Elképesztően vicces a film, tele van jobbnál jobb beszólásokkal, kreatív elemekkel, utalásokkal. Az egyik jelenetben konkrétan a kultikus Szomszédok sorozat egy szegmensét idézték meg, mondanom sem kell, tökéletesen. A humor mellett a tartalomról sem feledkezhetünk meg, Reisz egyszerű, árnyalt szimbolikája garantáltan eléri hatását és segít több fronton értelmezni a látottakat. Egyedül az utolsó harmadnál éreztem, hogy fárad a film és felesleges dolgok történnek, de a zárójelenet fényében mégis indokolt volt, így az úgymond szükséges rossz nem hat annyira degradálónak. Az író, rendező, a kamera előtt is korrektül helytállt, Nagy Katica rendkívül bájos, Seres Donát pedig ügyesen hozza a tinédzser Tamást. A veteránok közül Monori Lili és Kovács Zsolt játékát volt élmény nézni, persze ehhez kellettek a kiváló karaktereik is. Reisz tehát megint megcsinálta. A Rossz versek hasonló élményt nyújt, mint a VAN, de talán még nagyobb különc, természetesen jó értelemben. Egyszerre gyerekesebb és érettebb, borzasztóan szórakoztató és olyan stílusérzékről tesz tanúbizonyságot, hogy másodpercek alatt belopja magát a néző szívébe.
Csakhogy a Rossz versek minden szélsőséges szubjektivitása ellenére szerencsére nem, vagy nem csak a nőkkel megállaás nélkül nyüglődő Merthner Tamásról/Reisz Gáborról szól, hanem rajta keresztül egy csomó más klassz és fontos dologról. Például arról, hogy a szerelem mennyire önző tud lenni. De annyira önző, hogy simán végig lehet úgy szenvedni egy életet lebénító szerelmi csalódást úgy, hogy az ember igazából egy kicsit sem érdekli a másik, aki miatt elvileg annyira hú de borzasztóan szenved. Míg Reisz az első filmjében - minden öniróniával együtt - eléggé elszálltnak tűnt önmagától/a főszereplőjétől, a Rossz versekben sokkal kegyetlenebb saját magával/ az alteregójával. A vígjáték minden snittje azt üzeni ugyanis, hogy a szerelem annyira önző dolog, hogy igazából bőven elég hozzá egy ember, főleg ha megfelelően sajnálja magát. Annáról, a csajról ugyanis konkrétan nem tudunk meg semmit. Neki itt aztán nemhogy lapot nem osztottak, de szövegkönyvet sem, mert az összes megszólalása elférne egy villamosjegyen, de ami még fontosabb, a rendező-főszereplő-zeneszerzőt láthatólag még az áltis énekkarvezető férfitanára is sokkal jobban érdekli, mint ő. Nézőpont kérdése, hogy az ember ezt az érdektelenséget a film hibájának vagy erényének tartja, a csajomat például kifejezetten idegesítette a nők látványos semmibevétele és a rendező önsajnáltató önzése, én viszont az öncsonkító őszinteség bizonyítékaként jól mulattam rajta.
– Reisz Gábornak. Kiszámíthatatlan játékosságukban is hasonlítanak. Mindketten szeretik a paródia műfaját, kis filmes "így forgattok ti" van beleágyazva a Rossz versek be: történelmi hangulatteremtő ereje van a szövegében is tökéletes Szomszédok -parafrázisnak. És van benne Amelie csodálatos élete, Megáll az idő – ha csak azokat sorolom, amelyeket én felismertem. A halandzsa-jelenet is idézi Karinthyt, aki több novellájában és jelenetében is felhasználja az ötletet, hogy az értelmes beszéd egyszerre kiszera méra bávatag változik, mi meg nem tudjuk, hogy mi őrültünk meg, vagy a szerző csak úgy ugratásból ilyen mibéva tárkány vagy mi van… A Rossz versek legnagyobb értéke az, hogy csodálatos finomsággal beszél a legfontosabb dolgokról – ráadásul valóban filmes nyelven, kihasználva a műfaj lehetőségeit. A szerelmet egy köszönős montázzsal ábrázolja: sziá kat, helló kat, csá kat látunk és hallunk a kapcsolat különböző szakaszaiból, látjuk a szép és közepes és csúnya pillanatait gyors egymásutánban, nem az időrend, inkább az emlékezés rendje szerint.
A kartonfless sűrűsége, témai szerteágazása által az olvasó az értelmezés során újabb és újabb jelentésrétegeket ismer fel. Az ellentétek összemosása –, mint a számszerűsítés és a szubjektum, a természet és a technika, a vallásossággal járó hit és a kiábrándultág, az együttlét és a magány vagy másképpen, a leredukált perspektíva – helyett egy kidolgozott emberi gondolatvilágot modellez. Ennek, valamint a társadalmi és személyes síkon megjelenő problémák közös tárgyalásának köszönhetően az alanyi líra újszerűen bonatkozik ki: a belső világ megjelenítése már nem maradhat el a társadalmi eseményekhez való odafordulás nélkül. Borbíró Bíborka (A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja. ) Magvető Kiadó Budapest, 2020 82 oldal, 2699 Ft