A Lakberendezők Országos Szövetségét (LOSZ) 1995-ben néhány elkötelezett lakberendező és belsőépítész, szakmai lap, valamint gyártó és forgalmazó cég hozta létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lakás- és a munkahelyi környezet-tervezés területén működő szakemberek tevékenységét koordinálja, munkájukat segítse. A LOSZ célja, hogy egybetömörítse a hazai lakberendezőket, képezze, és tovább képezze szakmai ismeretüket, a célból, hogy mindannyian a szakmai szempontok maximális szem előtt tartásával, a lehető legjobb minőségben szolgálhassák a megbízók érdekeit, s mindezt esztétikus és maradandó design-élményt adó módon tehessék. A LOSZ mára komoly érdekvédelmi, szakmai szövetséggé érett, folyamatos megújulással biztosítva a szakma szereplőinek képviseletét Magyarországon. A LOSZ kezdetektől fogva kiemelt feladatának tekinti egy magasabb színvonalú lakás- és környezetkultúra népszerűsítését, ezért pártolja azokat a vállalatokat és vállalkozókat, amelyek, illetve akik színvonalas termékeikkel iránymutatók lehetnek ezen a téren.
A Margitszigetre hív az Irodalom Éjszakája 2022. június 1-2-3., 19:00 – 23:00. A Margó Irodalmi Fesztivál immár nyolcadik alkalommal keresi a legjobb első prózakötet szerzőjét. Hiánypótló kötet dolgozza fel a hazai mozdonygyártás történetét. Képzőművészet Színház & Tánc Még több kultúra Címlap Lakberendezők Országos Szövetsége A LOSZ és a HomeInfo együttműködésének gyümölcse.
Ciro Guerra hipnotikus erejű, kozmikus mozi-tripje a nyugati ember beavathatatlanságáról és a világtéboly aktuális helyzetéről. KERTMOZI - A kígyó ölelése | Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház. A latin-amerikai film nemcsak a magyar mozikban, de nemzetközileg is alulreprezentáltnak mondható, ami már csak azért is sajnálatos, mert a térség filmipara szinte minden évben produkál kiváló, remekmű-közeli alkotásokat. Érdemes megfigyelni a mértékadó nemzetközi angol nyelvű filmes szaklapok kritikusainak év végi best of listáit: még a fesztiválokat szorgosan látogató szakírók összesítéseiben is csak elvétve lehet találni dél-amerikai munkákat. A mindössze 34 esztendős kolumbiai Ciro Guerra harmadik nagyjátékfilmje, A kígyó ölelése alighanem annak ellenére is feledésre van ítélve, hogy az idei premierje után (Cannes, rendezők kéthete szekció) a Variety, a Hollywood Reporter és a Screen International is nyomatékosan laudálta. Márpedig Guerra munkája igazi felfedezés, az 2015-ös év egyik nagy cinematikus meglepetése, amely amellett, hogy formatudatossága révén hipnotikus moziélményt nyújt (akár a képközpontú A nagy szépség vagy a Jauja festményfilmje az elmúlt évekből), olyan pontos kritikáját adja az újkori, modern nyugati világparadigmának, hogy az évtizedes összehasonlításban is megállja a helyét a filmvilág panteonjában.
A legbelső, spirituális dimenzió alkotja a film igazi lényegét és itt kerülnek megfogalmazásra a leginkább lesújtó ítéletek. A hübrisszel terhelt, spirituális gyermekkorban megrekedt nyugati tudósok számára az út tétje személyes, egyéni jellegű (gyógyulás, kutatás), a sámán azonban kozmikus felelősséget vállal magára, ugyanis ő az emlékezés aktusával a lét primordiális egységét igyekszik helyreállítani. Karamakate a saját elmondása szerint elfelejtett emlékezni (üres porhüvellyé, chullachaqui -vé vált): elvesztette azt az ősi, időtlen metafizikai tudást, amit a nyugati utazópartnerei nemhogy realizálni, de még csak intellektuálisan megragadni sem képesek (helyette inkább tragikomikus módon ragaszkodnak a tárgyaikhoz). A kígyó ölelése – magyarhangya. Ezt az ontikus felejtést, az éberség teljes hiányát jelképezi az a tény is, hogy a kolumbiai rendező egy fekete-fehér mozit forgatott az Amazonas folyót körülölelő színpompás őstermészetről. A kígyó ölelésé nek legsúlyosabb állítása mégis az, hogy a modern nyugati embert nem lehet beavatni, mert annyira messzire sodródott a forrástól, vagyis saját Önvalójától.
Azt nem állítjuk, hogy könnyű követni a vibráló eseményeket, de valahol pont ez a film lényege is: hogy legalább két órára át tudjunk állni egy másfajta gondolkodásmódra és képesek legyünk mások perspektívájából szemlélni az eseményeket. Mert ez a film két óráján túl, a való életben is hasznos és alkalmazható tudás lehetne.
Csakhogy a Fehér Angyal egyre inkább úgy érzi, megfullad a lenyűgöző kígyó halálos ölelésében. Misztikus helyek, szent emberek és titkos közösségek. A kígyó ölelése teljes film. Az ázsiai éjszaka sötétjében olyan titkok várnak ránk, amelyeket csak ott, az ott élő emberek között járva, a mindennapok nyüzsgő forgatagában elmerülve ismerhetünk meg. Oláh Andrea Varga Csaba Bélával, a szerzővel beszélgetett. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Karamakate beleegyezik abba, hogy keresse azt a jakrunát, amely lehetővé teszi az etnobotanistának, hogy megtanuljon álmodni. A sámán reméli, hogy ez a küldetés kivezeti chullachaqui állapotából.
Feltételezem, nem sokan indítottatok túlterheléses támadást mozihálózatok ellen, hogy hónapokkal előre megvegyétek a jegyeteket erre a filmre, hiszen ahogy azt már az első pillanattól látni lehetett, Ciro Guerra produkciója meglehetősen rétegmozi. Ugyanakkor mégsem mondanám rá, hogy nagyon elszállt művészfilm lenne, sőt, tulajdonképpen a legkevésbé sem olyan darab, amelyet garantáltan csak a nézők egy bizonyos kategóriája fog élvezni. Sajnos részben abból eredően, hogy szerintem maga Guerra sem tudta pontosan, milyen darabot szeretne rendezni. Így tettük tönkre Amazóniát - Dívány. Theodor Koch-Grünberg (Jan Bijvoet) Amazónia-kutató már halálos betegen érkezik a magányosan élő bennszülött Karamakatéhoz (Nilbio Torres), abban a reményben, hogy ő majd segít neki megtalálni a minden bajára gyógyírt jelentő virágot, a yakrunát. Az indián hosszas vonakodás után csak azért ajánlja fel a segítségét, mert így esélyt kap arra, hogy megtalálja halottnak hitt népe tagjait, ezzel pedig egy különleges utazás kezdődik meg a folyó mentén.