Az OSZMI könyvtár a színháztudományi szakkönyvtár, állománya mintegy 65 000 tételből áll. Olvasóterme nyilvános, szabadpolcain közel 1200 kötet, lexikon, kézikönyv található. Bajor Gizi Színészmúzeum [ szerkesztés] Bajor Gizi egykori házában, ahol a színésznő 1933-tól lakott, 1952 elején nyílt először emlékkiállítás. Létrejötte Gobbi Hilda érdeme, és az ő kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően jött létre az épületben a színészmúzeum. Az intézmény vezetői [ szerkesztés] A különböző időszakokban az intézmény vezetői voltak többek között: Hont Ferenc (1953–1969, igazgató) [2] Székely György (1960–1980, igazgatóhelyettes) [3] Almási Miklós (1976–1978, igazgató; előtte 1962–1976 között csoportvezető) [4] Kerényi Ferenc (1983–1992, igazgató) [5] Király Nina (1993-1999), igazgató P. Müller Péter (1999–2004, igazgató) [6] Nagy András (2004-től igazgató) [7] 2010. március 1-jétől az OSZMI igazgatója dr. Ács Piroska művészettörténész. [8] 2019. május 1-jétől az OSZMI igazgatója dr. Bodolay Géza. [9] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.
A digitális adatbázis feltöltésekor az adattári dossziék, illetve a produkciós adatlapok képezték az alapot, de minden esetben ellenőriztük, pontosítottuk a gyűjteményekben található színlapok, szórólapok, műsorfüzetek, vitatott esetben kritikák adataival. Az 1980-as évek közepén merült fel az igény a számítógépes feldolgozás elkezdésére. 1985-ben Intézetünk felvette a kapcsolatot a müncheni Deutsches Theatermuseum igazgatójával. Egy hosszabb munkafolyamat eredményeként 1987 szeptemberében az Intézet csatlakozott a müncheni információs rendszerhez. A német intézmény átalakítása miatt az együttműködés megszűnt, de az intézet 1989-ben megalakult önálló számítógépes adatbázisának, a bemutatótár adatlapjának megtervezésekor felhasználtuk a müncheni együttműködés tapasztalatait, az Intézetben történt régebbi feldolgozó munka eredményeit. Figyelembe vettük a szakmának történő szolgáltatás követelményeit is. A színháztörténeti források közül a színlap, plakát, műsorfüzet, szórólap, színházak internetes honlapjai alapján, valamint a sajtóban megjelent kritika, előzetes, interjú stb.
Az intézményvezetés arra törekedett, hogy a legkiválóbb szakembereket tömörítse. Az addig egységes muzeális kollekciót 1970-ben szakgyűjteményekre bontották, így alakult ki a Fotótár, a Képzőművészeti gyűjtemény és Emléktár, a Kézirattár, a Szcenikai gyűjtemény, a Színlaptár, a Topográfiai gyűjtemény valamint a Hangtár. 1973-tól a Bábtár is külön gyűjteményi egység lett s azóta is a magyar bábművészet-történet egyetlen közgyűjteményi forrása. A Magyar Táncművészek Szövetsége az 1980-as évek közepén kénytelen volt megválni gazdag archívumától. Ez az anyaga szolgált alapul Táncarchívumunk gyűjteményének. Az archívum a magyar tánctörténeti kutatás legfontosabb bázisa lett, és a magyar táncművészet egyedüli "köz-gyűjteménye". Az videótechnika széles körű elérhetőségével az intézet 1987-től szisztematikus gyűjtésbe kezdett: a színházi kutatás elsődleges forrását ezentúl az előadások felvétele jelenthette. Nemcsak a Magyar Televíziótól vettük át a színházi közvetítések kópiáit, az intézet maga is közel száz előadást rögzített.
Az eddigi legjobb Swift, és az egyik legkomolyabb Suzuki. Hét nap után erre a következtetésre jutottunk. A japán márka a gyermekbetegségeket kinőtte, és felnőtt a modern autók követelményeihez. Ez már a "nagyon nagyon nagyon" Swift, legalábbis így hirdetik. Érezték a marketingesek is, hogy újítani kellene valahogy, ha már a külsőben nem sikerült, ezért visszanyúltak Antoine de Saint Exupéry-ig, annak is A kis herceg című halhatatlan regényéig. A klasszikus műben a rókával való diskurzusban hangzik el a könyv egyik tételmondata: "ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan". Nos, ezt a valóban tényszerű megállapítást választotta a Suzuki is, hogy reklámkiadványában kiemelt helyen közölve belopja magát a potenciális vásárlók szívébe ("hallod, milyen már, hogy a japánok A kis hercegből idéznek, hallod? Suzuki Swift 1.2 GS teszt | AutóAddikt. "), másrészt, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy ez a Swift néhány apró változtatástól eltekintve kiköpött olyan, mint a régi Swift. Legalábbis kívülről. Most persze kicsit igazságtalanok vagyunk vele, mert azért teljes kilenc centiméterrel hosszabb lett az elődjénél, s ekkora méretváltozást már észrevesz az ember, pláne.
Igaz, pörgetni kell benne a motort, 2500-as fordulatig szinte nem történik benne semmi, bárhogy is nyomjuk a gázt, ám az említett fordulatszám fölött életre kel, és 5000-ig nagyon virgoncan lehet vele közlekedni. Ha ütjük, vágjuk, nyomjuk, toljuk, csak emelkedőn fölfelé és dugóban hajtjuk, és ráadásul mínusz tíz fok van, akkor sem lehet nyolc liter fölé vinni a városi fogyasztását. Mondjuk, hat liter alá se nagyon. Kárpótol érte viszont az élvezet. A nagyobb motorral felszerelt családi egyterűek sokszor imbolyognak, nem is mindig szívesen lép bennük oda a sofőr. Suzuki swift hybrid teszt. A kis Suzuki viszont kifejezetten kiköveteli úttartásával, merevségével és éledező motorjával a kövér gázokat és az időnkénti gyorsulgatást. Meglehet, néha relatív a gyorsulás- és a sebességélmény, a táblázatokat böngészve kiderül, hogy hiába VVT a motor és hiába hoztak ki belőle 94 lóerőt, valahogy így is több, mint 12 másodperc kell a százas tempó eléréséhez. Ehhez, a korábbi, kicsit nagyobb, de elavultabb és 92 lóerős motorral 11 másodperc is elég volt.
Tesztautónkban volt még automatikusan vezérelhető távfény és adaptív tempomat is, ezekre nem volt szükségem. Holttérfigyelőnek azonban örültem volna. Kanyarban nem dől túlságosan, lehet vele dinamikusan is autózni, autópályán azonban érzékenyen reagál az oldalszélre, fogyasztása pedig baráti. A közel 400 kilométeres túrán oda egy, vissza két személlyel 5, 9 liter benzint kért 100 kilométerenként. Kép és szöveg: Biró Csongor