Nem lehet rentábilissá tenni, így ha valaki meg is tartja a nevet, mindenképp kénytelen lesz kidolgozni egy új koncepciót és üzleti tervet. A jövőt illetően bizakodó volt, szerinte van egy magyar üzletember, akit nem akart megnevezni, de aktívan érdeklődik az étterem után. Rendelkezik megfelelő vendéglátós tapasztalattal, de elég sok mindennel foglalkozik, például bort is exportál Angliába. Szerinte az új étterembe mindenképp át akarják majd menteni azt, ami a Gay Hussart különlegessé tette, ez pedig nem mást, mint a gazdag történelem. Így néz ki egy magyar étterem Londonban, Amszterdamban és New Yorkban - Ezért imádják a helyiek - Utazás | Femina. Ennek egyik lenyomata az egyik falat teljes egészében elfoglaló karikatúra-gyűjtemény, amiket Martin Rowson készített. Ezek a 2000-es évek elején készültek, sokakat megörökített az étterem törzsközönségének tagjai közül. De az intézmény valódi fénykora a hetvenes évek végétől egészen a kilencvenes évek közepéig eltartott. Ekkoriban képtelenség volt beférni, mindig tele volt a hely, elsősorban munkáspárti politikusokkal és újságírókkal. De időről időre az ellenkező oldalról is érkeztek politikusok, hogy megnézzék, milyen élet zajlik itt.
Herczeg Miháy, Fazekas József, és Herczeg Tamás azzal a szándékkal nyitották meg az éttermet, hogy az egészséges alapanyagok és a magyar ízek minél több emberhez jussanak el. Így találtak rá a jelenlegi üzletre, ahol előzőleg Charity kávéház működött a mentális problémákkal együtt élő fiatalokat oktatták. Ezt a helyet alakították át étteremmé és a segítségre szoruló fiatalokat pedig tovább foglalkoztatták. Tavaly márciusban felszolgálták az első marhapörköltet, megnyitott Londonban az első organikus magyar étterem. Az étterem nevét a szerencsét hozó Rozmaringról kapta, amit a magyar néphagyomány szerint a vőlegény kalapjára is kitűztek. A bútorokat Herczeg Tamás készítette, a teljes belső tér kialakítása az itt dolgozók keze munkáját dicséri. Az asztalokon lévő kis terítők a győri kékfestő műhelyből származnak, amelyek Tóth Ildikó tervei alapján készültek. A kerámiák a Londonban élő Juhász Edit alkotásai. Megkérdeztük a rábapatonai vendéglős fiát, Molnár Álmost, hogy milyen Londonban magyar éttermet vezetni: Segítségére van-e, hogy egy családi vendéglőben nőtt fel?
Az évek alatt pedig Anglia meghatározó politikai figurái közül csak Margaret Thatcher és II. Erzsébet lehetett a kivétel, akiket soha nem láttak a Gay Hussarban. – mesélte az Indexnek John Wrobel, aki 1988 óta dolgozik itt. Ebben az időszakban még mindenki magyar volt, a pincérek és a szakácsok is. Amikor új tulajdonosa lett az étteremnek, akkor került ide Wrobel és a magyar főpincérek nem is örültek, hogy a nyakukra ültettek egy zöldfülű lengyelt. Arról, hogy miért pont egy magyar étterem lett a munkáspárti politikusok kedvenc helye Wrobel azt mondta, hogy mikor az ötvenes években megnyitottak, akkor először főleg a londoni zsidók körében vált népszerűvé. Ők általában kommunisták voltak, így főleg ilyen ismeretséggel rendelkeztek és ez jelentette az alapot ahhoz, hogy egyre több munkaebédet és megbeszélést szervezzenek a Gay Hussarba. A hanyatlást pedig részben a munkáspárt megújulása hozta el, ami a kilencvenes évek végén zajlott. Ekkor volt egy olyan megállapodás Tony Blair és Gordon Brown között, hogy nem is jönnek inkább a Gay Hussarba, ami összenőtt a munkáspárt múltjával, és amitől pont igyekeztek elszakadni, amiben ez a szimbolikus gesztus is segített.
