A magyar középkor első lírai emlékei vallásos művek, imák, himnuszok. A latin nyelvű vallásos líra magyarországi változatai nagyrészt európai eredetű szövegek. Ezeket a liturgikus szövegeket (antiphona, sequentia, responsorium stb. ) a XII–XIII. században kezdték magyarra fordítani. Első magyar nyelvű teljes lírai szövegemlékünk az Ómagyar Mária-siralom (XIII. század vége). Az Ómagyar Mária-siralom a Halotti beszédhez hasonlóan fordítás, de mindkét szövegen érzékelni lehet fordítójuk önálló alkotói beavatkozását is. A vallásos líra darabjai is a kódexekben maradtak fenn, illetve azokban a gyűjteményekben, melyek csak egy műfajú szövegeket tartalmaztak: imádságos könyvek – breviáriumok, zsoltároskönyvek, himnuszgyűjtemények. A magyar irodalom fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a vallásos énekgyűjtemények, melyek a magyar egyházi népénekeket tartalmazzák. A népénekek általában az egyházi ünnepekhez, illetve Jézushoz, Szűz Máriához kapcsolódnak. Keverednek bennük a lovagi és világi (népi) líra elemei a vallásos himnuszok, imák motívumaival.
Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek! (Leuveni kódex, 1300 körül; Mészöly Gedeon értelmezése szerint) Az Ómagyar Mária-siralom betűhű közlését és Pais Dezső olvasatát ITT találják. A Magyar katolikus lexikon vonatkozó részét ITT olvashatják. Fotó: Borsodi Henrietta Magyar Kurír
Az Ómagyar Mária-siralom az első magyar nyelven fennmaradt vers. A Halotti beszédhez hasonlóan ez is fordítás, azonban nem egyetlen latin eredetire megy vissza, mivel szerzője több forrást használt fel. Ezt a technikát hívjuk kompiláció nak. A magyar szöveghez egy Gottfried nevű párizsi apát Planctus ante nescia kezdetű műve áll a legközelebb. Az Ómagyar Mária-siralom valószínűleg a 13. század közepén keletkezett, és ugyanezen század végén másolta be egy ismeretlen személy a Sermones (Beszédek) című kódex egyik üres lapjára. Ezt a kódexet később Leuveni kódexnek nevezték el, mert egy ideig a leuveni egyetem könyvtárában őrizték, Belgiumban. Az Ómagyar Mária- siralom a Leuveni kódexben található meg. Egy korábbi Mária-himnusz (Planctus) szabad átköltése. Az Ómagyar Mária-siralom egy 1300 táján lejegyzett magyar vallásos vers. Szerzője ismeretlen. A vers műfaja planctus. Témája Szűz Mária fájdalma Jézus megkínzása és kereszthalála láttán. A vers tehát egy bibliai témát dolgoz fel, ugyanakkor tovább is gondolja az evangéliumban olvasható történetet, hiszen a szenvedő fiát látó anya személyes érzelmeiről szól.
Aukciós tétel Archív Megnevezés: 92. tétel, Egyed László - 79. V. 17-18 Műtárgy leírás: Műtárgy leírás - Egyed László Budapest, 1953. 79. 17-18 Tus, merített papír/vászon 90 × 70mm Jelezve hátoldalon: Egyed László, 79. 17-18 Tételkód - BAV201606. 14-092 Kategória: Festmény, grafika Aukció dátuma: 2016-06-14 17:00 Aukció neve: Nyári kamaraaukció Aukció/műtárgy helye: BÁV Apszisterem Kikiáltási ár: 10 000 Ft műtá azonosító: 621284/1 Eladó: BÁV ART Aukciósház és Galéria Cím: Magyarország 1055. Budapest, Szent István körút 3. Nyitvatartás: H-P:10-18h, Szo:10-14h, Bemutatkozás: Az ország legnagyobb múltú, 240 esztendeje jogfolytonosan működő magyar vállalkozásaként a BÁV ZRt. óriási tapasztalatával, szakmai tekintélyével és megbízhatóságával hagyományosan a magyar műkereskedelem meghatározó szereplője. A 2007-ben megújult BÁV Aukciósház mára a magyarországi műkereskedelem egyik legfontosabb színterévé, kereskedelmi és árverési központtá vált.. Hazánk legnagyobb műkereskedelmi üzlethálózatával rendelkező BÁV ZRt.
