Ha módunk van rá, végezzünk öt órás kapilláris vízemelési vizsgálatot. Ehhez, szükségünk van egy üveg vagy átlátszó műanyag csőre. Töltsük fel légszáraz, mozsárral összetört talajjal, helyezzük egy vizes edénybe, majd óránkén jegyezzük meg, hogy mennyit emelkedett a víz szintje (az átnedvesedett rész sötétebb). Öt óra elteltével kiderül kiderül, hogy a víz felfelé történő vándorlása időben nem állandó. A kapilláris vízemelés arányos a kötöttséggel, kezdetben fordítottan, végső értékben (5 óra elteltével) pedig egyenesen. Ez az öntözés megtervezésénél fontos tényező. Öt órás kapilláris emelés mm-ben 390 270 180 130 70 Vízvezetés mm/h 60 25 17 13 11 Ha a kapilláris vízemelés és a gyökérzóna mélysége együttesen nagyobb, mint a talajvíz mélysége, akkor a növényi vízfelvétel nem a talaj nedvességkészletét fogyasztja, hanem a talajvízből történik, vagyis a növényi vízfelvétel ekkor nem limitált. A növény a talajvizet fogyasztja, amit a talajvízszint csökkenése jelez. Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Az agyagtalajok aggregátszerkezetűek A képen látható agyagtalaj részecskéi szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és aggregátszerkezetet képeznek. Már 5% agyagtartalom is nagyban befolyásolja a talaj szerkezetét. A talajban végbemenő folyamatok eredményeképpen különböző aggregátumok képződnek. A talajszerkezetet formáló folyamatok a talajműveléssel kölcsönhatásban alakítják ki a szerkezetet. Az aggregátumok javítják a talajt Ha az agyagrészecskék egymással összekapcsolódva aggregátumokat alkotnak, javul a talaj tulajdonsága, könnyebbé válik a talajművelés. Lehetővé teszi a levegő mozgását a talajban, javul az oxigén és a gyökérrendszertől történő szén-dioxid transzport. Továbbá növeli a talaj vízáteresztő és vízmegtartó képességét. A jó talajszerkezet termékennyé teszi az agyagtalajokat, biztosítja a növény számára az alapvető szükségleteket a gyökérrendszeren keresztül, mely a gyorsabb fejlődésében és a magasabb hozamokban realizálódik. Meghatározások: Textúra = A talaj textúrája utal a különböző ásványi részecskék átlagos méretére, például a homok, a vályog vagy az agyag relatív arányára.
Karbonátok = A karbonát (CO 3 2–) a szénsav (H 2 CO 3) sója. A talajban kalcium-karbonát (CaCO 3) formájában található. Karbonátok alapját képezik a talaj mésztartalmának, amely zúzott vagy őrölt kalcium-karbonát formájában pótolható. Köztes növények = Olyan növények (mustár, here), amelyeket a két termesztett főnövény közötti időszakban vetünk, például az őszi búza és tavaszi árpa közé beillesztve. Különböző célokat szolgálnák, például csökkentik a nitrogén kimosódását, növelik a talaj szerves anyag tartalmát, élőhelyül szolgálnak a vadon élő állatoknak. Pórusok = A talaj pórusokat a talajban lévő terek, csatornák és repedések alkotják, melyek vízzel vagy levegővel töltöttek, attól függően, hogy milyen az aktuális vízellátottság. Tudjon meg többet
Laza szerkezetű, morzsalékos talaj esetén a túlzott csapadékmennyiség sem rohasztja be a növényeink, valamint a fű gyökérzetét, ellenben a legnagyobb szárazságban is képes az ilyen (kertészeti szempontból ideális szerkezetű) talaj bizonyos fokú nedvesség megtartására. A nedvesség megtartásában - a párolgás részbeni megakadályozásával - egyébiránt a mulcs (háncs) réteg terítése is segítségünkre lehet. A mulcs tehát nem csupán a gyomosodás megakadályozására és esztétikus talajtakarásra szolgál, hanem a talaj nedvesség-megtartó képességét is fokozza. A talaj jó szerkezete egyébiránt szorosan összefügg a talaj szerves anyag ellátottságával. Az elpusztult növények, növényi részek (pl. lehulló falevél) természetes elbomlásából származó szerves anyagok igen fontosak (de rendszerint nem elegendőek! ) a talaj jó szerkezetének megőrzéséhez is. A talaj szerkezetének javítása, illetöleg morzsalékos állapotban való megőrzése érdekében tanácsos időközönként a talaj nem beültetett részét (a növények környékét) felásni, fellazítani, és egyúttal a tápanyag-utánpótlásról is gondoskodni (vagyis a fellazított talajba trágyát, műtrágyát forgatni).
