Épp ezért felüdülés volt végre látni, ahogy a romantikus kötődés ezúttal sokkalta lassabban és természetesebben alakul a két főhős között. Habár Will-nek érezhetően akadnak ilyen szándékai már a legelső találkánál és Stella számára sem közömbös a srác, valahogy mégis elhitette velem a film, hogy ők tényleg meg akarnak ismerkedni. Változtatni akartak egymás életén és hozzáállásán, hogy segítsenek a másiknak átvészelni a betegséget. A többi fontosabb mellékkarakter is jól szuperált egyébként: a Moisés Arias által megformált Poe biztosította a tragikus és a komikus pillanatokat egyaránt, valamint Barb nővér (Kimberly Hébert Gregory) is érthető motivációkkal és többdimenziós karakterrel gazdagította a történetet. Mindez ügyesen van megcsavarva a betegségükből adódó, "két lépés távolság" szabállyal, amit a film során végig kreatívan oldottak meg a készítők. Itt sokkalta jobban tetszett a fizikai korlát ábrázolása a románcban, mint például a 2017-es " Minden, minden "-ben. Ráadásul pusztán csak egyszer-kétszer éreztem, hogy átfolyik a nyál a vásznon, amitől az előzetesek alapján bevallom, sokkalta jobban féltem.
Intim és megnyerő volt az is, a hogy a szerelmesek megmutatták egymásnak sebeiket. A cselekmény lendületesen hala d, nincs felesleges időpazarlás. G yorsan, és ügyesen kapjuk meg a szükséges információkat. Továbbá a rendezés és a forgatókönyv sem ejt óriási hibákat. Ha már itt tartunk, a forgatókönyvet Mikki Daughtry és Tobias Iaconis írták, a rendezői székben pedig Justin Baldoni foglalt helyet. Baldoni neve és a cisztás fibrózis mondhatjuk, hogy eggyé vált, ugyanis korábban készített már erről egy dokumentumfilmet, My Last Days (Az én utolsó napom) címmel. A mozi egyébként Rachael Lippincott azonos című műve alapján készült. A film megítélése Magyarországon egyelőre a jövő zenéje, de Amerikában, főleg a betegek közösségében kapott hideget és meleget is. Természetesen nem kell szívünkbe zárnunk a nyálas filmeket, melyek ugyan nem oldják meg társadalmi viszontagságainkat, de egy kicsit érdemes magunkba szívni lényegesebb üzenetüket. Neked mennyire tetszett a film? Olvasói értékelés 48 Votes 42 Összességében A Két lépés távolság ugyan nem győzte le a műfaj sajátos nyavalyáit, de legalább annyit elért, hogy megmutatta, mellőzhetjük a klasszikus happy end-et.
Már az is kisebb csodának számít, hogy megérték a 18 éves kort, ez a tüdőt és a légutakat támadó betegség ugyanis nagyon veszélyes, és jelenleg nincsen rá semmilyen gyógymód. A filmben azt láthatjuk, ahogy a fiatalok megismerkednek, és mivel pont ellentétes a személyiségük, az egyre szorosabbá váló kapcsolat miatt elkezdik megváltoztatni a másikat. A kezelés során rengeteg gyógyszert kapnak, ám Will ezt nem igazán veszi komolyan, szemben Stellával, aki rendmániás, ezért mindent szigorú alakzatban tart, és mindig akkor veszi be a gyógyszereit, amikor az elő van írva. A drámát pedig a betegségükön túl az szolgáltatja, hogy nem érhetnek egymáshoz, mert azzal még súlyosabbá válhat az állapotuk. Nem mesélem tovább, de jól kitalálható, hogy merre megy innen tovább a történet, és az is, hogy miért juthat olyan könnyen eszünkbe erről a Csillagainkban a hiba. Csakhogy ahhoz a recepthez semmi újat vagy váratlant nem tud hozzátenni a Két lépés távolság, ráadásul nincs két olyan tehetséges színész a főszerepben, mint Shailene Woodley és Ansel Elgort.