Mert nagyon is személyesek, sőt intimek a rajzai. Dacára annak, hogy hangsúlyozza: nem annyira művészként, inkább mérnökként viszonyul a tárgyához. Egyed Péter és Egyed Anna még ennél is határozottabban távolságot tartanak, ők csak "kirándultak" a művészetbe – a sajtó, a reklám területéről. Anna szociológia és tipográfia szakot végzett, és reklámgrafikusként dolgozik, Péter elsősorban fotóriporterként tevékenykedik. Ennek megfelelően a kiállított műveikben erősebb a "társadalmi beágyazottság", mint Egyed Lászlónál, akit érezhetően elsősorban a saját sorsa foglalkoztat. Minek a mérnöke is ő? A testé, a léleké… De mi is az a valami, ami az ábrázolt tárgyakon túl van? Egyed Péternél talán "a hely szelleme". Ismerjük jól ezeket a helyeket. Margitsziget, Deák tér, Dohány utca, Dob utca… Ismerjük a figurákat is a szemünk sarkából – az utcáról, a térről, a metróból, a villamosról. Nap mint nap egy térben mozgunk velük. Fiatal, jól szituált, fehér emberek, amint sportolnak, várost néznek, munkába, iskolába mennek, hazafelé sietnek… Vagy kevésbé jól szituált és nem is mindig fehér (színesre tetovált, tarkabarka, fekete) biciklisek, kutyák, férfiak és nők, gyerekek labdával… És egyáltalán nem jól szituált, már nem fiatal (vagy ha igen, nem annak látszó) emberek – csövesek -, méghozzá nem a kéregető, inkább a tevékeny, cipekedő, gyűjtögető fajtából.
A 2B Galéria Családok sorozatában szeptemberben az Egyed család mutatkozott be. Egyed László képzőművész, Egyed Anna alkalmazott grafikus és Egyed Péter fotóriporter művei október 5-ig még láthatók Budapesten, a Ráday utca 47. szám alatt. Apa és gyermekei, három Egyed. De hol a negyedik negyed? Mi köti össze őket, mitől válnak a látottak kerek egésszé a befogadóban? Egyed László ceruzával rajzol, aktokat, csendéleteket. Valósághűen, annyira, hogy első ránézésre fotónak tűnnek a rajzai. Úgy tesz, mintha nem létezne számítógép, pedig neki aztán igazán hasznára lehetne, hiszen a látszat ellenére folyamatosan átstrukturálja, modulálja, kontrapontozza a valóságot… Anna és Péter viszont magától értetődő természetességgel használja a kompjútert. Kézenfekvő lenne azt állítani, hogy ez egyszerűen generációs különbség, de valószínűleg nem (csak) erről van szó. Akkor miért? A mívességre való törekvés miatt? Vagy szemben akar úszni az árral? Úgy véli, ezt kívánja meg a személyesség őrzése, hangsúlyozása?
Egyed László festő- és grafikusművész nyerte a 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton az Emberi Erőforrások Minisztériumának díját; a rendezvény szombati megnyitó ünnepségén Kopasz Tamás festőművész, Olajos György grafikusművész és Kovács Péter Garp festőművész is kitüntetést vehetett át. Egyed László több mint egy évtizede rendszeres résztvevője a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatnak, valamint az ugyancsak a Dornyay Béla Múzeumban nyíló Országos Rajztriennálénak. – olvasható a Kultúráért Felelős Államtitkárság sajtóközleményben. A festő- és grafikusművész kisméretű, apró ceruzavonásokból összeálló, fotóra emlékeztető rajzai egy-egy tárgyat, vagy emberi figurát örökítenek meg. Egyed László munkáit ökonomikus stílus jellemzi, csendéletein, aktjain és parafrázisain azokat a határpontokat keresi, ahol még felismerhető a kiinduló motívum – áll a dokumentumban. A 33. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat megnyitóján további szakmai, valamint önkormányzati díjakat is átadtak. Salgótarján Megyei Jogú Város nagydíját Kopasz Tamás festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia díját Olajos György grafikusművész, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése díját Kovács Péter Garp festőművész vehette át.
Régóta a megválaszolhatatlan kérdéseim közé tartozik, hogy egy festménynek, vagy rajznak van-e köze ahhoz, amit ábrázol, vagy attól független.