a mágneses indukció SI-mértékegysége A tesla (jele T) a mágneses indukció (vagy mágneses fluxussűrűség) SI származtatott egysége. Az egységet 1960 -ban a Conférence General des Poids et Mesures ( CGPM) javasolta Párizsban, Nikola Tesla szerb - amerikai feltaláló és villamosmérnök tiszteletére nevezték el. Definíció Szerkesztés 1 T = 1 Wb/m 2 = 1 kg·s −2 ·A −1 Átváltás Szerkesztés 1 tesla egyenlő: 10 000 gauss -szal (G) ( CGS -egység) 10 9 gamma (γ) ( geofizikában használatos) Példák Szerkesztés A Naprendszerben a mágneses indukció értéke 0, 1 és 10 nanotesla (10 −10 T és 10 −8 T) között van, a Föld mágneses mezeje 50° szélességen 20 µT (2·10 −5 T), az egyenlítőn, azaz 0° szélességen pedig 31 µT (3.
Elnevezése: Lorentz erő Kiszámítása: F = B · I · l ahol l a vezeték hossza, B a mágneses indukció (a mágneses tér erőssége), I a vezetékben folyó áramerősség Ez a erő merőleges a vezetőre és a B irányára is. Elektromágneses indukció Két fajtáját különböztetik meg: Nyugalmi indukció: Ha tekercsben megváltoztatjuk a mágneses teret (pl. mágnest mozgatunk benne, vagy körülötte, akkor a tekercsben feszültség keletkezik, indukálódik. Az indukált feszültség és áram iránya olyan, hogy akadályozza az őt létrehozó hatást, vagyis a mágneses tér változását. A nyugalmi indukció esetén az indukált feszültség nagysága: Mozgási indukció: Ha egy vezeték mozog mágneses térben, akkor a vezetékben feszültség keletkezik, indukálódik. A létrejövő feszültség: U = B · l · v (l: a vezeték hossza) Vagy ha nem vezetéket, hanem tekercset mozgatunk, forgatunk egy mágneskeretben, akkor is feszültség keletkezik a tekercsben. Az indukált feszültség és áram iránya itt is olyan, hogy akadályozza az őt létrehozó hatást, vagyis a mágneses tér változását.
Ez a szócikk elektromágneses jelenségről szól. Hasonló címmel lásd még: Indukció. Az elektromágneses indukció olyan elektromágneses kölcsönhatás, amelynek során az időben változó mágneses tér egy vezetőkörben elektromos feszültséget indukál. A jelenség felfedezése Michael Faraday nevéhez fűződik ( 1831), ezért a mágneses tér időbeli változását és az indukált feszültség nagyságát megadó kvantitatív összefüggést Faraday-féle indukciós törvénynek nevezik. Az elektromágneses indukció létrejöhet mozgási indukció (pl: dinamó) és nyugalmi indukció (pl: transzformátor) révén is. Indukált feszültség Szerkesztés Indukált feszültség ről beszélünk akkor, ha egy vezetőben az elektromágneses indukció hatására jön létre feszültség. Ez a feszültség mint neve is mutatja – előállítása szempontjából – nem azonos a galvánelemek, akkumulátorok által szolgáltatott – vegyi energiának villamos energiává történő átalakítása során nyert – feszültséggel. Elektrotechnikai szempontból csak és kizárólag indukált feszültségről beszélünk, és nem indukált áramról.
Ebben az esetben az indukciót az időben változó fluxus () hozza létre. A nyugalmi indukció során keletkezett feszültség nagysága egymenetes tekercs (vezető) esetén: Ha menetű tekercsre vonatkoztatjuk, akkor: Önindukció Szerkesztés Önindukció esetén a mágneses mező változása, és az elektromos mező megjelenése ugyanott történik. (Legtöbbször egy elektromágneses tekercsben. ) Bekapcsoláskor az önindukció késlelteti a tekercsen átfolyó áram kialakulását, kikapcsoláskor megakadályozza a tekercs áramának azonnali megszűnését. Források Szerkesztés Bérces Gy., Erostyák J., Klebniczki J., Litz J., Pintér F., Raics P., Skrapits L., Sükösd Cs., Tasnádi P. : A fizika alapjai, Nemzeti Tankönyvkiadó 2009 ISBN 9631932753 Kapcsolódó szócikkek Szerkesztés Elektromos feszültség Villamos gépek Maxwell-egyenletek További információk Szerkesztés Elektromágneses indukció fogalma a Sulineten
Forgó mozgás felhasználásával lehet így elektromos feszültséget, áramot előállítani. A keletkezett feszültség és áram iránya (+ és -) azonos periódusonként változik, mert a tekercs egyik oldala a mágnesnek hol az egyik (Északi) hol a másik (Déli) pólusa előtt fordul el. A generátor elődjét a dinamót Jedlik Ányos fedezte fel.