Meglett férfi létemre simán megérintenek a romantikus drámák, lehet, hogy ez a Kriptonitom, nem tudom. Csak azért kezdem ezzel a vallomással a cikket, hogy tudjátok: akinek a szavait olvassátok, az bizony erősen vevő erre a műfajra. Vagy alműfajra? Mert pár éven belül ez a harmadik-negyedik olyan film, aminek a középpontjában két fiatal és azok szerelme áll, pontosabban a szerelmükbe beékelődött betegség. Volt ugye a Csillagainkban a hiba, amit könyvben is nagyon szerettem és fel voltam készülve rá, hogy az adaptáció bizony el lesz rontva – csak hogy aztán óriásit csalódjak pozitívan, aztán jött az Én, Earl és a csak aki meg fog halni, aminél szintén nem voltak nagy elvárásaim, de aztán újfent tévedtem. Mindezek előtt pedig ott volt a Ha maradnék, ami csak lazán kapcsolódik ide, és valószínűleg csak nekem tetszett az egész országban, de hát ez van, mondom… ez az én Kriptonitom. Ha ízléstelenül akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ezt a sikerhullámot lovagolta meg Rachael Lippincott, Tobias Iaconis és Mikki Daughtry regénye, amelynek főhősei fiatalok, szerelmesek és nagyon betegek.
A legnagyobb pozitívum egyértelműen a két főszereplő. Kiválóan működnek mind együtt, mind külön-külön, bár a prímet Haley Lu Richardson viszi, az ő színészi kvalitásait még sokszor viszontlátjuk majd a következő években, efelől nincs kétségem. A film szirupossága már egy jóval érdekesebb kérdés: párszor azt éreztem, hogy kevesebb is elég lenne, de aztán mindig visszazökkentünk a normál kerékvágásba, így az a véleményem, hogy nem is a sziruposság lett túltolva néha, hanem inkább maga a játékidő több egy kicsivel, mint kellene és a felesleges extrával nem tudtak mást kezdeni, mint egy picit önismételni, ami meg-megakasztja az amúgy dinamikus történetet. Az összkép azonban – mint mondtam is – tetszetős. Ebben persze nem elhanyagolható szerepe van a zárásnak, ami nálam nagy dicséretet érdemel, szépen sikerült feltenni a pontot az i-re. Így hát mi mást is tehetnék: bátran ajánlom a filmet megtekintésre, mert ugyan nem ér fel a fent említett két alkotáshoz, de erősen megközelíti azokat, akik pedig fogékonyak a műfajra, azok nyugodtan készítsék be a zsepiket, mert szükség lesz rá.
A zenei aláfestés egész kellemes, bár nem mondanám, hogy a filmtörténelem legjobban összeválogatott soundtrackjével van dolgunk. Egy-két számot lehetett volna kukázni, de azért többnyire hangulatosra sikerült a választék. Én néhány percet lecsíptem volna a játékidőből: 116 perces lett a mű, ebből 10-15 perc mínusz sokat jelentene, még feszesebbé tenné a cselekményt, amit így sem neveznék azért annyira lassúnak. A színészekkel nem volt probléma. Többségük sorozatos arc, többnyire a Disney Channel különböző szériáiban kaptak szerepet. A főszereplőnk Haley Lu Richardson, pedig még elég tapasztalatlan, de a rendkívül színes karaktere, egy kissé kettyós, OCD-s, rendmániás csajszi, aki nagyon vágja a szlenget, nyomja a YouTube-ra a videókat, liveokat, próbál pozitívan állni mindenhez és mindenkihez. Egy olyan ember aki abszolút jobb sorsot érdemelne. Remekül eltalált szerep, nem tudok rosszat mondani rá. Cole Sprouse, tipikusan rosszfiúból vedlik szerethetővé. Sokkal érdekesebb Moises Arias, Róla még nem sok szó esett, ő a főhős legjobb barátja, aki nem mellesleg meleg.
Nem arról van szó, hogy ömlik a vér, hanem mert dermesztő képsorokat tálalnak elénk, a karakterek szenvedéseiről. Ez főleg az utolsó negyedre igaz, ahol egymást túllicitálva érkeznek az egyre durvább jelenetek, mindig sikerül még rápakolni egy lapáttal. Ezen van a fő hangsúly, emelett viszont kapunk természetesen szívetmelengető képsorokat is, a szerelmespárról (sajnos itt becsúszott egy-két közepesen kellemetlen is), a közös kezelésekről, nem teljesen sötét tónusú az alkotás. Jól van adagolva a humor is, meg tud mosolyogtatni az a néhány elszórt poén (meg persze kapunk péniszvicceket is). Mindenesetre főleg a hölgyeknek javaslom, hogy készüljenek zsebkendővel: a vége főcímhez közelítve ugyanis könnyen eltörhet az a bizonyos mécses. Itt igyekszik számunkra némi tanulsággal is szolgálni a film, természetesen a szerelem témakörében, ez a fő mondanivaló, ugyanakkor felületesen érinti a halált és a túlvilágot is, felmerül ezzel kapcsolatban néhány kérdés, de ahogy az várható volt, a nagy megfejtés, a konklúzió ebben az esetben elmarad.
