Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című versét Molnár László adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
Értékelés: 15 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma című versét Brezovszky Panna mondja el. Egyéb epizódok: Szerkeszd te is a! Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! július 14. - csütörtök július 21. - csütörtök
A vers jószívű. Ránk bízza, mit tegyünk, gondoljunk. Nem akar, nem vár el semmit. Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista: július 14. - csütörtök július 21. - csütörtök
A helyszín itt is a falusi kocsma, mint Kisfaludy költeményében; az időpontot is jelzi a költő: a közeledő éjszaka sötétje borítja be a tájat. Az első két strófa helyzetképében Petőfi ismétlésekkel hangsúlyozza és festi le az elcsöndesült környezetet. A kívülről ábrázolt kép ellentétes a benti világgal (3. versszak): a csárdában cimbalom szól, kurjongatás hallatszik, duhaj mulatozás rengeti az ablakokat. A leírás párbeszédes szakaszokkal folytatódik (4—8. ). Először a legények szólítják fel a kocsma tipikus szereplőit, az "aranyvirág" kocsmárosnét és a cigányt: tüzes óbort és talp alá való muzsikát követelnek. A további párbeszédek ellentétes, szélsőséges érzelmeket, indulatokat tükröznek a történésnek megfelelően (6—8. strófa). Fordulatot jelez a 6. versszak: drámaivá válik a jelenet. A hangoskodó legények felháborodottan, durván utasítják vissza az uraság pökhendi parancsát, de együttérző rokonszenvvel tesznek eleget egy parasztkislány szelíd kérésének. Az utolsó képben (9. ) a falu végi kurta kocsmára ismét ráborul az éjszaka csendje – keretbe foglalva a költeményt –, de ez már nem csupán a természet csendjét jelenti, hanem az imént még fékeveszetten, harsányan mulató legények együttérző magatartását is.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2
Mindez egyáltalán nem hamisítja meg a kocsmai életkép hűségét, ám addig, amíg a versben leírt jelenet teljesen életszerű, a nép ábrázolása rendkívül eszményített. És ilyen is marad a népábrázolás a magyar irodalomban egészen Móricz Zsigmondig, aki végül is szakít majd ezzel az idilli parasztképpel. Amikor ezt a verset írta, Petőfi már 24 éves, befutott költő volt, a haza csodagyereke, akinek egy ország civakodott a versei felett. A kurtakocsmát például több Szamos menti település is a magáénak mondta: Matolcs, Berence, Fülpösdaróc, még Szatmár is, ahol a költő a verset írta. Mind azt állították, hogy Petőfi őnáluk járt, őnáluk látta a falu végi kocsmát, amelynek falait visszatükrözte a víz, és arról a kocsmáról írta a verset. A legújabb kutatások szerint az a legvalószínűbb, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Matolcson volt a kocsma. A Szamos túloldalán pedig egy Tunyog nevű település állt, ahová komppal lehetett átjutni (talán azzal a komppal, amely a versben is szerepel). A Petőfi által híressé tett kocsmát, amely a Fischer család tulajdonában állt, 1943-ban lebontották, legutolsó tulajdonosa Fischer Háni volt.