Dsuang dszi alma mater Dsuang dszi álma szabó lőrinc A3 fénymásoló papír Idézi a kínai gondolkodó szavait, aki egy példázatot mond el E/1. személyben magáról és egy lepkéről. A kérdés: melyikük a valóban létező? Ki az "igazi" kettejük közül? Az eredeti fordítása prózában: " Egyszer én, Csuang Cu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, mely össze-vissza szálldogál boldog örömében. Nem tudtam semmit Csuang Curól. Hirtelen azonban megint felébredtem, s megint én magam voltam, én, az igazi Csuang Cu. Mármost nem tudom, hogy előbb Csuang Cu álmodta-e azt, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodja most azt, hogy ő Csuang Cu. Pedig egy pillangó és Csuang Cu között mégiscsak van különbség. Így változnak a dolgok. " A zavar érzése fogalmazódik meg a mester szavaiban. Ilyen zavart azok éreznek, akik elbizonytalanodnak valamiben és még nem találtak magyarázatot, bizonyosságot valami másban. Ez a zavar valójában nem a kínai bölcs zavara, hanem a nyugati költőé. Ne feledjük, hogy az ő közvetítésén át ismerjük meg a mester álmát, így az ő érzelmei kísérik a "narrációt".
A Dsuang Dszi álma című Szabó Lőrinc-vers a Kr. e. IV. században élő taoista költő-filozófus, Csuang Ce gondolatainak újrahangszerelt változata, amely az 1936-os Különbéke kötet legnépszerűbb darabjává vált, egyben pedig – a németből kis módosítással átvett formában – megismertette a kínai tanító nevét a magyar közönséggel, hiszen Csuang Ce bölcselete iből majd csak nyolc évvel később, 1944-ben jelent meg magyar nyelven is válogatás. A Dsuang Dszi álma első fele gyakorlatilag egy átirat. (Az eredeti szöveg fordítását Simon Zoltán is idézi: "Egyszer én, Csuang Cu, azt álmodtam, hogy pillangó voltam, pillangó, mely össze-vissza szálldogál boldog örömében. Nem tudtam semmit Csuang Curól. Hirtelen azonban megint felébredtem, s megint én magam voltam, én, az igazi Csuang Cu. Egyszerre igaz lehet állítás és tagadás, látszat és valóság. A Dsuang Dszi álma ezt a relativitást, viszonylagosságot vallja egy példán keresztül: Dsuang Dszi álmában lepke volt, s felébredve nem tudja eldönteni, mi az igazság: ő álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodja-e őt.
Szabó Lőrinc - Dsuang Dszi álma - YouTube
Szabó Lőrinc – Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke – mesélte – igen lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom – folytatta eltűnődve – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet?
Schopenhauer filozófiáját is arra determinálták, hogy az oppozíciók mentén nem értelmezhető keleti szakrális elveket negatív előjellel sajátítsák el. Nyilván Szabó Lőrincet is ezek a hatások érték el előbb, s rajtuk keresztül találhatott csak értelmezői nyelvet a kínai és ind hitvilág megismeréséhez. Menedéket keresett, de talán éppen a személyét – alanyi gesztusokra építő versei tanulsága szerint legalábbis – végletekig meghatározó individuumközpontúsága miatt képtelen volt elmélyedni a keleti világ egységszemléletében, s egy idő után abba is hagyta az ezzel kísérletezést. Ám visszatérve a Dsuang Dszi álmá ra: az, hogy a lírai alany egyes szám harmadik személyben meséli el a kínai gondolkodóval történteket, egyben el is tünteti az inspirációul használt szöveghelyben érezhető közvetlenséget, ám a már említett hangnemi változást, hogy a forrásszöveg érzelemnélkülisége helyett a szenvedélyes izgatottság érvényesül a vers első három versszakában, akár a közvetítettség önleleplező gesztusának is tekinthetjük.
A költő szerint a világ nem megismerhető, mindennek a létezése kétes, minden relatív. A látszat és a valóság nem választható szét. Sem magunkat, sem a körülöttünk levő világot nem ismerhetjük meg igazán. Minden, amit látunk, érzünk, csak rajtunk keresztül, általunk létezik. Mások "valóságában" vajon hogy van, hogyan vagyunk jelen? Ki mondja meg, mi a valóság, mi a jó, mi a rossz? Mindannyian ítélkezünk, véleményt alkotunk, melyet igazságként kezelünk, de ha meggondoljunk: mindannyian tévedhetünk… A lepke mint motívum azt jelzi, hogy a költő a természet kis dolgait is értékesnek látja. Kifejezőeszközök: metafora, ellentét, kérdések Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 Aztán ez a bizonytalanság, amely a lírai hős kilétét illeti, minden másra is kiterjed. A versbeli példázat nyomán a költő "megborzong" és a teljes bizonytalanság lesz úrrá rajta: kételkedni kezd a valóságban. Idézi a kínai gondolkodó szavait, aki egy példázatot mond el E/1. személyben magáról és egy lepkéről.