Merkel már a 2017-es választások után megpróbált összehozni egy ilyen alakulatot, ám azt a liberális szabad demokraták vezetője, Christian Lindner az utolsó pillanatban megtorpedózta. Most azonban inkább a zöldek ódzkodnak egy ilyen összeborulástól, ugyanis az európai parlamenti választásokon húsz százaléknál is többet értek el. Vagyis nekik érdekük lenne egy előre hozott választás. A Jamaica-koalíció előtt tornyosuló további akadály, hogy a szabad demokraták közölték: kizárólag akkor hajlandók tárgyalni a CDU-val, ha Merkel távozik a kancellári székből. VÉGET ÉRT EGY FEJEZET A harmadik opció az lehet, ha az SPD kilép, s a CDU/CSU megpróbál kisebbségben kormányozni. Ez ad hoc szövetségek kötését jelentené az egyes parlamenti témáknál, ami viszont definíció szerint is meglehetősen bizonytalan. A politikai stabilitást szerető német választók tovább büntetnék a kereszténydemokratákat, ha ilyen felállás alakulna ki. Németország nem Olaszország. Merkel közölte is korábban, hogy kisebbségi kormányzásra csak átmenetileg lát lehetőséget.
Az M–4 (NATO-kódja: Bison) a Szovjetunió első sugárhajtóműves stratégiai bombázója, amelyet a Mjasziscsev tervezőirodában (OKB–23) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. 18 kapcsolatok: Amerikai Egyesült Államok, B–52 Stratofortress, Bombázó, Gázturbinás sugárhajtómű, Hidegháború, Hrunyicsev Gépgyár, Január 20., Március 20., Mikulin AM–3, NATO-kód, NR–23, Orosz Légierő, Robotrepülőgép, Szovjetunió, VM–T Atlant, 1950-es évek, 1953, 1956. Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államok, röviden az Egyesült Államok (angolul United States of America, röviden United States vagy USA), független szövetségi köztársaság, amely ötven tagállamot és egy szövetségi kerületet foglal magába. Mjasziscsev M–4 - Wikipédia. Új!! : Mjasziscsev M–4 és Amerikai Egyesült Államok · Többet látni » B–52 Stratofortress A B–52 Stratofortress a világ egyik legismertebb nehézbombázója (a Stratofortess név egyrészt a sztratoszféra meghódítására utal, a fortress pedig erődöt jelent, utalás a korábbi amerikai nehézbombázók, a B–17 Flying Fortress és a B–29 Superfortress neveire).
M–4 Az Ukrainka légibázison kiállított M–4 bombázó NATO-kód Bison Funkció stratégiai bombázó repülőgép Gyártó 23. sz. repülőgépgyár Tervező Mjasziscsev tervezőiroda Gyártási darabszám 93 Fő üzemeltetők Szovjetunió Első felszállás 1950. január 20. Szolgálatba állítás 1955 Szolgálatból kivonva 1993 Háromnézeti rajz A Wikimédia Commons tartalmaz Mjasziscsev M–4 témájú médiaállományokat. Mjasziscsev M–4 - Wikiwand. Az M–4 ( NATO-kódja: Bison) a Szovjetunió első sugárhajtóműves stratégiai bombázója, amelyet a Mjasziscsev tervezőirodában (OKB–23) fejlesztettek ki az 1950-es évek elején. A nagyobb teljesítményű, modernizált változata a 3M típusjelzést kapta. Története A repülőgépet a hidegháború idején az Amerikai Egyesült Államok területének támadására fejlesztették ki, röviddel a B–52 megjelenése után. Az M–4, amely 2M típusjelzéssel is ismert, 1953. január 20-án repült először. A következő évben, 1954. május 1-jén a gépet a nyilvánosság előtt is bemutatták, amikor a május elsejei ünnepség során átrepült a Vörös tér fölött.