Az utolsó pillanatig kitartott amellett, hogy Nagy Imre ügyében helyesen ítélt, és tagadta, hogy politikai nyomásra cselekedett volna. Borbély Jánost már 1962-ben nyugdíjazták, ugyanakkor, amikor a legtöbb halálos ítéletet kihirdető hadbírót, Ledényi Ferencet. Az ő esetében a hivatalos indoklás is tartalmazta, hogy törvénysértésekben vett részt, és munkájával, magatartásával kapcsolatban kifogások merültek fel (1968-ban elhunyt). Borbély János. Lee Tibor 1965-ig maradhatott a Legfelsőbb Bíróságon, 1974-ben halt meg. Életben van még a csepeli ellenállókat bitóra küldő Jacsó János, valamint a balatoni nyaralójában élő Mátyás Miklós hadbíró, aki 13 embert végeztetett ki, köztük a húszéves Mányi Erzsébetet, akit azért küldött akasztófára, mert a gyulavári határőrlaktanyából fegyvereket zsákmányolt. Mátyás az ítélet kihirdetésekor gúnyolódott a sírva fakadt, rémült lánnyal, és azzal vigasztalta, ne féljen, a kivégzés "nem tart sokáig". A LEGTÖBB HALÁLOS ÍTÉLETET KIHIRDETŐ VÉRBÍRÓK Polgári bírók: Borbély János – 65 fő Tutsek Gusztáv – 46 fő Vida Ferenc – 20 fő Halász Pál – 19 fő Mecsér József – 10 fő Vágó Tibor – 9 fő Hadbírók: Ledényi Ferenc – 28 fő Szimler János – 23 fő Sömjén György – 14 fő Mátyás Miklós – 13 fő Kiss István Gábor – 12 fő Szelekovszky Ernő The post A "NÉPKÖZTÁRSASÁG" HÓHÉRAI appeared first on Magyar Tudat Nemzeti Hírportál.
Ennek következtében a Tompa utcai felkelőparancsnokot és a forradalom leverését követő csepeli munkásellenállás vezetőjét, Bárány Jánost, a Rákóczi téri csoporthoz csatlakozó Ivicz György villanyszerelőt, a Corvin közi Nagy József hentest és Szabó Lajos betanított munkást 1959. február 18-án kivégezték. Szintén a Tutsek-tanács tárgyalta elsőfokon a " Fáncsik György és társai " bűnpert. A Corvin köziek elleni monstre perben 1958. Az ötvenhatosok csendesen mennek el! – Az Öreg. augusztus 18-án született ítélet. A vádat képviselő Mátsik ekkor hét személyre kért halálbüntetést, köztük az elsőrendű vádlottra, valamint az 1956-ban mindössze 17 éves (a harcok során egyik lábát el is vesztő) Deák Gáborra és a forradalomban 16 évesen fegyvert fogó (emigrációból hazacsábított) Novák Károlyra, további két vádlottra pedig szabadságvesztést indítványozott. Az elsőfokú ítélet változó személyi összetételben, de fenntartotta a büntetési tételeket. Az év végén kihirdetett másodfokú végzést újfent Borbély János tanácsa hozta, a két fiatal kivételével fenntartva a halálos ítéleteket.
A ünnepi Polbeatre készülnék október 23-ra, keddre, hogy ötvenhatosokkal beszélgessünk a Revolution 56 kocsmában. Nézem a több évtizedes noteszeimet, ahová mindig beírom a telefonszámokat – egyébként 1974 óta őrzöm ezeket naptártömböket –, és ráakadtam Rácz Józsefre, az 1956-os pesti srácra, aki sebésznek készült, de forradalmárnak állt. Az ügyész halált kért rá, Tutsek bíró is jóváhagyta, de másodfokon Borbély bíró már életfogytiglant adott. Augusztus 25.: 1956 utolsó halálra ítélt forradalmárjai a siralomházban (1961) - Helsinki Figyelő. Péch Géza és társai perében ítélték el. A hatvanadik évfordulón, a PestiSrá Ötvenhatos rendezvényén jót beszélgettünk az Üllői úti és a Tűzoltó utca környéki harcokról, ahová mint orvostanhallgató csatlakozott Angyal Pistáékhoz. Tökölről hoztam fel autóval két éve, ahol nyugdíjasként kertészkedett, szőlészkedett. Nos gondoltam, a 62. évfordulón ismét beszéljünk, most a vérszomjas Kádár börtöneiről, aminek vendégszeretetét végül is hat évig szenvedte. Gondoltam, szóljunk a kegyetlen, koncepciós bírói ítéletekről, a kommunista rendszer bosszúszomjáról, Péch Géza kivégzéséről, aki Eckhardt Tibor kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő unokaöccse volt.
