Mindig a felmelegített tejhez add az apróra tört csokit, és ne forrald fel, csak melegítsd! A végén turmixolhatod is, akkor habosabb, krémesebb lesz. Az alapital sokféleképpen ízesíthető: fahéjas-szerecsendiós, vaníliás, chilis, gyömbéres, többféle alkoholos (rumos, whiskys, likőrös stb. Forró csoki hatása a szervezetre. ) változat is készíthető. Egyszerű forró csokoládé Hozzávalók: 8 dl tej, 2 dl tejszín, 1 vaníliás cukor, 1 evőkanál (barna)cukor, 20 dkg 60−70% kakaótartalmú étcsokoládé, csipet só, őrölt fahéj, tejszínhab, csokireszelék Elkészítés: A tejszínt, a vaníliás cukrot és 1 csipet sót keverj össze egy nagy lábosban, és kis lángon melegítsd. Egy másik edényben az apróra tört csokit egy bögre tejjel addig melegítsd és kavargasd, amíg krémes állagú lesz (van, aki ezt tej helyett vízzel teszi, gőz fölött). A csokis krémet keverd a tejszíneshez, és együtt melegítsd tovább. A végén tedd bele a fahéjat, s az italt turmixgépben habosíthatod. Előmelegített bögrékben, tejszínhabbal és fahéjjal - vagy csokireszelékkel - tálald!
A lényeg, hogy minél nagyobb kakaótartalmút válasszunk. Forrás:
Néhány allegóriája költészetünk remeke, egyes sorai ma is szólásként élnek: "Fiaim, csak énekeljetek", "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél". 200 éve született Tompa Mihály költő, lelkipásztor, akit az utóbbi évtizedekben a feledés homálya vesz körül. A Petőfi – Arany – Tompa által fémjelzett költői triász elfeledett tagja, Tompa Mihály 200 éve, 1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton (ma Rimavska Sobota, Szlovákia) Tompa Mihály költő. Az erdélyi Háromszékből eredő, elszegényedett nemesi családból származott, apja csizmadia volt. Tompa mihály | Sulinet keresés. A borsodi Igriciben nőtt fel, 1832-től Sárospatakon tanult és Sárbogárdon volt segédtanító. 1845 végén Pestre költözött, ahol a Tízek Társaságába került és egy ideig együtt lakott Petőfi Sándorral, de hamarosan összevesztek. Már Bején volt református pap, amikor 1847-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett s kiadták verseit. Az 1848-as forradalom és szabadságharc alatt tábori lelkészként részt vett a schwechati csatában, majd Arany János és Vas Gereben lapja, a Nép Barátja munkatársa volt.
Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30. ) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858). Elszegényedett nemesi családból származott. Apja csizmadia volt, anyja cseléd. 1821-ben meghalt az édesanyja, apja pedig nem törődött vele tovább. Apai nagyapjához került Igricibe. Itt járt iskolába, s a rektora segített neki Sárospatakon továbbtanulnia. Tompa Mihály életútja - Cultura.hu. 1832 őszén került a sárospataki kollégiumba, ahol mint szolgadiák tanult. 1837-től 1838-ig segédtanító volt Sárbogárdon. 1838-tól 1844-ig végezte felsőbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. Tanulmányai befejezése után református lelkész lett. 1844-ben Eperjesen lett nevelő, itt került kapcsolatba Petőfi Sándorral. 1848-ban tábori papként szolgált a honvédseregnél a schwechati csatában. Petőfi Sándor hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. 1845 decemberétől 1846 késő tavaszáig Pesten tartózkodott.
Az utókor mégis úgy könyvelte el mint valamiféle gyengébb kiadását az őt hajdan dicsőítő lángszellemnek, aki ráadásul népiességben lemaradt, és kicsit vörösmartys, bajzás hangon írt. Tompa Mihály keserű kétségbeesését 1850-ben még nyíltan fejezte ki A gólyához című költeményében. Meg is hurcolták érte. – Olvassátok el és értelmezzétek ezt az önmarcangoló, zokogó elégiát. Tompa Mihály: A gólyához Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsúgár és siró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóba, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyet: Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet. A gólyához – Wikiforrás. Házamról jobb ha elhurcolkodol. - De melyiken tudsz fészket rakni, hol Kétségb'esést ne hallanál alól S nem félhetnél az ég villámitól? Csak vissza, vissza! dél szigetje vár, Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk! Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk: A kidült fában őrlő szú lakik... Honfira, honfi ki vádaskodik. A honfi honfira vádaskodik. Testvér testvér, apát fiu elad... Mégis, ne szóljon erről ajakad, Nehogy, ki távol sír e nemzeten, Megútálni is kénytelen legyen!
Petőfi felvette az általa szervezett "Tízek Társasága" tagjai közé. Petőfivel való barátsága azonban 1848-ban megszakadt. Népregék és mondák című verseskötete (1846) jelentős sikert aratott. 1847-ben a Kisfaludy Társaság tagjául választotta. Az 1848. márciusi forradalom után indult Nép Barátja (Vas Gereben és Arany János lapja) munkatársa volt. A szabadságharc alatt tábori papként szolgált a honvédseregnél. 1849-ben Kelemérben kapott lelkészi állást. Feleségül vette Soldos Emíliát, s itt írta legismertebb versét A gólyához címmel. 1851. szeptembertől haláláig Hanva község lelkipásztora volt. 1852. július 6-án A gólyához című verse miatt letartóztatták és vizsgálati fogságban tartották 1853. április 3-áig. Arany Jánoshoz élete végéig szoros barátság fűzte. Pár hónappal halála előtt a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjjal jutalmazta költői munkásságát. 1868. július 30-án hunyt el Hanván. Életének két legsikeresebb műve A madár, fiaihoz és A gólyához című költemények. Sokáig Petőfi és Arany egyenrangú társaként élt a nemzet irodalmi tudatában.
Költészete az önkényuralom idején bontakozott ki, Arany mellett ő öntötte versbe a nemzet fájdalmát, ápolta a szabadságharc emlékét s hangot adott az elnyomás gyűlöletének. Moralizáló, burkolt érzelmeket kifejező stílusában született A gólyához; A madár, fiaihoz; a Levél egy kibujdosott barátom után. 1853-tól ismét a magánélet dominált lírájában, a családi örömökről dalolt. 1859 után írt versei ( Ikarus, Új Simeon, A sebzett szarvas) a nemzet reményeit, várakozását fejezte ki rejtett, allegorikus formában. Elbeszélő költeményei mára elavultak, hajdan népszerű Virágregéi didaktikusan moralizálóak és szentimentálisak, nem csoda, hogy fél évszázad alatt jóformán feledésbe merültek. Nagy kortársaihoz képest valóban másodrangú, bár néhány allegóriája költészetünk remeke, egyes sorai ma is szólásként élnek: "Fiaim, csak énekeljetek", "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél", "Mint oldott kéve, széthull nemzetünk". A 19. század végéig a klasszikus szerzők között szerepelt, a huszadik század elején még helyet kapott az irodalomtörténet nagyobb összefoglaló műveiben, ám a továbbiakban egyre inkább kiszorult a kánonból.