Komár László, a népszerű énekes hosszan tartó és példamutatóan viselt betegsége következtében, 67 éves korában hunyt el. Kovács Renáta pszichológus a gyászról beszélt a szomorú esemény kapcsán. A szeretett előadóművész, a sokak által tisztelt "városi csibész" halála sokként érte közeli és távoli ismerőseit, rajongóit. A gyászreakcióról és annak kezeléséről kérdeztük a szakértőjét. Hiába tudjuk, hogy az élet elvesztése a természet rendjének kihagyhatatlan fázisa, a halál az életfolyamat része, mégis sokak számára nehezen feldolgozható trauma. Gyakran a gyászolók sem tudják, normális-e, amit átélnek: hallani, látni vélik maguk körül az elhunytat. A legnagyobb segítség talán azoktól kapható, akik maguk is átéltek már hasonló helyzetet. Senki sem tud hitelesebben írni és beszélni a halálról, a gyászról, mint aki a közelmúltban maga is átélte. Cseke lászló temetése teljes film. Segíthet a gyászélmény feldolgozásában a beszélgetés, a kibeszélés és a leírás is. Kovács Renáta pszichológus szerint a gyászoló ember kiszolgáltatottnak, reményt vesztettnek és szomorúnak érzi magát, és gyakran embertársi segítségre szorul.
Itt találjuk a... Visegrád [antikvár] Visegrád címmel e kis munkában - egy esztendő leforgása alatt immár második kiadásával - útikönyvet nyújtunk át az olvasónak. Célunk, hogy bemutassuk hazánk idegenforgalmi szempontból igen jelentős területének, a festői Duna-kanyarnak egyik legkedveltebb üdülő- és... Volt könyvtári példány. Itt találjuk a legrégibb magyar... Észak-Magyarország [antikvár] Hazánkat nem szokás a hegyvidéki országok közé sorolni, a külföldi turistát mindenekelőtt a végtelen síkság, a délibábos róna képzete vonzza hozzánk. A dunántúli dombok, az északi Balaton-környéki magaslatok sem számítanak hegyeknek. Szépségükhöz képest azonban... A borító fóliája a gerinc mentén kis helyen felhólyagosodott, hátsó táblája enyhén karcos. Borítója a gerinc mentén halványan elszíneződött, fóliája kis helyen felpergett. Cseke lászló temetése sorozat. Tulajdonosi bejegyzéssel. Hazánkat nem szokás a hegyvidéki országok közé sorolni, a külföldi turistát mindenekelőtt a végtelen síkság, a délibábos róna képzete vonzza hozzánk.
berlini RIAS-t és társait nyugodtan élvezhettük-) ásítósmacska 20 A régi nagy "asztali" rádióból a szalagos Terta magnó kézi mikrofonjával vettük fel a számokat. :))) Aztán hétközben ronggyá hallgattuk.... Érdekes lenne visszahallgatni, ha még meglennének a magnószalagok... Előzmény: Degeczi (19) Degeczi 2017. 22 19 zenéket is, igen - de azt hiszem, a Forgószínpadnak is szerkesztője volt azt talán még jobban szerettem, mert zenéket még lehetett hallani máshol is (pláne itt délen, jugó rádióadókon), de olyan hangulatos életképeket a szabad világból másutt nemigen Előzmény: anyika55 (18) anyika55 18 Nagyon szerettük hallgatni a műsorát, bár a recsegéssel voltak gondok, de ez semmit sem vont le az élményből, hiszen azokat a zenéket, csak ott hallgathattuk. Szerettük: mármint én, és a korosztályom. Cseke lászló temetése baján. Nekem a "kiugró kőszirt körül kószáló kőszáli kecske" volt a jeligék közül a kedvencem. Nyugodjék békében! Előzmény: ásítósmacska (12) 17 régen ha valaki rádiót vásárolt, kibontották, bekapcsolták és megtanították a kedves vevőt a kezeléséyenkor az eladó cinkosan megjegyezte.