Átejtőernyőzött a sportba 1962-től már a Legfőbb Ügyészség csoportvezetőjeként dolgozott, ám 1967-ben lefokozták, mert gorombáskodott a letartóztatottakkal. 1969-től, mindenféle szakértelem és előképzettség nélkül a MÉH-hez került, ahol megbízható káderként egészen a vezérigazgatóságig vitte. Közben a "káder-utógondozás" másik kedvelt területén, azaz a sportvezetésben is pozíciót kapott: 1962 és 1969 között a "rendőrcsapat" Újpesti Dózsa vízilabda-szakosztályát vezette, 1975-ben pedig bekerült a Magyar Úszó Szövetség elnökségébe, amelynek később elnökhelyettese lett. Mint azt a PestiSrá idén márciusban A Hálózat című rovatában föltárta: a MÚSZ-alelnök 1981-ben a három év múlva megrendezett – a keleti blokk által bojkottált – Los Angeles-i olimpia létesítményeinek épülését tekintette meg a helyszínen, méghozzá a történtekről újságcikkben beszámoló Gyárfás Tamás (későbbi MÚSZ-elnök) társaságában. Ő is a büntethetetlen kaszt tagja A kommunista terror többi főkolomposához hasonlóan Mátsik sem bánt meg semmit, nem érzi magát felelősnek.
Miután a PB előírta, hogy a letartóztatásokat csak április 4. után hajtsák végre, így öt nappal a felszabadulási ünnepségek után összehangolt rendőri akció keretében mind a nyolcukat előállították. Kovács Lajost (segédmunkás, 33 éves) a hatóságoknak nem kellett keresniük, hiszen közbűntényes vádakkal már – nem először – bebörtönözték (képünkön középen). Nyolcuk közül heten kihallgatásukkor a teljes tagadás taktikáját választották, még ha ezért minden kedvezményt meg is vontak tőlük. Életkoruknál fogva tapasztaltabbak voltak, mint a "pesti srácok" többsége, és az addigi 222 '56-os kivégzett sorsából nyilvánvalóan azt a következtetést vonták le, hogy semmilyen súlyosabban büntethető tettet nem szabad beismerni Kádáréknak. Konokságukkal feldühítették a vizsgálóikat, akik fenyegetéssel akarták jobb belátásra bírni a gyanúsítottakat. A fenyegetés azonban nem járt eredménnyel. Zárkaügynököket, vamzereket küldtek hát rájuk. Az egyre szaporodó terhelő tanúvallomások és szembesítések végül megtörték némelyiküket, beismerő és másokra terhelő vallomásokat tettek.
Ahogyan Tollasi Ilonáról is, aki a Baross téri fegyveres csoporthoz tartozott, a konyhán főzött a felkelőknek. Hét és fél évre ítélték. Az SZDSZ-es Eörsi István szerint utcalányok voltunk – mondta dühödten Tollasi Ilona. Ezek szerint utcalány volt Wittner Mária, a Corvin-közben harcoló Kócos, a gyalázatos módon kivégzett Tóth Ilona szigorló orvos és a forradalmár Sticker Katalin, Havrila Béláné, akit szintén felakasztottak? Nemcsak a Kádár rendszerben, de ma is vannak, akik le akarják járatni 1956-ot. Hosszú a sor az ötvenhatosok közül, akik keserűen, mélyen megbántva haltak meg, mint például Fátyol István (aki mindig azt ismételgette, hogy a cigányok is harcoltak), Dilinkó Gábor (Bizsu, az újpesti cigánygyerek), Hegedűs László, az életfogytiglanra ítélt mentős vagy a Vojt testvérek (Rezső és Irén), akik a haza iránti kötelességből harcoltak és szegénységben, megnyomorodva élték le életüket. Tegyük világossá, azok, akik ma is Magyarország ellenében tesznek az Európai Unióban, a világban és itthon, azok alig különböznek a forradalom és a szabadságharc ellen harcoló ávéhásoktól, karhatalmistáktól, a szovjet hadsereget behívó politikusoktól.