Rajtuk kívül más világklasszis tornászok is felbukkannak, többek között a szintén olimpiai bajnok Berki Krisztián. A filmet Magyarországon, Kanadában és Las Vegasban forgatták. Hol a helye a (magyar) filmtörténetben? A Fehér tenyér sikerrel szerepelt számos nemzetközi fesztiválon és a hazai kritika is pozitívan fogadta. A hazai mozikban közel hatvanezren váltottak rá jegyet. Hajdu filmje egy rövid, ám annál jellegzetesebb vonulat fontos darabja. Az ezredforduló új magyar rendezőgenerációjából ekkoriban többen a közelmúlt megértése, az aktuális társadalmi problémák feldolgozása felé fordultak. A Fehér tenyér e motívumai, illetve az emberi test központi szerepe miatt Pálfi György Taxidermiájával és Kovács Ágnes Pál Adriennjével rokon. A hatvanas évek hagyományait felélesztve e vizsgálódások szimbolikus, erősen szerzői formát kaptak. Hajdu szabolcs fehér tenyér a child Hajdu szabolcs fehér tenyér b Allegra® 120 mg betegtájékoztató 18 magyar fiatal halt meg a szörnyű tragédiában – Beszorult síbakancsa mentette meg a buszbaleset túlélőjét - Blikk T home bejelentkezés magyar Civil szervezet jelentése Ford galaxy lemezfelni
Hajdu Szabolcs (Debrecen, 1972. január 26. –) magyar filmrendező, forgatókönyvíró, színész. Élete: Hajdu az új magyar filmes generáció egyik tagja. Rendező, forgatókönyvíró, színész, aki fiatal kora ellenére már négy nagyjátékfilmet készített, és legalább egy tucatban játszott. Színészként is, rendezőként is vitt már el fődíjakat különböző nemzetközi fesztiválokon. Fehér tenyér című alkotását Magyarország nevezte az Oscar-díjra. " Sok jót és egyetlen zsenit látok a fiatalok között, és ez Hajdu Szabolcs. " – Jancsó Miklós Pályája: 1972-ben született Debrecenben. 5 éves korától 8 éven át tornázott. 13 éves korában a kötöttségek és a - Fehér tenyér című filmjében is megjelenített - bánásmód miatt abbahagyta az edzéseket. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Simó Sándor vezette osztályában tanult, a 90-es évektől színészként dolgozott. Két kisfilmjét követően 2000-ben készítette el Macerás ügyek címmel első játékfilmjét, mely 2003-ban a Magyar Filmszemle legjobb első film díját nyerte el, majd Kijevben a MOLODIST Filmfesztivál zsűrijének különdíját is.
Most egy drámával állunk szemben, aminek a története eléggé személyes az író-rendező Hajdu Szabolcs számára, tekintve, hogy a saját gyerekkorát, az öccse felnőttkorát, és még két közeli ismerősének élet-eseményeit dolgozta fel (forrás: Index-fórum). Ezt a személyes hangvételt egy "klasszikus" cselekményvezetés támasztja alá, mármint abból a szempontból klasszikus, hogy nincs benne semmi formabontó. Visszaemlékezés a gyerekkorra, a közelmúlt és a jelenkor állapotainak bemutatása, és ezek finom keverése, akár egy jeleneten belül is - ez jóval visszafogottabb szerkesztés, mint, mondjuk, amilyen a Tamaráé volt. Nem baj, örülünk, mert Hajdu Szabolcs az ismertebb terepen is jól halad előre. Ha másért nem is dicsérnénk a rendezői teljesítményét, azt mindenképp ki kell emelnünk, hogy láthatóan remekül igazgatta a gyerekszereplőket, akik közül a 10 éves főszereplőt, Dongót játsszó kisfú, Orion Radies elképesztően jó és átélt alakítást nyújtott. A kissrác, aki maga is 10 éves körüli lehet, olyan tekintetekkel és mozdulatokkal érzékeltette, hogy mi játszódik le éppen a főszereplő lelkében, amilyenhez hasonlót régen nem láttunk.