Az Egynyári kaland főszereplői maradnak a második évadra Forrás: MTVA
Ugyanez igaz Lucára (Walters Lili), aki úgy hozza a kissé különc, fura, kamaszlányt, mintha ez a karakter valóban ő lenne. Némelyik mellékszereplő kifejezetten brillírozik, gondolok itt a doktorra (Gyabronka József), Gábor apjára és anyjára (Szerednyey Béla, Söptei Andrea) és Bálintra (Bányai Miklós). A másik erős pont az erős forgatókönyv, valamint a szereplők közötti párbeszédek. Mivel a sorozat fiataloknak szól, ezért mindenképp pozitívum, hogy érdekes problémákat boncolgat a párkapcsolati válságok és annak megoldásai terén. Olykor ugyan kiszámítható a végkifejlet, ugyanakkor mindig van a történetmesélésben egy kis apró csavar, ami fokozza egyelőre a feszültséget. Kifejezetten tetszik az a megközelítés, hogy bár Balaton a téma, egy kicsit el mertek vonatkoztatni a vízparttól, és olyan eseményekbe kalauzolnak el minket, mint a füredi Anna-bál. Az Egynyári kaland engem idén végképp meggyőzött. Elismerem, nem hibátlan sorozat, de a közmédia erre büszke lehet, mert minőségi munka. Ez annak köszönhető, hogy Zomborácz nagyon jól nyúlt ehhez a témához és alkotott egy vidám, hiteles, szórakoztató szezont, és bebizonyította, hogy igenis lehet olyan sorozatot írni, ami tényleg a mai fiatalságról szól.
Hogy mindezek ellenére lehet viszonylag szerethető ifjúsági sorozatot készíteni, azt már 2015-ben, az Egynyári kaland bemutatásakor megtudtuk. Persze, az előzetesek miatt megannyi félelem volt az emberben: Balaton, nyár, fiatalok, sok negédesség, még több l'amour – lehet-e ezekből olyasmit készíteni, ami élvezetes, és nem süt róla minden percben az erőltetettség? Részben lehetett, noha a Dyga Zsombor rendezte Egynyári kaland első szezonja magán viselte a nem igazán jó Kálomista Gábor -féle sorozatok betegségeit: nem volt elég bátor, kissé butácskának is tetszett, helyenként zavaró volt, hogy kliséhegyek követik egymást, hisz a nyári bulizás, a nyári flörtök nem éppen a legeredetibb témák közé tartoznak. Mégis, a könnyedsége, a hibák mögött megjelenő ártatlansága miatt minden vasárnap leült az ember a tévé elé, hogy megnézze, most ki kivel veszik majd össze, netán egymásra találnak-e a végre az érettségi után lévő, a nyarukat a Balatonon töltő fiatalok. Bármennyire is különös, azért egyet lehetett azokkal érteni, akik petíciót írtak (valóban így volt), hogy ne csupán egynyári legyen ez a kaland, a lányok és a srácok térjenek vissza a Balatonra, mert az elmúlt évek hazai sorozattermése között ez mégiscsak kedvelhető darab volt.
Mindazonáltal dőreség volna azt mondani, hogy az Egynyári kaland a második évaddal belépett a remek sorozatok panteonjába. A fenéket lépett be, bőven vannak hibái, jelen sorok szerzője a harmadik rész közben például az elbóbiskolás határán volt, annyi üresjárattal találkozott. Mégsem lehet nem szeretni ezt a minden ízében nyárias szériát, mégsem tudom megállni, hogy (immár szombatonként) ne üljek oda a tévé elé. A sorozat adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.
Laza sorozatot nézünk tehát, ám a második évadtól a rendezést és a forgatókönyvírást átvevő Zomborácz Virág ( Utóélet, Aranyélet) óvatosan, de mélyebbé tette a cselekményt. No, nem arra kell gondolkodni, hogy az életről filozofálgatnak itt a szereplők, ugyanakkor nincsenek már teljeséggel hihetetlen, meseszerű fordulatok, nem azt nézzük, hogy ha nyár és Balaton, akkor értelemszerűen minden happy end. Jó kimondani: a második évad fordulatai, csattanói ütnek, persze, csak olyan mértékben, ahogy az egy nyári kalandsorozattól elvárható. Nem mintha ne lehetett volna kitalálni, hogy a szezon felénél feltűnik majd egy lány, akiről kiderül, valakinek a párja, és az sem az év meglepetése volt, hogy a fiatalok számára házat kiadó orvosnak van egy rejtegetett barátnője. Mégis, fesztelenül, és közben helyenként komolyan adagolják a történéseket, amivel sikerül elérni, hogy ne azt érezzük: egyszerűen a klisék halmozása zajlik. Kell ehhez az is, hogy a második évad már vizuálisan is kedvelhetőbb a néző számára: az elsőre furcsa, klipszerű jelenetek (az introvertált Luca – Walters Lili – látogatása az Anna Grand Hotelben) jól illeszkednek a cselekménybe és a sorozat miliőjébe, ahogy a retrósított főcím is ügyesen adja meg az alaphangot, és a hát főcímdal továbbra is a jobbak közé tartozik hazai viszonylatban.