent Kozma és Szent Damján Lysias előtt (1438–40) Mivel hitüket nem voltak hajlandók megtagadni, különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették őket, de a kötelek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra; ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket; majd oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba.
Szent Kozmáról és Szent Damjánról kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. Az első hiteles tanúság a szíriai Kürosz városának püspökétől, Theodorétosztól származik, aki az 5. század közepén úgy emlékezett meg a két szentről mint a hit jeles bajnokairól és csodálatra méltó vértanúkról. Kozma és Damján a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban szenvedtek vértanúságot, s az első tiszteletükre szentelt templom a sírjuk fölé épült. Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Kürosz városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását az orvos szentek közbenjárásának tulajdonította, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Fra Angelico: Justinianus császár meggyógyítása (1438–40) Első római templomukat IV. Félix pápa (525–530) építtette a Forum Romanumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince emléknapja miatt aztán 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át Szent Kozma és Damján emléknapját.
2016. Szeptember 26. Nap szentje: Szent Kozma és Szent Damján +Cirus, 303. A keleti egyház két nagy szentjéről meglehetősen kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. Az első hiteles tanúságot Cirus városának püspökétől, Theodorétosztól kapjuk, aki az 5. század közepén úgy emlékezik meg a két szentről, mint a hit jeles bajnokairól és csodálatraméltó vértanúkról. Vértanúságuk a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban történt, s első templomuk a sírjuk fölé épült. Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Cirus városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a szent orvosoknak köszönhette, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római templomukat IV. Félix pápa (525-530) építtette a Fórumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince ünnepe miatt 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A római kánonban velük zárult a fölsorolt szentek sora.
Szerepkörükből adódóan elsősorban fogadalmi képeken találkozunk velük a Szűzanya kísérőiként, néha más gyógyító szentek, például Rókus és Sebestyén társaságában. Az orvosok egykorú viseletéről ismerhetők fel: prémmel szegélyezett sötétvörös talárt és kerek vörös sapkát viselnek. Attribútumaik: patikamérleg, gyógykenőcsös doboz, sebészkés, gyógyszerészmozsár és hasonlók. " Legendájukból következik, hogy az orvosok, patikusok, borbélyok (felcserek), betegek választották patrónusul őket: Kozmát inkább az orvosok, Damjánt pedig a patikusok. A spanyol Los Balbabes mesterének oltárképén az egyetemi doktorok teljes díszébe öltözött szentek egy látomásban jelennek meg, miközben a lábátültetés csodáját végzik. A látomást Jacobus de Voragine 1275-ös könyve, Legenda aurea (Az arany legenda) írja le. A látomást a római Szent Kozma és Szent Damján-templomban élte át egy verger. Egyik éjszaka azt álmodta, hogy a két szent eljött hozzá, és levágták a rossz végtagját, és helyére átültettek egy halott afrikai ember lábát, akit nemrég a közeli templomkertben temettek el.
Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek és ikrek voltak. Nagy érdeklődés élt bennük a tudományok, különösen az orvoslás tudománya iránt, ezért elhagyva szülőföldjüket Szíriába mentek tanulni. Mikor elvégezték a tanulmányaikat, továbbmentek Kilikiába, és ott Égé városában telepedtek meg. Mivel azonban keresztények is voltak, nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak. Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy soha nem fogadtak el semmi pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. Ezért, amikor a Diocletianus-féle üldözés vihara a keleti egyházat is elérte, a helytartó, Lisias elsőként az apostol- orvosokat állította bíróság elé. Mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket, különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket.
Hiszen, ha meg nem halt volna, halála, mint búzaszem, meg nem sokszorozódott volna. Hallottátok, mit mondott, amikor közeledett szenvedéséhez, azaz, amikor már közeledett a mi megváltásunk: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz (Jn 12, 24). Rászorultunk ugyanis erre a kereszten függő nagy váltságdíjra, mert itt lett kifizetve megváltásunk díja; amikor a beledöfött lándzsa megnyitotta oldalát, onnét áradt ki az egész földkerekség váltságdíja. Ebből vásárolt magának híveket és mártírokat, de a vértanúk hite igazolást is nyert: tanú erre a vér. Hiszen ami a váltságdíjuk volt, azzal fizettek vissza, és így valóra váltották, amit Szent János mond: Amint Krisztus életét adta értünk, nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (vö. 1 Jn 3, 16). Másutt meg azt olvassuk: Amikor egy előkelő asztalhoz leülsz, pontosan figyeld meg, mit tesznek eléd, mert majd neked is ugyanilyet kell nyújtanod (vö. Péld 23, 1-2). Ez az előkelő asztal az, ahol az eledel maga az asztal Ura.