A jelenség, amely számtalan ember halálát okozta, azonban ókori gyökerekkel rendelkezik. Boszorkányok pedig nincsenek – Lighthouse. Római szerzők korai keresztényekről írott műveiben maradtak fent elsőként azok a sztereotípiák, amelyeket később az eretnekekre, boszorkányokra vagy egyes kisebbségekre pont a későbbi keresztények alkalmaztak: ezek közé tartozik a vérivás, a csecsemőgyilkosság, a varázslás és a szexuális aberrációk emlegetése. Ezek a kulturális elképzelések sikerrel öröklődtek át generációról generációra, majd a kora középkori Európában az eretneknek bélyegzett mozgalmak ellen kerültek újra felszínre; ezzel párosult az a jelenség, hogy a néphit mindig is számon tartott később boszorkánynak nevezett embereket, például táltosokat, kuruzslókat, javasembereket és gyógyítókat. Olykor az ő, általában hasznosnak vallott tudásuk is bizalmatlanságot váltott ki, hiszen a hiedelem szerint ártani is árthattak erejükkel, mondta Urbán Máté. "Boszorkányok márpedig nincsenek" – jelentette ki királyunk, Könyves Kálmán, de még a felvilágosultabb uralkodó is csak a természetfeletti lényekre gondolt, a rontást okozó emberek létében ő is hitt.
Ha ő tagadta a létezésüket, akkor ő nyilván a saját korát meghaladva gondolkodott ezekről a dolgokról. Ez pedig tévedés. Kálmán törvénykönyve latin nyelven íródott. A boszorkányokra vonatkozó kijelentés egészen pontosan így áll benne: "Boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semminemű kereset ne legyen. " Mit értettek ezen? A középkori törvényekben sokféle boszorkányt és boszorkányságot különböztettek meg. Kálmán törvénye ezek közül csak a boszorkányság egy bizonyos fajtájára vonatkozott. Mégpedig a pogány hitvilág szerinti csodatevőnőkre, másik nevükön a seprűs boszorkányokra. Ezeknek az üldözését és büntetését tiltotta meg a törvény, mivelhogy nem léteznek. Boszorkányok pedig nincsenek könyves kálmán. A rontást hozó és a jövendőmondó boszorkányok büntetése Kálmán törvényében is, továbbra is érvényben maradt. De ne csökkentsük Kálmán érdemeit, hiszen a boszorkányság egy részének tagadása is igen felvilágosult, abban a korban nagyon modern gondolatnak számított, amit maga a római pápa is támogatott. Ő is babonának és hiteltelennek minősítette az ilyen boszorkányság létezését.
Ma is sokan hisznek a rontás, kötés, átok erejében, a neten pillanatok alatt számos boszorkánymestert is találunk, akik igény esetén szolgálatunkra állnak. Boszorkányok tehát vannak, hiába jelentette ki a tudós Kálmán király már a XII. század elején: "De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat". Vagyis: "A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen". Ám ugyanebben a törvénykönyvben picivel odébb: "A bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék törvény eleibe". A lényeg a két kifejezés. Az első strigákat, a másik maleficákat említ, mindkettőt nyugodtan fordíthatjuk boszorkánynak. Nem mindegy, melyik fajta A középkorban viszont odafigyeltek az különbségekre. Boszorkányok pedig nincsenek ki mondta. A striga a mesékből ismert "seprűs boszorkány", aki képes állatok alakját felvenni, az alvókat látogatják: vérüket szívják, felfalják őket vagy rémes látomásokkal sújtják. Őket a törvényhozók nem vették komolyan, ostoba babonaságnak tartották az egészet. Mégis elterjedtek lehettek, máskülönben nem lett volna szükség jogi fellépésre.
