Ismertető/teszt Minden tekintetben hiánytalan és kiváló port készült a megosztó játékból. 2020. 07. 23. 09:00 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt Hosszas várakozást követően jelent meg tavaly ősszel PlayStation 4-re Hideo Kojima rejtélyes AAA-kategóriás projektje, egyúttal első alkotása a Metal Gear Solid V, a lelőtt Silent Hills, valamint a Konamitól történő igen csúnya elszakadás óta. A Death Stranding gyakorlatilag jött, látott – és hol győzött, hol csak fejüket vakargató játékosokat hagyott maga után, akiknek egy része talán a mai napig töpreng azon a mély kérdésen, hogy ez mégis mi az ördög volt. Kojimáról ugyanis sokan sejtették, hogy a Konami és a mainstream ipar bizonyos mértékig jótékony keretek közé szorították őrültebb, elborultabb ötleteit, ezek hiányában pedig a Death Stranding, amelynek konkrét játékmenetét, stílusát csak nagyon apró részletekben csepegtették a megjelenésig, egy példátlanul őrült utazásnak ígérkezett, majd végül talán az utóbbi idők egyik legmegosztóbbjának is bizonyult.
A feladat már csak azért is égetően sürgős, mert az elnök a Death Stranding elején meghal, utódja pedig elvileg a lánya, Amelie lenne, akit terroristák a nyugati part egyik utolsó nagy városában tartanak fogva – a főszereplő, Sam Porter Bridges pedig pont a testvére, így már csak ezért is magára vállalja, hogy befejezi az exelnök által elkezdett munkát, és egyúttal megmenti nővérét. Az általa vállalt cél ugyan nemes, de természetesen nem egy fáklyásmenet, még úgy sem, hogy az egykori Egyesült Államok területének egy túl magas hőfokon mosott és emiatt apróra zsugorodott változatát kapjuk, három nagyobb térképre, azaz három nagyobb régióra osztva. Ezek azért kiválóan összefoglalják az egykori biomokat, a keleti part hideg tájaitól és hegycsúcsaitól kezdve a Középnyugat erdős vidékén át a nyugati part sivatagos, forró menedékéig, de ez semmiképp sem hasonlítható napjaink Földjéhez. A Death Stranding a bolygót egy olyan ősi állapotba repítette vissza, amely sem látványra, sem felépítésre sem emlékeztet az egykori USA-ra, és ez kihat a játékmenetre is.
Lájkjaink száma pedig az öt fő karakterfejlődési lehetőség egyike, vagyis ha jó helyre építünk valamit, olyan élményekben lehet részünk, mint amit a bevezetőben leírtam. Sajnos aztán a játék egy kicsit elvérzik ott, ahol talán a legkevésbé várnánk: a harcon. A Death Strandingben a PV-k mellett a közös amerikai álmot nem osztó csomagrabló terroristák is lesnek Samre, mellettük egyrészt ellopakodhatunk, másrészt megfelelő fegyverekkel felvehetjük a harcot. Az előbbi még csak-csak működik, de a harc túl egyszerű és ötlettelen, az ellenfelek MI-je pedig igen buta (nem egyszer fordult elő, hogy egy jól védett helyen ülve lemészároltam egy csapatot, mert agyatlanul egyenként berohantak a puskám elé). És akkor még ott vannak a bossfightok is, amelyeknek a bénasága teljesen méltatlan egy kojimai vízióhoz, és amiket végigszenvedve az ember alig várja, hogy visszatérjen a nyugis, aprólékos feladatokkal kísért futárkodáshoz. Jaj, úgy élvezem én a strandot? Nehéz értékelni a Death Strandinget, mert egyszerre zseniális és tökéletlen.
Ezek többségének üzemeltetése viszont energiát szív el, így még ennek menedzselésére is figyelni kell. Akinek ez persze kevés lenne, akkor kap a nyakába a rakományok állapotát degradáló esőt és havazást, öszvéreknek hívott ellenséges zsákmányszerzőket, és a Death Strandinget követően megjelent, láthatatlan, természetfeletti ellenfeleket, akikkel a találkozás általában úgy végződik, hogy az embert elragadja egy hatalmas áradat, és minimum egy hatalmas szörnnyel találja magát szemben. Ha pedig nem sikerül legyőzni, jön a halál.... ami itt nem végleges, Sam ugyanis képes visszatérni az élők sorába, csak épp ez szó szerint a terep átrendezésével is járhat. Ebben az univerzumban a halál ugyanis veszedelmes, világvége-kataklizmák katalizátora, így embereket ölni egyáltalán nem ajánlott vagy szabad. Szerencsére nem is nagyon kell, a játék első ötödében Sam még csak fegyvert sem forgathat a kezében, és a későbbi arzenálja is bőségesen tartalmaz nem halálos eszközöket. A harc mindig a végső megoldás, a lopakodás és a gyors közlekedés a két leghatékonyabb fegyver, de ha minden kötél szakad, nagyon jól fel lehet szerelkezni.
