Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legszebb és legmeghatározóbb eseménye. Mint a nagy horderejű eseményeknek általában, forradalmunknak sem egységes a megítélése. Még most is számos vita folyik A március tizenötödikei nevezetes népgyűlésről, melyen Petőfi naplóbejegyzése szerint a "szakadó eső dacára mintegy tízezer ember" vett részt, sok szó esett az idei ünnep alkalmával is. Pest másnap már ünnepelte Március 15-éhez közeledve minden évben természetes módon kiemelt figyelmet kap – legalább pár nap erejéig – az 1848–1849-es szabadságharc és az azt követő időszak története. Ezekben a napokban számos, a 2022. március 10-én hagyományteremtő céllal rendezték meg az I. Szegedi Történész Borestet a Jókai Borház és Kultúrpontban. A kezdeményezés ötletét a Budapesten 2016 novembere óta megrendezett Történész Sörest adta, ami "Ha öreg-honvéddel találkozol bárhol, emeld meg fiacskám szépen kalapod! " – e sorokat Gárdonyi Géza vetette papírra az Öreghonvéd című versében.
Forró drót Csehországi magyarok emlékeztek meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról Magyar emlékhelyek megkoszorúzásával és kulturális rendezvényekkel emlékeztek meg a csehországi magyarok szombaton az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 174. évfordulójáról. A központi ünnepséget, amelyet a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) rendezett több más szervezettel együtt, szombaton délelőtt Prágában tartották. A csehországi magyar szervezetek és a prágai magyar nagykövetség képviselői Boros Miklós nagykövettel az élen koszorúkat és virágokat helyeztek el II. Rákóczi Ferenc emléktáblájánál a Kisoldali téren, amely már hagyományosan a márciusi megemlékezések központja Csehországban. Szabó János, a magyar szövetség prágai helyi egyesületének elnöke a megemlékezésen elhangzott beszédében méltatta a több mint másfél évszázaddal ezelőtti márciusi események történelmi jelentőségét, valamint azok tanulságait a mai magyarság számára. A prágai magyar nagykövetségen megtartott ünnepi fogadást követően a megemlékezés délután a nyugat-csehországi Pilsenhez közeli Dobranyban folytatódott, ahol a résztvevők megkoszorúzták Ormai Norbert honvédezredes, az első aradi vértanú szülőházán 2018-ban elhelyezett háromnyelvű – cseh, magyar, angol – emléktáblát.
7. kép: A Csongrádi országút mentén állt sáncelem négyzet alakú alaprajza a Google Earth felvételen Az 1848–1849-ben megépített szegedi sánc tehát összesen harminc önálló építményből állt, melyek közül mindössze egyet nem sikerült azonosítanunk, hat esetben pedig csak valószínűsíteni tudtuk a helyüket. Munkánkhoz a régészet új irányzata, a tájrégészet módszertanát hívtuk segítségül. Így sikerült a régészetnek új eredményekkel hozzájárulnia az 1948–49-es forradalom és szabadságharc kutatásához. Az elért eredmény különösen fontos, hiszen a történeti szakirodalom bár tudott a sánc létéről, annak helyéről, szerkezetéről nem. 8. kép: A tápéi utcahálózat és a lakótömb az egykori sánc vonalához igazodva jött létre. Szerző: Szalontai Csaba - Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Tartalomfejlesztési Igazgatóság Ajánlott irodalom: Szalontai Csaba: Az 1848–1849-es szabadságharc szegedi sáncai. Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből XLII. Szerk. : Bagi Z. P. Szeged 2016, 91–163.
1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 174. évfordulójára emlékeztek Számos emlékező szervezet, egyesület, magánszemély vett részt a mezőtúri Városháza előtt az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 174. évfordulója alkalmából rendezett március 15-i városi ünnepségen. A történelmi egyház képviselői is tiszteletüket fejezték ki a hősök tettei előtt. Herczeg Zsolt polgármester beszédében kiemelte: minden ünnepet meghatároz az adott pillanat, amelyben a nemzet él. Képzeljük el, - tette hozzá-, mit üzenhetnek nekünk ma a márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Kossuth Lajos, Bem József, akik számára a szabadság volt a legdrágább, legédesebb. Ma is ezen a helyen élünk, ahol egykor hőseink harcoltak, szerettek és ma már szabadon tudunk együtt ünnepelni- állapította meg a történelmi események felidézése után. Majd Tarsoly Krisztina, a békéscsabai Jókai Színház művésze és Schäfer Szilveszter hegedűművész műsora repítette vissza az időben a megjelent közönséget, azokba a viharos napokba, amikor a forradalom lángja fellobbant.
Munkácsi különösen együttérző emlékektől áthatva festett, hiszen a szabadságharc és az utána következő tragikus események okozták az ő szomorú gyermekkorát, korai árvaságát is, és hazafias érzelmeit mindez döntően meghatározta. A vezető képen Munkácsy Mihály Isaszegi csatatér című műve, 1867-68
2022. június 26., 11:40 Amikor 1849. május 21-én a honvédek kitűzték a Szűz Máriás lobogót a budai vár ormára, Varsóban Ausztria elismerte gyengeségét: az ifjú I. Ferenc József orosz segítséget kért. Senki sem sietett Magyarhon támogatására, nehogy az európai status quo felboruljon. Elkezdődött a nemzet élet-halál harca, Görgei Artúr tábornok pedig arra törekedett, hogy az orosz csapatok beérkezése előtt megverje a császári-királyi fősereget. Fotó: wikimedia commons Honvédek után kutató császári vértesek 1849 nyarán. August von Pettenkofen festménye Az Esztergomban, majd Tatán települt, Központi Hadműveleti Iroda (Bayer József táborkari ezredes) elgondolása szerint a Feldunai hadsereg három hadteste próbált áttörést végrehajtani a Vágnál, mialatt többi része a Csallóközben és a Rába mentén védekezett. A térkép mellett megálmodott terv azonban két dologgal nem számolt: a Vág környékének terepviszonyaival és azzal, hogy a támadás kezdetén a II. hadtestre túl nagy feladat hárult, míg az I. és a III.
A második tanévének közepén járó Ipartanoda hallgatói az 1848. március 15-én kitört forradalmat követően 12 pontban foglalták össze követeléseiket. A Műegyetem egyik korai jogelőd intézménye volt az 1846-ban megnyílt József Ipartanoda, amelynek diákjai lényegében az alábbi célokat fogalmazták meg: műegyetemmé szerveződés, megfelelő épület, felszerelés és könyvtár, magyar tankönyvek, ingyenes nyelvoktatás biztosítása, szabad tanítás, hallgatói képviselet, függetlenség a bécsi politechnikumtól és az intézmény tanártestület általi igazgatása. A szabadságharc alatt az oktatás szünetelt, az intézet épületében (a mai ELTE ÁJK) hadikórház működött. A hallgatók közül sokan jelentkeztek a honvédseregbe, a tanárok közül is többen részt vettek a szabadságharcban. 1849 novemberében indult újra a tanítás, több oktatót azonban elért a megtorlás: állásukat vesztették, Juhbal Károly rajztanárt pedig ki is végezték ( emléktáblája a központi épület aulájának egyik falán található - a szerk. ). Forrás: BME Levéltár