A talaj kialakulása a földkéreg felszíni rétegeiben történik. A fizikai aprózódást elsősorban a napi hőmérséklet ingadozása illetve az így keletkezett kőzetrepedésekbe beszivárgott víz feszítő ereje okozza. Ez a törmelék nagy felületen érintkezik a környező levegővel és vízzel. E közegben játszódik le a kőzetek kémiai mállása, amelyek során új anyagok keletkeznek. Ezek egy része a kőzetből kiadott anyagok vizes oldata, más része a talajképződés szempontjából igen fontos anyag. A fizikai és a kémiai folyamatok eredményeként keletkezett agyagos kőzettörmelék azonban csak akkor válnak termőképes talajjá, ha a biológiai mállás hatására megkezdődik a humuszképződés. Az agyagos kőzettörmeléken először a legegyszerűbb élőlények telepednek meg. Elpusztulásuk után maradványaik a képződő talajt dúsítják. Az elpusztult élőlények maradványai a talajban lebomlanak. A bomlási termékek egy része jellegzetes sötét színű szerves anyagokká alakul, ezek összessége a humusz. A humusz részecskéit a talajlakó élőlények mozgása összekeveri a talaj agyagszemcséivel.
A talaj a földkéreg legkülső, termékeny rétege. A talaj a földi élet egyik alapja, a növényeket (és ezáltal az állatokat, valamint az embert) ellátja tápanyagokkal, vízzel, megköti és átalakítja az anyagokat. Védelméről kötelességünk gondoskodni. A talaj alkotórészei [ szerkesztés] A talaj különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, melyben két-egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő-alrendszert lehet megkülönböztetni. A biotikus (biológiai) alrendszer az élő szervezetek, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. Az abiotikus talajkomponensek háromfázisú heterogén, polidiszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázis kristályos és amorf ásványi anyagokból, illetve a holt szerves anyagokból áll. A folyékony fázis (a talajoldat) ásványi sókat, kis molekulasúlyú szerves anyagokat és abszorbeált gázokat, a légnemű fázis (talajlevegő) pedig CO 2 -ot, O 2 -t, N 2 -t és tekintélyes mennyiségű vízgőzt tartalmaz. A talajban sokféle, egyszerű és bonyolult szerkezetű szerves anyag található.
A fenntartható termelés érdekében, fontos a gazdák számára, hogy megértsék ezen tényezők és folyamatok jelentőségét. A talajállapot-vizsgálat során könnyen képet kaphatunk a talaj szerkezetéről és állapotáról. A művelés hatása a talaj szerkezetére A termesztési rendszer befolyásolja a talaj szerkezetét. A növényi maradványok elhelyezése meghatározza, hogy milyen művelést (hagyományos, csökkentett menetszámú vagy direktvetés) alkalmazunk. A művelt réteg általában lazább szerkezetű, míg a művelési mélységben legtöbbször művelő talp található. Ez a tömör réteg a szakszerű talajműveléstől függetlenül is kialakulhat, változó mélységekben. Ennek elkerülése érdekében fontos a művelési mélység változtatása. Meghatározások: Fagy = Ha a hőmérséklet 0 O C alá süllyed, a talajvíz megfagy, ami kedvező a talajszerkezet szempontjából, mivel lazítja a talajt. A talaj nem szárad ki, mivel a nedvességet megőrzi jég formájában. Vas és alumínium-oxidok = A talajban lévő vas (Fe) és alumínium(Al) különböző vegyületeket képez az oxigénnel (O) mint például a rozsda, ami nem más, mint a vas-oxid.