Értékelés: 56 szavazatból 1968-at írunk, amikor a híres szerzetest, Pio atyát a halálos ágyán láthatjuk. Egy vatikáni küldött érkezik hozzá, hogy meggyóntassa. A látogató a beszélgetés során betekintést nyer Pio atya életébe. Minél többet tud meg a haldoklóról, annál biztosabb benne, hogy szent emberrel van dolga. Láthatjuk a gyermek Piót, amikor megjelennek az első látomásai és a pillanatot, amikor elhatározza, életét Istennek és az egyháznak áldozza. 1918-ban, miután belép a szerzetesrendbe, megjelennek testén a keresztre feszített Jézus véres sebei, a stigmaták. A csodának hamar híre megy. Az egyház először fenntartással fogadja az esetet és a kapucinus szerzetes felettesei tíz évre megtiltják, hogy misét tartson. Az atya odaadó jótékony tevékenysége a szegényekért és a rászorulókért, illetve különleges jövendőmondó képessége (Karol Wojtylának, a későbbi II. János Pálnak is megjósolta a pápaságot) világszerte egyre nagyobb visszhangot kelt. Egyéb epizódok: Stáblista: Szereplők Pio atya/Francesco Forgione
Az említett Cleonice öntelt és pökhendi leányból válik Pio atya legfőbb támaszává, aki soha, a legnagyobb megpróbáltatások idején sem hagyja el, vállalva emiatt a gonosz, rosszindulatú és hazug vádaskodásokat is. A másik személy Emanuel Brunetti, egy élvhajhász, bűnös életet élő hazárdjátékos, akinek jelleme alapvetően fordul pozitív irányba a Pio atyával való találkozása után. A harmadik lelki változás magában a Pio atya iránt mindig ellenséges érzelmű Látogatóban zajlik le. Pio atya rendelkezett a több helyen való jelenlét képességével, s így tud róla, hogy a II. világháborúban a Látogató, meghúzódva egy lakásban, félelemből nem mert ajtót nyitni egy, a németek elől menekülő fiatalembernek, hiába dörömbölt az ajtaján, kétségbeesve könyörögve neki, hogy ne hagyja kárhozatban meghalni. Pio atya ott áll a Látogató mellett, sugallja neki, hogy mentse meg a fiút a kárhozattól, oldja fel őt bűnei alól, de a Látogatóban erősebb a rettegés, mint a segítőkészség, a papi szolgálatból eredő kötelezettség.
A Látogató egész életében hordozza magában ennek a tragikus mulasztásnak az elviselhetetlen terhét, de mivel nem mer vele őszintén szembenézni, önmaga gyengeségét haragként és gyűlöletként zúdítja a szentéletű Pio atyára, elviselhetetlennek tartva a személyét övező szeretetet és tiszteletet. Ezen az utolsó találkozáson Pio atya felidézi a történteket, de nem a leleplezés, nem is az ítélkezés céljából, hanem hogy segítse a Látogatót abban, hogy merjen végre szembenézni a bűnével, s hinni Krisztus végtelen irgalmában. Pio atya a Szentháromság nevében feloldozza a Látogatót a bűne alól, s alázatból is példát mutat: cserébe azt kéri, hogy ő is oldozza fel, ne kelljen úgy meghalnia, mint annak a fiúnak. A Látogató ekkor megtörik, s mintha fény gyulladna a lelkében. Megszabadulva az őt több mint két évtizeden át nyomasztó rettenetes bűntudattól, felismeri annak az embernek az életszentségét, akit egész életében üldözött. Könnyeivel küszködve suttogja: "Micsoda elvakultság! Olyanok vagyunk, mint az emmauszi tanítványok.
Bocsássunk meg nekik!... én sokat imádkozom értük. Azt mondom az Úrnak: ha úgy gondolod, hogy elvezetheted őket az igaz útra, ha rám méred ezt a csapást, tedd meg. Csak add, hogy ők megmeneküljenek! " Pio atya mélységesen megalázottnak érzi magát a személyét ért, minden alapot nélkülöző rágalmak miatt, de akkor is hangoztatja: "Nem akarok tudni róla, kik vádolnak. Én mindenkit szeretek, mindenkinek megbocsátok. Nem sok, de máshoz nem értek. " A vele gyakran igazságtalan elöljáróihoz pedig mindenkor engedelmes, ahogy mondja: "Amikor az elöljárók kezében vagyok, mintha Isten kezében lennék… A függés és az engedelmesség nekem dicsőség. " Pio atya csodatevő képessége nem jelentette azt, hogy mindenkivel automatikusan csodát tett. Pontosan tudta, hogy minden Isten akaratától függ, s ha ez az akarat az, hogy magához szólítsa a szenvedőt, akkor az ő kérése nem talál meghallgatásra. Egy Adelmo nevű kisfiú édesapja nem engedi meg, hogy Guglielmo doktor Firenzébe vigye a gyermekét, mert hisz abban, hogy a kisfiút Pio atya kórházában meggyógyítják.
