Zsoldos Imre édesapámmal alapította meg 1948-ban a Magyar Rádió felkérésére a Magyar Rádió Tánczenekarát, amely a mai napig működik – immár önerőből – Stúdió 11 Zenekar néven. A harmadik testvér Zsoldos László újságíró-zeneszerző volt, ő írta például a Mondd, miért szeretsz Te mást? című Máté Péter slágert. Édesapám harsonás volt, de e mellett több hangszeren is játszott. Ebben a zenei világban éltem és nevelkedtem, mindig ott voltam a koncerteken, ahol a zenekar is fellépett. Két éves korában már dobolt. Nálunk mindig szólt a rádióban a tánczene vagy a jazz, én pedig közben lábosokon, fedőkön játszottam. Zsoldos imre halála halala and polygamy. A szüleim el is hívtak egy tanárt, aki foglalkozott velem. Édesapám halála után nagybátyám vette át az ő szerepét a zenei nevelésemben. A papám mindig azt mondta, hogy a dobolásnál többet jelent az, ha valaki ütőhangszereken tud játszani. A dobolással ugyanis akkor még nem lehetett se konzervatóriumba járni, se felsőfokú tanulmányokat végezni, ezért azt javasolta nekem, hogy válasszam a klasszikus ütőhangszereket, ebből szerezzek diplomát, és e mellett még dobolhatok is.
Szinkronikus Díjátadó Gálán életműdíjjal tüntették ki a magyar szinkronban évtizedekig tartó, kimagasló munkásságáért, de a rendezvényen egészségi állapota miatt nem tudott megjelenni. - Egy csúnya megfázásom húzódik el, ezért nem tudtam átvenni személyesen ezt a rangos elismerést. A szinkronizálás évtizedekig kísérte az életemet. Zsoldos Imre Halála. Rengeteg cseh és szovjet filmet szinkronizáltam, imádtam Gérard Philipe-nek adni a hangom, de egy-egy amerikai film is igazi szórakozás volt – árulta el a Borsnak. A kőszívű ember fia című film szereplői egykor és most Képes összeállításunkban megnézheted, hogy néznek ki most A kőszívű ember fiai című film ismert szereplői, köztük Tordy Géza, aki Baradlay Jenőt alakította az 1965-ben bemutatott filmben.
Mert ha minden, akkor a semmivel állunk szemközt. Heidegger filozófiájának egyik alapfogalma a létezés mellett, vele szemben a semmi, amivel egész életünk során szembesülünk, mondhatni keressük. A létező egyetemességének előbb lennie kell, hogy mint ilyen egyáltalán áldozatul essék a tagadásnak, amelyben azután magának a semminek kellene megmutatkoznia. Nehéz elérni, mert nincs olyan, hogy semmi, mert mindig van valami. Ezért is tevődik fel a metafizika vagy a filozófia alapkérdéseként: miért van az, hogy van valami, miért nem az, hogy nincs semmi. De hát azért vannak nem semmi dolgok életünkben. Ezeket időnként nem tudjuk pontosan körülhatárolni, ezért mondjuk némi súllyal, hogy: nem semmi. Nonnullus. Annál több, értékesebb, de hogy mi is? Pedig mindenre vannak szavaink. Jane Teller: Semmi - Bárkaonline. Nem valami. Nem semmi. A semmi a teremtés kezdete előttre utal. A káoszban már van valami, ott már csak a rendet áhítjuk. De amikor a semmivel találkozunk, abban nincs semmi megfogható. Az üresség, a jeges űr. Semmi. Vagy meleg, vagy hideg.
Mi lettünk az okos és bátor felnőttek. Így aztán életünk során megtanulunk viselkedni, túlélni helyzeteket, gyakran olyan személyekkel vesszük körül magunkat, akik mintegy pótolják gyengéinket, ezzel is támogatva minket a nehéz szituációkban. Megtanuljuk elkerülni a félelmetes helyzeteket, nem mászunk hegyet, nem vállalunk vezetői posztot, stb amivel érzékelhetően be is szűkítjük az életterünket, de legalább nem szorongunk. De mi történik, ha kibillen ez a kényes egyensúly? Megélhetési okok, emberi kapcsolatban ébredő feszültségek, ismétlődő frusztrációk. Sorolhatnám estig, a lényeg egy: sok- sok igyekezetünk ellenére egyszercsak valami nincs rendben többé. Megzavarodik az alvás, jön az allergia, kiugrik a vérnyomás, megváltozik az emésztés és rengeteg minden más. Ismerik azt a típust, aki azt mondja, jól vagyok, de közben lehet tudni, hogy jól csak akkor tud lenni, ha rengeteg különböző feltétel teljesül egyidőben. Szép az idő, elutazott a főnöke, sőt az anyósa is, nem beteg senki az ismerősei közül, minden pincér kedves és nincs sorállás a közértben stb.
Ismerős érzés? Valaha átélted ezt? Ha igen, tudod milyen szorongani. Szorongani annyit jelent, mint nehezen meghatározhatóan, meghatározott tárgy nélkül félni. Milyen "könnyű" is gyerekként félni, és az okos és mindenható felnőttek mindig elmagyarázzák, hogy nincs bácsi az ágy alatt, nem ugrik rád a szomszéd kutyája, nem bánt a Mikulás. A gyerekek többsége megnyugszik egészen a következő félésig és szeretetteljes családban felnőve jó sok évig nem is szégyenlik szorongásuk, félelmeik, valamint ki is nőnek belőlük. Felnőttként félhetünk ugyanezektől, lehetnek teljesen valódi, bejáratott félelmeink, de érezhetjük "csupán" azt is, hogy valami nem jó, valami fenyeget, de nincs valós okunk, nincs megfogható ellenfél, ami talán rosszabb minden "igazi"félelemnél. Teljes gőzzel szorongunk, pedig kívülről a vak is látja, jelen helyzetünkben nincs mitől félni, mi mégis tesszük. Hasonló cipőben járó barátainknak remek tanácsokkal szolgálunk, de magunkon alig- alig tudunk segíteni. Megtanuljuk vagy megkíséreljük elnyomni félelmeink, szorongásunk.