Szó szerint érezni lehet a kilométereket Publikálva 2022. június 28. 10:03 Vannak játékosok, akik szeretnek mindenféle rendhagyó irányítóegységekkel nekivágni videójátékoknak, halottunk már például olyanról, hogy valaki a Dark Souls 3-at a Ring Fit gyűrűvel kezdte el. Ehhez hasonló ötlet a mobilos STEPL applikáció is, amely lehetővé teszi, hogy PC-s játékokban a saját lábunkkal bírjuk mozgásra a karaktereket. Az appnak nemrég jelent meg az 1. 0-ás változata, a technológiája pedig tulajdonképpen elég egyszerű. A Microsoft Store-ból letöltünk egy programot Windowsra, majd az ehhez járó mobilos applikációt a Google Play Store-ból (iOS-es változat még nincs), aztán zsebre vágjuk a telefont. Ahogy mozgatjuk a lábunkat, a játék kiadja az "előre! " parancsot, karakterünk pedig sétálni vagy futni kezd. A játék irányításához azért így is használnunk kell lehetőleg egy kontrollert (helyben sétálás közben körülményes egeret és billentyűzetet használni), mivel a lépkedéssel tényleg csak menni lehet, többek között az irányváltást is hagyományos módon kell megoldani.
Kojima bátor vállalkozása ez, amellyel újra értelmezte az open world zsánerét. Nekem iszonyú addiktívvá vált, de csak a harmadik fejezet után, fokozatosan és nem biztos, hogy neked ehhez lesz türelmed, ha nem vagy vevő Kojima művészetére és sajátos művészetről, videojátékokról és filmekről, filmes átvezetőkről alkotott elképzelésére. A PlayStation 5 verzió pedig vizuálisan mindenre rátesz két lapáttal. User Rating: Be the first one!
Bár nem akart minket elsodorni a basszusokkal, de stabil, kitartó mélyei nagyon tetszettek. A meghallgatások második körében ismét a mélyek kerültek elsőként a figyelmünk középpontjába, pedig azok cseppet sem tűntek tolakodónak. Hosszan lapozgatva a felvételeket, az erősítő nyitottnak és természetesnek, és a középtartományban kifejezetten békésnek tűnt. Nem pörgős vagy dinamikus, nem akar mindenáron feltűnősködni. Harman Kardon HD-3700 CD lejátszó | ExtremeAudio prémium HiFi webshop. A közepeket kellemesnek ítéltük, a magasak terén hiányzott egy kis selymes lágyság. Keretrendszer problémák - PC Fórum Harman kardon hd 3700 test 2017 Internet bekötése Igaz történet - YouTube | Filmek, Film, Hangoskönyv Színtípus Ősz: a ruhák, a haj színe és a lány megjelenése, milyen színpaletta alkalmas Index - Belföld - Tízből négy gyerek császármetszéssel születik Magyarországon Harman Kardon HK 3770 integrált sztereó erősítő HD 3700 CD-lejátszó teszt | Léghajóval a világ körül Reök palota szeged medical Benedek tibor színész Családi adókedvezmény összege 2010 relatif Ajánlott levél átvétele
Pedig, amúgy a beépített DAC nagyfelbontású forrással is megbirkózik. A formattálással kapcsolatban leírt korlátozás viszont igaz, a készülék csak a FAT32 formázású pendrive-okat ismeri fel. A HK 3770 további vonzereje, hogy DLNA funkcióval is felszerelték, vagyis hálózatos tartalmak lejátszására is képes. Bár ezt csak rendererként tudtuk elérni, Bubble UPnP segítségével. A hang A megszokott tesztanyagokat böngészve, az első, ami feltűnt, az az alacsony frekvenciák mértékletes, de kitartó kezelése volt. Bár nem akart minket elsodorni a basszusokkal, de stabil, kitartó mélyei nagyon tetszettek. A meghallgatások második körében ismét a mélyek kerültek elsőként a figyelmünk középpontjába, pedig azok cseppet sem tűntek tolakodónak. Hosszan lapozgatva a felvételeket, az erősítő nyitottnak és természetesnek, és a középtartományban kifejezetten békésnek tűnt. Harman kardon hd 3700 test 1. Nem pörgős vagy dinamikus, nem akar mindenáron feltűnősködni. A közepeket kellemesnek ítéltük, a magasak terén hiányzott egy kis selymes lágyság.
Bár nem akart minket elsodorni a basszusokkal, de stabil, kitartó mélyei nagyon tetszettek. A meghallgatások második körében ismét a mélyek kerültek elsőként a figyelmünk középpontjába, pedig azok cseppet sem tűntek tolakodónak. Hosszan lapozgatva a felvételeket, az erősítő nyitottnak és természetesnek, és a középtartományban kifejezetten békésnek tűnt. Harman kardon hd 3700 test menu. Nem pörgős vagy dinamikus, nem akar mindenáron feltűnősködni. A közepeket kellemesnek ítéltük, a magasak terén hiányzott egy kis selymes lágyság. February 27, 2022, 3:34 am