Versek - október 6. Juhász Gyula: Arad Arad, örök magyar gyász szép arája, Feléd suhan ma sóhajunk, feléd, Ki élsz sötéten és némán az árva Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét. A kincses Erdély öléről ered le, És erre tart e bánatos folyó, Mély morajában sír Erdély keserve, Mint tárogatón zengő bujdosó. Arad! Köszönt a csonka Magyarország, S tört lobogóját lengeti neked, Mely fátyolos, mint ez októberest. De még lobog, és égi kezek óvják, Selymére örök, győztes glóriát von A Krisztus jobbján - ama tizenhárom! Juhász Gyula, 1920 Faludy György: Október 6. (részlet) A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. Október 6 versek teljes film. S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, bús-szép tollai. Aradon így. A pesti téren is ütötték a dobokat, de ő; nem félt, csak arca széle vetett rózsálló lobokat.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól gömbölyödtek a hitvesek. S az ország rothadt. A rabságot mindjárt megszokta s elfeküdt a földön, mint télvízkor vágott, rózsás rügyekkel tele bükk. E rügyből egy se bontott zászlót: a nagy tavaszi láz heve kilobbant, múló szalmaláng volt vagy átköltözött másfele, Londonba, New Yorkba, Turinba és hûs lidércként messze táncolt. Száz év s a magyar börtönéjjel nem változott száz év alatt Száz év s az első fordulóra ébredtetek és lassan róva a lépést, méláztatok róla, mit hozott Világos, Arad: száz év hűséges ingaóra, én folytatom járástokat, mások járják lépéstetek, s míg árnyékunk a kőpadlóra hull hány nap, hét és hónap óta! Versek október 6-ra: ezeket érdemes elolvasnod - Neked ajánljuk!. s kihúnyunk, pisla mécsesek: sok szép magyar fej, hervadt rózsa, Lonovics! Barsi! Berde Mózsa! árnyatok felénk integet. (1950, az ÁVH börtönében) Október 6. – versek – íme a válogatása Juhász Gyula: Vértanúink A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke földalol: E nagy napon, hol emlék s béke leng, A bús bitókra hittel nézzetek!
Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Arany János: A walesi bárdok Ábrányi Emil: Október hatodikán Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szűl ember ajka, A legnemesbbet fölsohajtva, Mit a tusázó szív terem, Mikor szent búja végtelen... Fohász, a mélyek mélyiből: Értük szakadjon égre föl! Istent, ha alszik, verje fel A gyász s iszony regéivel!... Vihar gyanánt zokogja el E nap setét történetét Ahány fohászt szűl ember ajka! Ahány virágot kéz letéphet, Még hervadatlant, ifjat, épet, Díszitni a halált vele: Jövel! Október 6 versek 2022. tegyük kövükre le. Mosolygó, szép menyasszony, add Mirtusból font koszorudat. Oltárra fűzött friss virág Jer méltóbb helyre: fonjad át Kilenc bitó talapzatát!
Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szűl ember ajka, A legnemesbbet fölsohajtva, Mit a tusázó szív terem, Mikor szent búja végtelen… Fohász, a mélyek mélyiből: Értük szakadjon égre föl! Istent, ha alszik, verje fel A gyász s iszony regéivel! … Vihar gyanánt zokogja el E nap setét történetét Ahány fohászt szűl ember ajka! Ahány virágot kéz letéphet, Még hervadatlant, ifjat, épet, Díszitni a halált vele: Jövel! tegyük kövükre le. Mosolygó, szép menyasszony, add Mirtusból font koszorudat. Oltárra fűzött friss virág Jer méltóbb helyre: fonjad át Kilenc bitó talapzatát! Október 6 versek online. Itt haltak, itt! E helyre vidd Ahány virágot kéz letéphet! Amennyi villám van az égben, Szülemlő rémes, vad sötétben, Mikor a nemző fergeteg A bősz felhőt csókolja meg S nász-táncot jár a föld pora: Sújtson le, mint nyíl zápora! Ahány bakó, ahány cseléd Az árulást szolgálja még: Szakgassa, törje, zúzza szét! Álljon e rút fajon boszút Amennyi villám van az égben!