Paratus sum, Domine! Készen vagyok Szívemmel, lelkemmel készen vagyok; Uram, minden úgy történjék, ahogy Te akarod! Ha azt akarod, legyek egészséges! Ám vállalom a fájdalmat, kínt, betegséget... Éljek, ha éltetsz, de örömmel meghalok, Ha ez akaratod! Vidám leszek - és úgy szenvedek; Mindent, mindent százszor elviselek Erted, mert szeretsz - és ez szent Akaratod! Tied vagyok, Uram, testestül-lelkestül, Egész énem Tehozzád menekül... Szíved a bölcsőm, melyben elringhatok, Ha úgy akarod! Feláldoztad Magad. Értem vagy Áldozat, Hadd legyek én is áldozat Miattad! Hadd legyek, én legyek a Te hasonmásod, És mindent úgy teszek, ahogy Te kívánod.
10. Akinek van ideje, ne várjon időt! Ne halasszuk holnapra, amit ma megtehetünk! A jövő ígéretéből a "lehetett volna" marad, és ki mondja meg nekünk, hogy holnap élünk-e? Hallgassuk meg lelkiismeretünknek, az igazi prófétának a hangját: "Ha ma halljátok az Úr hangját, ne akarjátok becsukni a fületeket! " Térjünk észhez, és értékeljük, hogy egyedül az elillanó pillanat van a mi birtokukban. Pillanat és pillanat közé ne tuszkoljunk időt, mert az nem a tulajdonunk! Pió atya "ellenállhatatlan kilencede-" sokat segíthet: ITT. képek: Pinterest Magyar Kurír
Nyár van, olvad a málna a számban, Égek egy könnyű lázban, Ha a váll a vállhoz ér!
Újra február 14-e, újra a szerelmesek napja, minden újra piros giccsbe öltözik, én pedig még mindig egyedülálló vagyok! Ám ez a kettő számomra egyáltalán nem üti ki egymást, bár most biztos sokakat elborzasztottam…úristen, egy szingli, aki nem gyűlöli zsigerből az összes nyálasan csöpögő romantikus zenét, az egymást faló párokat és nincs herótja ettől az #amerikanizálódópuccparádétólpedigénmindennapszeretemakedvesemet? Képzeljétek, ez így van! Sőt, igazából úgy vágynék rá, hogy valakit én is meglephessek! Teleszórnám piros szívecskékkel a lakást, amit persze előtte gondos alapossággal magam vágtam ki kartonpapírból. Rúzsa Magdi & Lofti Begi - Szerelmes vagyok beléd - YouTube. Feldíszíteném a hálót, és tuti, hogy kiválasztanám a legszexibb fehérneműmet, mire jön a'zuram. Izgalmasnak találom a készülődést, a meglepetés erejét és azt, hogy kiléphetek a mindennapok sodrásából. De akkor miért van az mégis, hogy sokan ódzkodnak a Valentin-naptól? A leghangosabb ellenlábasok többnyire azt az egyszerű érvet szokták felhozni, hogy "ez is csak egy amerikai szokás, én minden nap szeretem a páromat, nem értem minek ez a felhajtás?
Szerelmes voltam, de nem láttam, hogy kit szeretek… Kedves voltál, édes és puha. Teljesen ellentéte a többi fiúnak, akikkel előzőleg randiztam. Kinyitottad az ajtót előttem, kérdeztél a múltamról, meglátogattad velem a gyerekkori kedvenc helyeimet. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor megnyíltál nekem. Komolyan, mintha vártál volna arra a napra, amikor kimondod azt a bűvös szót. Szinte éreztem, hogy sokszor ki akartad mondani, de féltél. Te és én valami más voltunk, valami különleges. Szinte bármiről tudtunk beszélgetni. Szeretted azokat a dolgokat, amiket én is szerettem, és gyűlölted azokat a dolgokat, amiket én is. Ha nem értettél egyet velem, akkor elismerted, hogy legalább van valami, amiben különbözünk. Megalapoztál engem, felemeltél, és megfogtál, hogy ne lebegjek messzebb, de ott voltál, amikor a fellegekből leestem a földre. Mindent megadtál, amire attól a pillanattól kezdve szükségem volt, hogy találkoztunk. De talán nem az voltál, akinek hittelek. "Szerelmes vagyok beléd" - Megvadultak a rajongók Tóth Andi új frizurája láttán - Fotó. Talán ez volt az a kapcsolat, amiről azt hittem, hogy ez lesz a nagy szerelem.