A film a miből lett a cserebogár-elven alapszik: megmutatja, hogy lett Dongóból az az atléta, ami, hol hagyott fel a sporttal, és kezdett valami egészen (pontosítok: nem egészen) másba. A film teljesen letisztult formanyelvű: a korábbi kísérletező attitűdöt ezúttal felváltotta a szilárd realizmus. A váltás persze nem volt alaptalan: a Macerás ügyek és a Tamara vidám játékossága teljes mértékben távol áll a jelenlegi történettől, ami egy sportolói sors kőkemény realista bemutatását tűzte ki céljául. A film legnagyobb erénye, hogy Dongó története teljesen hiteles. Ez persze nem véletlen: a rendező Hajdu Szabolcs saját, bár meglehetősen rövid atléta-múltján felül ihletet meríthetett testvére, Hajdu Zoltán Miklós (aki a felnőttkori Dongót is alakítja) élettörténetéből is. A forgatókönyvbéli Dongó karrierje egyébként négy különböző ember sorsából lett összegyúrva. Nemcsak a sportolói karrier bemutatását nevezhetjük kiemelkedőnek: a múlt rendszerbéli Debrecenről is hiteles korrajzot kapunk; mondhatnám, hogy öröm nézni a paneldzsungelek közt tébláboló főhőst, ha már csak kuriózumként, a vásznon láthatnánk e kopár bérháztömböket.
rendező, színész, író Született: 1972. január 26. (50 éves) (Magyarország, Debrecen) Debrecenben született 1972-ben, gyerekként tornázott. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, de nem diplomázott le. Első nagyjátékfilmje a Macerás ügyek (2001) volt, öt évvel később elkészítette a Fehér tenyér című alkotást. A kilencvenes évek eleje óta színészként is dolgozik, emellett színházakban is rendez. Felesége Török-Illyés Orsolya színésznő. Díjai, elismerései: Balázs Béla-díj (2007) Magyar filmkritikusok B. Nagy László-díja (2007) Magyar Filmszemle Aranyorsó-díja (2010) Debrecen Város Csokonai-díja (2010) Magyar filmkritikusok B. Nagy László-díja (2011) Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíja (Kristály Glóbusz) a legjobb filmnek (Ernelláék Farkaséknál, 2016) Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál legjobb színész díja (Ernelláék Farkaséknál, 2016) Az év filmművésze (2017) Szép Ernő-díj (2018) 2022 A besúgó 8. 4 színész (magyar filmsorozat, 44 perc, 2022) 2021 Melegvizek országa 5.
Jó lett volna, ha ez a történés a film egyik érzelmi gócpontjává válik, de a jelek szerint Hajdu Szabolcs ezt nem így látta. A film hemzseg a rendkívül jó mellékszereplőktől, a tornász gyerekektől kezdve, az orosz légtornászokon át, Kyle-ig (akit órákig elnéztünk volna edzés közben), illetve Lukáts Andorig, a gyerek Dongó papájáig. Mindenki jó volt, talán a főszereplő Hajdu Zoltán játszhatott volna helyenként elmélyültebben. Nagyon ügyesen sikerült megjeleníteni a kora 80-as évek utcaképeit, öltözködését, hangulatát, illetve az egésznek a stílusát. Megnyugtatja a nézőt, amikor szinte észrevétlenül azt érzékeli, hogy minden apróság a helyén van a filmben, már ami a korstílust illeti. A kicsi Dongó pizsamájától kezdve, a remekül kitalált ruháin keresztül, a nagyobb Dongó lázadó dzsekije, majd a felnőtt főszereplő pontosan eltalált csizmája - ezek mind a gondos jelmez- és látványtervezést dicsérik. A filmzenék valami miatt nem annyira hangsúlyosak, mint várnánk (kivéve az utolsó számot, ami viszont egy egész estén keresztül nem ment ki a fejünkből), és kevesebb helyen is alkalmazzák őket, mint adódna.