Már az első repüléseket követően elkezdődött a továbbfejlesztése, amely elsősorban a hatótávolság növelését célozta. Az új, 3M (NATO-kódja: Bison-B) típusjelet kapott változat 1956. március 20 -án repült először és 1958-ban állították szolgálatba. Az önvédelmi gépágyúval felszerelt tornyok számát az eredeti ötről háromra csökkentették a gép tömegének a csökkentése érdekében. Mjasziscsev m 4 h. A Szovjet Légierőnek a teljesítmény növelése ellenére sem felelt meg a bombázó, mert a nagyobb hatótávolság ellenére sem volt képes az Egyesült Államok területének elérésére majd a visszatérésre. A Haditengerészeti Légierő részéről azonban komolyabb érdeklődés mutatkozott a 3M iránt, mert a hatótávolsága alapján megfelelt egy haditengerészeti felderítő repülőgéppel szembeni elvárásoknak, így a gépek többségét a haditengerészetnél állították szolgálatba. A 60-as évek elején kisebb korszerűsítési programot hajtottak végre a 3M típuson, amelynek során a gépek felderítő rádiólokátort kaptak. Ebben az időben az első M–4 típusokat átalakították az M–4–2 típusjelet viselő légiutántöltő-repülőgépekké.
Később a modernebb és nagyobb teljesítményű 3M gépeket is légiutántöltő-repülőgéppé alakították, ezek 3MSZ–2 és 3MN–2 típusjelet viseltek. A 3M bombázók gyártását 93 db elkészült példány után 1963-ban szüntették be. A típust nem exportálták, kizárólag a Szovjetunió alkalmazta, harci cselekményekben soha sem vettek részt. A Szovjetunió megszűnése idején kb. 40 példány állt szolgálatban. Az utolsó gépet – egy M–4–2 légiutántöltőt – 1994-ben vonták ki az Orosz Légierő állományából. Mjasziscsev m 4 7. A 3MN–2 alváltozatából alakították ki 1981-re a szovjet űrprogram számára a nagy méretű és tömegű terhek szállítására alkalmas VM–T Atlant teherszállító repülőgépet. Ebből a változatból 3 db készült. Egyet elhasználtak a földi statikai próbákhoz, a másik két példányt 1982-től használták teherszállításra. [ szerkesztés] Szerkezeti kialakítása Hagyományos középszárnyas konstrukció. A hosszú és karcsú törzs kialakítása a hagyományos bombázókét követte. Elöl helyezkedett el a túlnyomásos pilótafülke, hátul és a törzs alsó, valamint felső részén a szintén túlnyomásos gépágyú-tornyok.
vasárnap 2012 feb 5 A szovjet-orosz légierő első stratégiai bombázóját, az 1950-es évek "hideg-háborús" hangulata ihlette.
Már az első repüléseket követően elkezdődött a továbbfejlesztése, amely elsősorban a hatótávolság növelését célozta. Az új, 3M (NATO-kódja: Bison-B) típusjelet kapott változat 1956. március 20-án repült először és 1958-ban állították szolgálatba. Az önvédelmi gépágyúval felszerelt tornyok számát az eredeti ötről háromra csökkentették a gép tömegének a csökkentése érdekében. A Szovjet Légierőnek a teljesítmény növelése ellenére sem felelt meg a bombázó, mert a nagyobb hatótávolság ellenére sem volt képes az Egyesült Államok területének elérésére majd a visszatérésre. A Haditengerészeti Légierő részéről azonban komolyabb érdeklődés mutatkozott a 3M iránt, mert a hatótávolsága alapján megfelelt egy haditengerészeti felderítő repülőgéppel szembeni elvárásoknak, így a gépek többségét a haditengerészetnél állították szolgálatba. Mjasziscsev M–4 (Bison) videók. - A repülés szerelmesei. A 60-as évek elején kisebb korszerűsítési programot hajtottak végre a 3M típuson, amelynek során a gépek felderítő rádiólokátort kaptak. Ebben az időben az első M–4 típusokat átalakították az M–4–2 típusjelet viselő légiutántöltő-repülőgépekké.