Angol nyelvű előadásában kifejtette, hogy a gyorsan változó technológiai trendek egyre inkább megkövetelik mindenkitől azt az attitűdöt, hogy maguk keressék a lehetőséget képességeik fejlesztésére. Ez a gondolat köszön vissza a Legyél Te is Informatikus! programban is, ahol az önkéntes szakemberek arra hívják fel a diákok figyelmét, hogy 5-10 év múlva az IKT minden más szakma részévé is válik. Christopher Mattheisen az előadásának végén jelentette be, hogy " Legyél Te is Informatikus! – A kihívás" néven pályázatot hirdetnek 9-12. évfolyamos középiskolásokból álló csapatok számára. Legyél Te is Informatikus! - Informatikai Oktatási Konferencia 2019 | Informatikai Oktatási Konferencia. A fiataloknak egy online szabadulójátékban olyan feladatokat kell megoldaniuk, amelyek megkövetelik az algoritmikus gondolkodást. Olyan fokú programozói ismeretekre is szükség lesz, amelyekhez az ingyenesen elérhető internetes képzési lehetőségek által bárki hozzáférhet. Digitális Jólét Program miniszterelnöki biztosa Magyarország Digitális Oktatási Stratégiáját (DOS) mutatta be. Deutsch Tamás előadásában kiemelte azt az infrastrukturális fejlesztést, ami az iskolákba szupergyors internetet, korszerű számítógépparkot és teljes lefedettségű Wifi hálózatot biztosít.
– Az iNFOTANÁR Mentor Program klubjának első éve Sisák Zoltán, kuratóriumi elnök, Reményi Zoltán, kuratóriumi elnökhelyettes, HTTP Alapítvány 12:35-13:30 Ebédszünet
Amennyiben kérdésed lenne, keress bennünket az e-mail címen vagy a +36 1 2254702-es telefonszámon.
A plenáris program zárásaként Dr. Legyél Te is Informatikus! – Informatikai Oktatási Konferencia 2018 | HTTP Alapítvány. Kelemen Csaba főosztályvezető, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a hamarosan induló, az oktatási intézmények és az IKT vállalkozások közötti együttműködés ösztönzésére és támogatására irányuló kormányzati intézkedésekről tájékoztatta a konferencia résztvevőit. Az informatikus képzés időszerű kérdései alap-, közép- és felsőfokon A szakképzési szekcióban technológiai előadások mellett a szeptembertől induló új szakképzési rendszer szakmai és vizsgakövetelményeiről, kerettantervéről és az érettségi lebonyolításáról jutottak konkrét információhoz a résztvevők. A felsőoktatási szekcióban elsősorban a felsőfokú informatikai képzésében felmerülő problémák, illetve azok megoldása volt a fókuszban. A köznevelési szekció előadásai az élményközpontú oktatás, a digitális írástudás szükségességére és a kódolás köznevelésben betöltendő szerepéről szóltak, melyben kiemelt szerepe van az innovatív, újszerű pedagógiai ötletekre, a rendelkezésre álló technológia eszközként történő felhasználására, az alapkészségek fejlesztésére.
pályaorientációs eseménysorozathoz is kapcsolódik. Ennek a kampánynak a célja az informatikai ágazat, az informatikai pálya népszerűsítése az általános- és középiskolai tanulók körében, a munkaerő-piaci lehetőségek bemutatása, az informatikus szakmához kapcsolódó negatív sztereotípiák ledöntése. A konferencia időpontja: 2016. március 19. Legyél te is informatikus konferencia la. (szombat) (regisztráció 9 órától, a szakmai program 10 órától kezdődik) Helyszín: Budapest Kongresszusi Központ A rendezvény honlapja. A rendezvényen történő részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött!