A C-vitamin egészségre gyakorolt hatását már évszázadokkal ezelőtt felfedezték. Különösen meghatározó volt, amikor a hajóorvos James Lind 1747-ben a C-vitamin-hiány betegségének, a skorbutnak a felbukkanását összefüggésbe hozta a táplálkozással. Lind felismerte, hogy ennek a betegségnek a kialakulását citrusfélék és friss zöldségek fogyasztásával meg lehet akadályozni, ezért azt javasolta az angol admiralitásnak, hogy a matrózoknak a nyílt tengeren narancs- vagy citromlevet osszanak. Ebből az ajánlásból profitált James Cook is, akinek végül savanyú káposzta és citromlé segítségével sikerült hajóitól távol tartani a skorbutot. A C-vitamin - egészség a sejtek szintjén. Ezért 1776-ban királyi kitüntetésben részesült. A 19. század elejétől a brit hajókat citromlével szerelték fel, az angol matrózok gúnyneve pedig "citromfacsaró" lett. Számos élelmiszer skorbutellenes hatásának pontos tesztelése és a C-vitamin-hiánnyal való ok-okozati összefüggés bizonyítása azonban csak a 20. században történt meg. Szent-Györgyi Albert ekkor fedezte fel a C-vitamint, mint az első vitaminok egyikét, melyet paprikából és káposztából izolált.
A tény az, hogy a B 1 -vitamin felfedezéséért járó Nobelt Eijkman nyerte el, és Joseph Goldberger volt az, akit jelöltek a díjra a niacin hiánybetegségének, a pellagra gyógymódjának kutatásában tett erőfeszítéseiért. Goldberger azért nem tudta meggátolni a bőr-, emésztő- és idegrendszert érintő, ezreket sújtó "járványt", mert abban az időben Amerikában nem volt túl népszerű elképzelés, hogy a szegényeket talán a kukoricán kívül mással is kellene etetni. Bár Nobelt nem kapott, Funk nem bukott mindent: ő volt az, aki a vital (azaz 'élet') és amine (azaz 'nitrogéntartalmú') szavak összekapcsolásával elnevezhette a tudományos világot lázban tartó faktort. C vitamin története where to. Hiába derült ki idővel, hogy Funk tévedett a nitrogéntartalmat illetően, a vitamin mint elnevezés megmaradt. Arra, hogy a vitaminok egy része zsírban, másik része viszont vízben oldódik, Elmer V. McCollum amerikai tudós jött rá a patkánykísérletei közepette. Mivel fogalma sem volt a vitaminok pontos szerkezetéről, de nevet azért szívesen adott nekik, az előbbit A-nak, az utóbbit B-nek nevezte el.
Ő volt az első, aki azt gondolta, hogy létezhetnek az ételekben olyan létfontosságú, addig ismeretlen anyagok, amelyeket szervezetünk nem képes előállítani, és amelyek mással nem helyettesíthetők. Kár, hogy csak hollandul publikált. A világ így Gowland Hopkinst tartja a vitaminok atyjának. A cambridge-i biokémikus 1906-ban publikálta állatkísérleti eredményeit, amelyekben bebizonyította, hogy létezik olyan anyag, aminek a hiánya rendellenességet okozhat a fejlődésben. Azaz felfedezte a vitaminhiányt. Csak éppen még senki sem tudta, hogy így kéne hívni. Sok-sok vitamin Forrás: Táfelspicc Ebben az időszakban az európai és ázsiai tudományos világ rizs-beriberi lázban égett, kísérleteztek is sokan a témában, szerte a világon. SZENT-GYÖRGYI ALBERT – és a C-vitamin - gyerekemnekmagyarul.hu. Végül Kazimir Funk, az akkor Londonban élő lengyel kémikus volt az, akinek 1911-ben először sikerült kivonnia a rizsből AZ anyagot. Legalábbis ez a legelterjedtebb sztori. A és a Clinical Chemistry című szaklap viszont azt állítja, hogy Funk tévedett, mert bár a tudósnak tényleg sikerült izolálnia egy vitamint, az nem a beriberit gyógyító B 1 volt, hanem a niacin.
felvétel fordított arányban állt minden fajta rákos megbetegedés kialakulásával. fogyasztók körében 31%-kal kevesebb mellrák fordult elő, mint a kevés C-vitamint fogyasztók körében.